Az új Ptk., szakítva a jelenleg hatályos társasági anyagi jogi szabályozás legfontosabb törvényének, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénynek („Gt.”) kógens, eltérést nem engedő szabályozási koncepciójával, a jogi személyek alapítói és tagjai számára, a jogi személy szervezete és annak működési szabályai megállapításában lényegesen nagyobb szabadságot biztosít. Vegyük sorra az ebben rejlő lehetőségeket és buktatókat! Korim Balázs írása.
A szisztéma
Ahogy a kártérítési jog vonatkozásában az új Ptk. 6:519. §-a, úgy lesz a jogi személyek tekintetében sarokkő a kódex 3:4. §-a. E szakasz értelmében ugyanis a jogi személy tagjai, illetve alapítói a létesítő okiratban meghatározott kivételekkel bár, de eltérhetnek a jogi személyekre vonatkozó szabályoktól. Annak érdekében, hogy e nóvum jelentőségét átláthassuk, érdemes megvizsgálni az új Ptk. egy másik, strukturális jellegű változtatását. A jogi személyek tekintetében ugyanis a szabályozás három szintből áll. E megoldás, annak ellenére, hogy talán némiképp bonyolítja az adott esetben alkalmazandó szabály megtalálását, kristálytiszta logika mentén strukturálja az összes jogi személyre, az e körön belül kizárólag a gazdasági társaságokra és még szűkebb csoportot képezve, kifejezetten a meghatározott társasági típusra vonatkozó speciális rendelkezéseket. Az eligazodást pedig a lex specialis derogat legi generali évezredes elve adja, melynek értelmében a speciális szabály alkalmazásbeli elsőbbséget élvez az általános szabállyal szemben. Ez a megoldás már önmagában is jelentős értelmezési nehézségeket teremt, és az új Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályozásának közérthetőségét tovább nehezíti a fentiekben említett diszpozitív szabályozási megoldásra történő átállás.
Az új kódex vonatkozó rendelkezése értelmében ugyanis a jogi személy – és így természetesen a gazdasági társaságok – tagjai és alapítói, a koncepció által elméletileg biztosított szabadság ellenére nem térhetnek el a törvényben foglaltaktól, amennyiben azt a törvény kifejezetten tiltja, vagy amennyiben az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. E feltételrendszer felépítését vizsgálva láthatjuk, hogy egyrészt objektív, másrészt szubjektív kategóriákkal találkozunk. Míg az előbbi alkalmazása valószínűleg nem vet majd fel jogértelmezési nehézségeket, hiszen az új Ptk. kifejezetten tilalmaz meghatározott megoldásokat, addig a hitelezők, munkavállalók illetve a tagok kisebbsége érdekeinek nyilvánvaló sérelme feltehetően olyan szabályozási nóvumként jelenik majd meg a gyakorlatban, mely egyes megoldások jogszerűségének előzetes, minden kétséget kizáró bizonyossággal történő megállapításának lehetőségét megkérdőjelezi.
Amennyiben példákkal szeretnénk szolgálni a fentiekre, úgy az objektív, értelmezési problémát minden bizonnyal várhatóan lényegesen csekélyebb mértékben okozó tilalmi kategória kapcsán kiemelhetjük, hogy továbbra is formakényszer uralkodik majd a társasági jog terrénumán belül, és gazdasági társaság március 15. után is csak közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható. Azon kérdés megválaszolására viszont végső soron az adott ügyben eljáró bíró lesz hivatott, hogy az új Ptk. rendelkezéseitől való egyes eltérés a fentiekben meghatározott jogok kifejezett sérelmét eredményezi-e.. Annak érdekében, hogy a probléma mibenlétét jobban megvilágítsuk, érdemes néhány példát áttekinteni. A Gt. kifejezetten engedte a korlátolt felelősségű társaság tagjait megillető elővásárlási jog meghatározott szabályok szerinti kizárását. Az új Ptk. e kérdésről nem rendelkezik, mely tényből, tekintetbe véve a diszpozitív koncepció által kínált szabadságot, arra következtethetnénk, hogy van mód ilyen rendelkezésnek a létesítő okiratban szerepeltetésére a jövőben is. Azonban felmerül az a valószínűleg csupán álkérdés is, hogy nem jelenti-e az elővásárlási jog kizárása a tagok kisebbsége jogainak nyilvánvaló sérelmét. Illetőleg gondolhatunk példának okáért a kötelező legfőbb szervi hatáskör kógens meghatározásának hiányára is, mely az eltérést engedő szabályozási megoldás fényében a társasági szervek közötti, az eddig szabályozás által teremtett viszonyokhoz képest, rendkívül jelentős hatáskör-allokációt tesz lehetővé. Ugyanakkor a vállalkozás alapítóinak, illetve tagjainak e helyütt is szem előtt kell tartaniuk, hogy egyes megoldási elképzelésük nem jár-e a fentiekben meghatározott személyi kör jogainak nyilvánvaló sérelmével.
További jogértelmezési nehézséget okozhat, hogy bár a Gt. kógens, eltérést nem engedő szabályozási koncepciója immáron a múlté, kijelentő módú, így parancsként ható megfogalmazási megoldásai továbbörökítésre kerültek, ráadásul azon személyi kör, melynek jogai nem szenvedhetnek nyilvánvaló sérelmet a létesítő okirat rendelkezései folytán, adott esetben, a konkrét szituációban még nem is létezik. Egy vállalkozás alapításakor ugyanis elképzelhető, hogy nincsenek hitelezők és a munkavállalók sem állnak még teljes létszámban rendelkezésre. Mi több, e személyek jogainak sérelme nyilvánvaló kell, hogy legyen. E nyilvánvalóság ismételten egy olyan korántsem egzakt kategória, melynek pontosítása a bírói gyakorlat feladata lesz.
Unitary-board vs. dual board
Annak ellenére azonban, hogy az új szabályozási koncepció hordoz magában bizonytalanságot, a benne rejlő lehetőségek szignifikánsak, s lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyar alapítók és tagok határainkon túlra is tekintsenek és adaptáljanak külföldi, sikeresnek ítélt megoldásokat. Az Európai Unió tagállamaiban is megjelenő unitary-board és dual-board rendszerek dichotómiája, azaz a felügyelőbizottsági és ügyvezetési funkció ellátásának azonos vagy elkülönült társasági szervek útján történő biztosítása körüli nézetbeli eltérések a magyar szabályozás által áthidalhatóvá válnak, természetesen a fentiekben részletezett korlátok figyelembe vételével. Annak meghatározása, hogy egy adott vállalkozás esetében pontosan mely struktúra felel meg leginkább az igényeknek, s biztosítja leginkább a sikeres, hatékony működést, csak az eset összes körülményeinek és számos tényezőnek a figyelembe vételével lehetséges. Minden egyes vállalkozás egyedi igényekkel rendelkezik. Van, amelynek a unitary-board struktúra teremti meg a felügyelőbizottsági és ügyvezetési funkciónak egy szervben történő egyesítésével járó hatékonyabb, gyorsabb döntéshozatal és információáramlás lehetőségét. Míg a kevésbé szétaprózott tulajdonosi struktúra esetén e megoldás az effektívebb működés irányába mutathat, addig a két funkció akkurátus elválasztása, szétaprózott tulajdonosi rendszer esetén alkalmas lehet valamennyi tag érdekének tekintetbe vételére, továbbá lehetőséget biztosíthat a döntéshozatalban történő munkavállalói részvétel erősítésére. Ezen alapvető jellemvonás határozza meg többek között a német, francia, brit és svájci társasági jogi szabályozást, részletmegoldásaikban kiváló lehetőséget biztosítva a magyar vállalkozások számára is, hogy a Gt. eltérést nem engedő rendszerét maguk mögött hagyva olyan vállalati szervezetet alakítsanak ki, mely leginkább megfelel igényeiknek. Gondoljunk csak például a svájci bizottsági rendszerre, ahol a vállalat eredményességét különféle feladatok ellátására specializálódott – audit, jelölő és javadalmazási – bizottságok növelik. Vagy gondoljunk csak az ügydöntő felügyelőbizottságra vonatkozó szabályozás változására, melynek révén a felügyelőbizottság hatáskörébe utalhatók egyes olyan hatáskörök, melyek eddig a legfőbb szervet vagy az ügyvezetést illeték meg.
Mindezek alapján tehát ugyan kijelenthetjük, hogy a társasági szervek közötti hatáskör-allokáció tényleges potenciált kínál az optimális struktúra kialakítására, de mint ahogy arra a fentiekben is kitértünk, a diszpozitív szabályozási koncepció könnyedén szirénhangként csalogathatja a vállalkozásokat olyan megoldások felé, melyek bár vitathatatlanul hatékonyságnövekedést eredményeznének, az új Ptk. tilalmi rendszere valamely elemének rostáján fennakadnának. Ily módon annak érdekében, hogy a vállalkozások a lehető legteljesebb mértékben legyenek képesek kihasználni az új kódex adta lehetőségeket, tanácsos szakmai segítséget igénybe venniük, hiszen a vállalkozás sikeresebb működését lehetővé tevő változtatást a felesleges költségekkel járó, jogellenes, így szükségképpen kudarcos tévúttól sok esetben csupán a jogszabály helyes vagy helytelen értelmezése választja el.
Ezen írás a szerzőnek a témában, a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda és a Francia-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében megrendezett, „Változások és lehetőségek az új Ptk-ban” elnevezésű konferencián tartott előadásán alapulva készült.
*
ábra forrása:
