Az EJEB elmarasztalása a 2. cikk kapcsán az élethez való jog sérelmére és a hatékony nyomozás hiányára is kiterjedt. Magyarországot korábban egyetlen egyszer marasztalta el az EJEB az élethez való jog sérelme miatt az R.R. és mások ügyében, azonban először marasztal el a hatékony nyomozás hiánya miatt, ezen cikkel kapcsolatban.

A 2. cikk megsértése, ahhoz képest, hogy az élethez való jogot, mint alapjogot védi, igen gyakorinak mondható. 1959 és 2014 közötti időszakban az EJEB összesen 1030-szor mondta ki a 2. cikk sérelmét, amely közül 509 esetben az Orosz Föderációt, 294 esetben a Török Köztársaságot míg a 42 esetben Bulgáriát marasztalta el.

Jelen döntés a 2012-ben történt tagyoni lövöldözés és autósüldözés néven a médiát befutott ügyet zárta le. A szóban forgó ügy 2012. augusztusában történt, amikor is a két kérelmező Balatoni kirándulásuk végeztével úgy döntöttek, hogy nem térnek még az nap haza hanem a kocsijukban töltik az éjszakát Zánkán. Azonban az éjszaka eltöltésére alkalmas hely keresgélés közben, a jármű gyanús lett egy helybélinek, a faluban történő le föl körözése miatt, aki értesítette a faluban ténykedő polgárőrt aki pedig a körzeti megbízottat. A polgárőr és a körzeti megbízott egy sötét színű Ford Mondeoval, civil öltözetben kezdte el keresni a szóban forgó járművet, melyet 3 óra 30 perckor egy magánházzal szemben parkolva meg is találtak. Ekkor a körzeti megbízott az autóhoz lépve közölte, hogy rendőr és felszólította a kérelmezőket, hogy igazolják magukat. A kérelmezők azonban megijedtek a civil ruhás körzeti megbízottól és elhajtottak, amely következtében egy autós üldözés alakult ki, amely Tagyon egy családi ház udvarán ért végett, azzal, hogy a két kérelmező egy zsákutcába jutva nem tudott tovább menekülni. A körzeti megbízott autójával elállta az utat és ismét felszólította a kérelmezőket, hogy álljanak meg. Amikor azonban a kérelmező a járművel elindult a polgárőr irányába a megbízott két lövést adott le, egyet az autó sárvédőjére másikat pedig a fejmagasságba, amely 5-10 centiméterrel kerülte el csupán az egyik kérelmező fejét.

Ezt követően derült ki, hogy a körzeti megbízott által betörőnek gondolt két nő turista, míg a két nő számára, hogy az emberrabló egy körzeti megbízott.

Az eset után a Veszprémi Nyomozó Ügyészség eljárást indított emberölési kísérlet miatt a körzeti megbízottal szemben, amelyet később megszüntetett, mert a fellépést arányosnak ítélte meg tekintettel arra, hogy a társa életét veszélyben hitte. Ezzel párhuzamosan pedig a Balatonfüredi Rendőrkapitányság megállapította a lőfegyver jogszerű használatát mivel nem emberélet kioltását, hanem a gépjármű megállítását célozta.

Bíróság döntése

Az EJEB döntése több szempontból is érdekes, kiváló alapot szolgáltat a bíróság döntéshozatali mechanizmusának elemzéséhez. Először is a magyar kormány álláspontját vizsgálta, meg amely kimerült abban, hogy a kérelmezők az ügy lezárását követően nem éltek a Be. 199.§. 2 bekezdése szerinti pótmagánváddal, így a kérelem elutasítását kérték. Az EJEB ezt az érvelést elfogadhatatlanak tartotta, tekintettel arra, hogy a Veszprémi Nyomozó Ügyészség hivatalból eljárást indított az ügyben, amelyet a későbbiekben bűncselekmény elkövetésének hiányában lezárt, amellyel ellen a kérelmezők panasszal is éltek, így a Bíróság szerint kellően kimerítették a hazai jogorvoslatot. Lemmens belga bíró azonban párhuzamos véleményében arra mutat rá, hogy a magyar kormány hibázott, hogy semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott a magánvádas eljárás hatékonyságáról, amellyel meggyőzhette volna a Bíróságot, hogy egy hivatalból lezárt nyomozás ellenére az indítvány más végeredményt is hozhatott volna.

Ezt követően a Bíróság az első kérelmező (Szabó) esetében megállapította, hogy az eljárási szabályzatával ellentétesen az összes hazai jogorvoslat kimerítését követően nyújtotta be, így a kérelmet nem fogadta be.

A Bíróság érvelésében levezette, hogy a 2. cikk sérelme megállapítható, annak ellenére, hogy nem idézett elő halált a fegyverhasználat, tekintettel arra, hogy az alkalmazott erő nem volt arányos azaz nem a feltétlenül szükséges mértékben és típusban használta a körzeti megbízott. Annak ellenére, hogy jogosan hihette, hogy polgárőr társának élete veszélyben, a fellépés nem tekinthető arányosnak mivel a veszélyhelyzetet saját magatartása idézte elő. Ugyanis a polgárőr kapott egy bejelentést, azonban a helyszínen nem volt nyoma bűncselekménynek, a jármű nem állt körözés alatt tehát közvetlen veszélyhelyzet nem állt fenn, ami nem tette volna lehetővé a szabályok szerinti eljárást. Ezzel szemben a kérelmezők joggal hihették, hogy valaki meg akarja támadni őket, tekintettel arra, hogy sötét autóval, jelzés nélkül civil ruhában érkezett a körzeti megbízott ráadásul hajnali órákban.

Kjølbro dán bíró különvéleményben azonban úgy véli, hogy a 2. cikk sérelme nem történt meg, mivel a rendőr azonosította magát és a fegyvert is csak akkor használta, amikor társa életét veszélyben hitte. A hatékony nyomozás hiányához vezető két bírósági megállapítás - miszerint a hazai hatóságok üggyel kapcsolatos értékelése nem tartalmaz semmilyen bírósági tényfeltárást illetőleg az eseményhez vezető körülmények szélesebb vizsgálatát- elfogadhatatlan, tekintettel, arra, hogy bírói tényfeltárás azért nem történt, mert az ügyész nem emelt vádat. Amennyiben vádat emelt volna büntető bíróság kivizsgálta volna, azonban ennél korábbi szakaszban lezáródott az ügy. Emellett meglátása szerint a magyar hatóságok teljes egészében, az összes körülmény figyelembe vételével vizsgálta az ügyet, így ennek sérelme sem állapítható meg.

A meghozott döntésben a Bíróság 6 szavazattal és 1 ellenszavazattal megállapította a 2. cikk sérelmét, amely keretében 15 ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, illetőleg 5053 euró ügyvédi és egyéb költséget.

A Bíróság döntése az élethez való jog mint legfontosabb alapjog védelmét tükrözi, amelyet kiterjesztően értelmez, és akkor is megvalósul a sérelme, ha az alkalmazott erő aránytalan és ezáltal emberéletet veszélyeztet.

Forrás:
EJEB, R.R. és mások kontra Magyarország, kérelem száma: 19400/11, 2013.04.29.

EJEB, Haász és Szabó kontra Magyarország, kérelem száma:11327/14, 11613/14

Statisztika: http://www.echr.coe.int/Documents/Stats_violation_1959_2014_ENG.pdf

Képek forrása: http://index.hu/belfold/2012/08/10/tagyon/

https://veol.hu/rendorsegi/lovoldozes-es-autos-uldozes-a-tagyoni-ejszakaban-1292202