Habár az Unió audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelve (AVMS)[i] már több éves múltra tekint vissza, most először fordultak az Európai Unió Bíróságához az „audiovizuális médiaszolgáltatás”, mint fogalom kontúrjainak meghúzására. Az osztrák közigazgatási bíróság kérelmére indult New Media Online-ügyben már megszületett a főtanácsnoki indítvány[ii], melyből már előre következtethetünk a Bíróság néhány hónapon belül megjelenő döntésére is.
Az AVMS irányelv tartalmaz ugyan egy definíciót az audiovizuális médiaszolgáltatásra nézve, bizonyos audiovizuális anyagok esetében mégis kérdéses az irányelv alkalmazhatósága. Az ügyben egy osztrák internetes hírportál, a Tiroler Tageszeitung Online[iii] portálba beágyazott videótár kapcsán merült fel, vajon az oldal híreihez tematikusan is kapcsolódó, legfeljebb néhány perces videók, így például a regionális utakon elszenvedett súlyos balesetek helyszínén készült videók, vagy „a nap kérdése” riportsorozat videói audiovizuális médiaszolgáltatásnak minősülnek. Az osztrák jog alapján ugyanis az audiovizuális médiaszolgáltatóknak a tevékenységüket megelőző legalább két héttel be kell jegyeztetniük magukat az osztrák szabályozó hatóságnál. Ezt a tiroli online regionális hírújság üzemeltetője, a New Media Online elmulasztotta megtenni. A főtanácsnoki vélemény szerint az ügy központi kérdése, hogy az AVMS alkalmazandó-e az olyan multimédiás internetes portálokra, melyek egyszerre tartalmaznak írott, képi és hang- vagy audiovizuális tartalmat.
Az osztrák szabályozó hatóság és az első fokon eljáró nemzeti bíróság szerint a kérdéses videók az AVMS hatálya alá esnek, hiszen azokért az irányelv értelmében a médiaszolgáltató szerkesztői felelősséggel rendelkezik és az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül a videókat tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából továbbítják a közönség felé. A főtanácsnok azonban más állásponton van. Habár az irányelv szó szerinti értelmezése alapján az ilyen videók is az irányelv hatálya alá tartoznának, a főtanácsnok szerint az uniós jogalkotónak egészen biztosan nem ez volt a szándéka. Az uniós médiaszabályozás történetéből és magából a jogszabályszövegből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy az AVMS irányelv célja a televíziós és a nem lineáris, lekérhető műsorszolgáltatások közötti versenytorzulások kiküszöbölése, ennek megfelelően az irányelvnek nem képezheti tárgyát olyan audiovizuális anyag, mely a televíziós műsorszolgáltatásokkal nem áll versenyben. Ráadásul az osztrák szabályozó hatóság megközelítését követve számtalan olyan portál esne az AVMS irányelv hatálya alá, melynek tevékenységében csak mellékesen jelenik meg az audiovizuális tartalom. Az ilyen tevékenységeknek az AVMS irányelv alá vonása a gyakorlatban azzal a következménnyel járna, hogy az interneten zajló tevékenység igen jelentős része szabályozás tárgyát képezné, ezzel összefüggésben pedig a jogalkotó részéről megállapított különböző adminisztratív (bejegyeztetés) vagy szankciós (mulasztási bírság) következmények a működési szabadság korlátozását jelentenék. Mivel honlapokat könnyűszerrel létre lehet hozni és azokra igen egyszerű audiovizuális tartalmat feltenni, a szabályozó hatóságok elképesztő számban kellene, hogy monitorozzák a honlapokat. Ez legyőzhetetlen kihívást jelentene a hatóságok számára, miközben a hatóságok figyelmét éppen azokról a szolgáltatásokról vonnák el, melyekre nézve az irányelvet annak idején létrehozták.
Miként a főtanácsnok fogalmaz, az AVMS irányelv a huszadik század szülötte, nem bizonyult „jövőállónak” és nem is felel meg a szélessávú internettel beköszöntött valóságnak. Ezért a főtanácsnok az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalmának az irányelv alapján egy „dinamikus, az internetes valóságra érzékeny” definícióját javasolja alkalmazni. Így annak meghatározásakor, hogy audiovizuális szolgáltatásról van-e szó, meg kell vizsgálni, hogy az audiovizuális anyag az internetes oldal egészétől elkülöníthető szolgáltatásként jelenik-e meg, hiszen az irányelv „kizárja mindazon szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja nem a műsorszolgáltatás, tehát azokat is, amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja.”[iv] Mindezek alapján az olyan online lapok, melyek egyben audiovizuális tartalmat is megjelenítenek, sem részben, sem egészében nem minősülnek audiovizuális szolgáltatásnak, ezekre az AVMS irányelv nem alkalmazandó.[v]
A főtanácsnok zárásként az első lengyel enciklopédia bejegyzését idézi: „Mindannyian tudjuk, mi az, hogy ló”, azt az olvasónak nem kell elmagyarázni, egyből felismeri, ha látja. Vagyis amilyen nehéz egy működőképes, absztrakt definíciót találni az audiovizuális médiaszolgáltatásra, olyan könnyű ránézésre megmondani egy tartalomról, hogy televíziós műsorszámhoz hasonló anyagról, azaz az AVMS hatály alá tartozó szolgáltatásról van-e szó, vagy sem.
Amennyiben a Bíróság követi az indítványban foglaltakat, a manapság egyre népszerűbb, vegyes típusú médiaszolgáltatások esetében a beágyazott videótartalmakra nem irányadók az AVMS előírásai. „A lineáris televíziós szolgáltatások szigorúbb szabályoknak vannak alávetve, mint a videós tartalmak. Ez pedig a videótartalmak növekvő népszerűségének tükrében különösen a fiatal nézők esetében teremt anakronisztikus helyzetet.”[vi]
Jegyzetek:
[i] http://mediatanacs.hu/tart/index/934/Az_audiovizualis_mediaszolgaltatasokrol_szolo_iranyelv_AVMS
[ii] Szpunar Főtanácsnok C‑347/14 ügyben, 2015. július 1-én adott indítványa.
[iii] http://www.tt.com/home/index.csp
[iv] Kritikailag lásd: Nyakas Levente: Az audiovizuális szabályozás megáll az internetnél? http://mtmi.hu/cikk/770/Az_audiovizualis_szabalyozas_megall_az_internetnel
[v] Ld. https://www3.ebu.ch/contents/news/2015/07/legal-case-note-does-audiovisual.html
[vi] http://www.medienpolitik.net/2015/09/netzpolitikavmd-richtline-teilweise-infrage-gestellt/
Kép forrása: http://pes.cor.europa.eu/PublishingImages/photos/Audiovisuals-570.jpg
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.
