Sokak megkönnyebbülésére a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) hétfő délután bejelentette, hogy mégsem zárt kapuk mögött kerül megrendezésre a mai Magyarország – Feröer-szigetek Európa-bajnoki selejtező mérkőzés, mivel az UEFA Fellebbviteli Szerve (Appeals Body) az első fokú döntésben született szankciók alkalmazását felfüggesztette. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a későbbiekben arra a következtetésre jut a Fellebbviteli Szerv, hogy a Fegyelmi Bizottság döntése megalapozott volt, akkor a soron következő hazai mérkőzést (ami talán egy pótselejtező lesz) csak tévéképernyőn követhetjük.

 Milyen indokok, milyen szabályok alapján és hogyan büntette meg a magyar szövetséget az UEFA? Miért nyithat ki mégis a Groupama Aréna? Jogi szempontból hol vannak a szankcionálás szabályozásának gyenge pontjai? Cikkünk e kérdésekben segít eligazodni.

1. HÁTTÉR

Mint az bizonyára sok futballkedvelő számára ismeretes, a szeptemberi, Románia elleni mérkőzésen tapasztalható szabályellenes szurkolói megnyilvánulások miatt az Európai Labdarúgó-Szövetség (UEFA) Fegyelmi Bizottsága (Control, Ethics and Disciplinary Body) az MLSZ részére 70 ezer eurós (kb. 21,5 millió forintos) pénzbüntetést szabott ki és a soron következő hazai mérkőzés zárt kapuk mögötti lejátszását rendelte el.

A pénzbüntetés mellett fontos megjegyezni, hogy a zárt kapus büntetés miatt kieső jegybevétel a 100 millió forintot is meghaladhatja, így amellett, hogy a zárt kapus meccs hátrányosan érinti a csapatot és a szurkolókat, egyben jelentős pénzügyi veszteség is a Magyar Labdarúgó Szövetségnek.

A mérkőzésről az UEFA mérkőzésellenőr és az UEFA biztonsági ellenőr is készített jelentést, valamint a FARE (Football Against Racism in Europe) egyesület megfigyelői is elküldték észrevételeiket az UEFA részére. Az objektív vizsgálódást megnehezíti, hogy ezek a jelentések nem nyilvánosak, valamint a fegyelmi ügy állásáról sem érhető el tájékoztató az interneten, így a büntetéssel kapcsolatos UEFA-állásfoglalást csupán az MLSZ által közzétett beadványból és az MLSZ honlapján feltüntetett információk alapján ismerjük. Az UEFA honlapján szűkszavúan a döntésnek mindössze az a három pontja található melyben vétkesnek találták az MLSZ-t.

A Fegyelmi Bizottság a fent említett jelentések alapján az alábbi három pontra alapozta a döntését.

• Menekülő utak blokkolása (a lépcsőn üldögélők által)

Nem ritka jelenség a közelmúlt válogatott mérkőzésein, hogy a nézők jelentős része "érkezési sorrendben" foglalja el az ülőhelyeket, és amikor a biztonsági szolgálat és a szervezők megpróbálják a helyükre kísérni a nézőket, kiderül, hogy káoszba süllyedt az ülésrend, mindenki más helyén ül és esély sincs arra, hogy a szurkolók a jegyükön szereplő helyről nézzék a mérkőzést. Bár üres helyek vannak, mégis joggal sérelmezi egy-egy néző, hogy ideálisnak vélt ülőhelyét valaki elfoglalta, így ő a "kapufa mögé" kényszerülne - ezért inkább a lépcsőt választja. A szervezők részéről jelentős odafigyelést és nagyfokú szervezettséget igényel, hogy még a mérkőzés kezdete előtt elkerüljék az ilyen ülőhelyvándorlást. Az MLSZ beadványa alapján, azonban ez alkalommal rövid úton sikerült a problémát orvosolni.¹ Valószínűsíthető, hogy az UEFA ezen szabályellenességet értékelte a legenyhébben a döntés során.

• A román nemzeti himnusz megzavarása

Az MLSZ nem vitatja, hogy szurkolók egy csoportja kifütyülte a román nemzeti himnuszt, mely egyértelműen az UEFA Fegyelmi Szabályzatba ütközik.² Kétséges, hogy eredményesnek bizonyul-e az MLSZ azon érvelése miszerint a kifütyülés válasz volt arra, hogy Bukarestben 52 ezer román szurkoló kifütyülte a magyar himnuszt. Nem tartom valószínűnek, hogy az UEFA teret engedne a szemet-szemért elv érvényesülésének, de minden bizonnyal a döntés igazságtalanságának érzetét keltheti, hogy ugyanez a cselekmény nem volt külön kiemelve a bukaresti meccset követő felelősségre vonás során.

Kétségtelen, hogy a Fegyelmi Szabályzat egyértelműen tiltja a himnusz bármilyen megzavarását, és ilyen magatartás esetén a szövetségek akkor is felelősek szurkolóik cselekményeiért, ha bizonyítják, hogy a mérkőzés szervezésével kapcsolatban még gondatlanság sem terheli őket. Tehát teljes mértékben helyt állnak a szurkolóik magatartásáért; felelősségük objektív. A Fegyelmi Bizottság az általánosan kiszabható szankciók teljes köréből választhatja ki a megfelelő intézkedést.³ A skála a figyelmeztetéstől a bírságon és a pontlevonáson át az UEFA bajnokságból való kizárásig terjed. A széles spektrum ellenére a szabályzat nem ad iránymutatást a tekintetben, hogy például egy himnusz kifütyülése esetén mi tekinthető alkalmazandó büntetésnek. Ugyancsak nem nyújt a Szabályzat támpontokat a tekintetben, hogy a himnusz megzavarásának tilalmát csak több ezer szurkoló, vagy a szurkolók egy 50 fős csoportja, vagy akár egy hangosabb baráti kör is megvalósíthatja-e. A Fegyelmi Szabályzat 17. Cikke ugyan általánosságban leszögezi, hogy a szankciók mértékének a megállapításakor az enyhítő és súlyosító körülményeket figyelembe kell venni, valamint kimondja, hogy a rasszista magatartás miatt kötelezően kiszabandó büntetés kivételes körülmények között mérsékelhető, de e szabályok óriási teret adnak a mérlegelésnek, és az objektív szempontokat teljesen nélkülözik.

• Rasszista magatartás

A nézőtéren tapasztalható rasszista magatartás volt az MLSZ beadványban és a sajtóban is leginkább kidomborított szempont.

A Fegyelmi Szabályzat 14. Cikke szerint a szurkolók által elkövetett, az emberi méltóságot sértő cselekmények miatt az adott szövetség vonható felelősségre, és e tekintetben a részleges stadion lezárás szerepel minimum büntetési tételként. Mivel viszont az MLSZ „visszaesőnek” minősül, a minimum 50 ezer eurós pénzbüntetés és a zárt kapus büntetés elkerülhetetlen. E szigorú és objektív szankcióból adódik, hogy ha egyszer a rasszista magatartást megvalósították, akkor a meghatározott büntetésre alappal számíthat a szövetség. Éppen ezért annak a vizsgálata elengedhetetlen, hogy mikor és milyen körülmények között valósul meg rasszista magatartás. A Fegyelmi Szabályzat szövege a himnusz megzavarásának szabályaihoz hasonlóan nem határozza meg, hogy a szurkolók körét milyen tágan kell értelmezni. Mivel nincs meghatározva, hogy csak a szurkolók jelentős csoportjának rasszista magatartása esetén áll fenn a büntetés kilátásba helyezése, ezért arra lehet következtetni (a nyelvtani értelmezés szabályai szerint), hogy akár két szurkoló is megvalósíthatja azt a magatartást, amiért a szövetség felelősségre vonható.⁴ E szabály aránytalanul szigorúnak tűnik, és rendkívül nagy felelősséget telepít a szövetségekre. Nem nehéz belátni, hogy a szövetségek minden erőfeszítése ellenére is könnyedén előfordulhat, hogy 20 ezer néző között akad két olyan szurkoló aki indulatoktól túlfűtve, vagy akár ártó szándékból rasszista rigmusokat skandál.

Nem gondolom, hogy bármilyen büntetés várna a szövetségekre, ha két szurkoló így viselkedne a mérkőzésen, a többi sportszerűen buzdító szurkoló mellett. Úgy vélem, hogy az UEFA bármely szerve érezné ennek abszurditását és aránytalanságát. Azonban – megfelelő szabályozás híján – ad absurdum ez a forgatókönyv is bekövetkezhet. A túlzott mérlegelési jogkör veszélyei nem elhanyagolhatóak. Általánosságban elmondható, hogy a szabályzatokat a jogbiztonság és előreláthatóság elvével összhangban úgy kell megalkotni, hogy azok alapján minden érintett számolni tudjon esetleges szabálysértő magatartásainak a következményeivel. E magatartások minősítése és értékelése nem függhet kizárólag a szabályok érvényesítéséért felelős szerv belátásától.

Az MLSZ érvelése szerint a Románia elleni mérkőzésről készített FARE felvételeken jól hallhatóak ugyan a rasszista rigmusok és azt is elárulják, hogy nem egy maroknyi ember vesz benne részt, de annak ellenére, hogy a felvételt készítő e csoportban tartózkodik, mégis hallani, hogy a stadionban lévő szurkolók többsége elnyomja e szólamokat. Mindezek okán joggal vetődik föl a kérdés, hogy valóban elegendő-e egy viszonylag szűk csoport elítélendő magatartására hivatkozva a sportszerű többséget is büntetni. Az UEFA célja e drákói szabályokkal, egyértelműen az, hogy gyökerestül kiirtsa a rasszizmust a lelátókról és a sportból. Ehhez jó lépés a sportszövetségeken keresztül való ösztönzés, de véleményem szerint a problémát nem oldhatja meg véglegesen, míg a szövetségekre, klubokra aránytalanul nagy felelősség hárul. A rasszizmus mélyen gyökerező társadalmi probléma, aminek megoldásához társadalmi összefogásra van szükség. Bár a sport fontos szerepet tölt be e feladatban, de a politika és az oktatás feladatait nem képes kiváltani.

A rasszista magatartás "feltárásában" a FARE egyesület jelentése játszott meghatározó szerepet. Az UEFA és a FARE közötti partneri együttműködésnek köszönhetően az UEFA jelentősen támaszkodik a FARE véleményére, amit többek között Csányi Sándor MLSZ elnök is sérelmezett, mivel véleménye szerint „jelentéseik objektivitása nem biztosított”. A Fegyelmi Szabályzat valóban nem tartalmazza, hogy mi a szerepe fegyelmi ügyekben a FARE-nek, de ez nem is szükséges, hiszen a bizonyítékok körét úgy határozza meg, hogy televízió és videó felvételek, vallomások, vagy bármely más felvétel vagy dokumentum felhasználható az eljárásban. Tehát bárki szolgáltathat felhasználható bizonyítékot a szabálysértésekkel kapcsolatban. Így az már ismét a Fegyelmi Bizottság sokat idézett mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy milyen bizonyítékokat értékel megfelelőnek. A bizonyítékok mérlegelésének szabadsága általánosan elfogadott jogelv és a Szabályzat sem zárja ki, hogy a FARE vagy bárki jelentése alapján Fegyelmi eljárást lehessen lefolytatni, de a problémát leginkább az okozza, ha a FARE által szolgáltatott bizonyítékok a ki nem mondott belső ügyintézési gyakorlatnak megfelelően „kapásból”, a jelentés megalapozottságának vizsgálata nélkül, hangsúlyosabban esnek latba az elbírálás során, mint az egyéb bizonyítékok. Ez esetben ugyanis indokolt lenne a Szabályzatokban lefektetni a FARE fegyelmi eljárásokban betöltött kiemelkedő szerepét és az ehhez kapcsolódó eljárási garanciákat.

Mindezek alapján, véleményem szerint a szigorú objektív felelősségi szabályok, a mérlegelésnek a döntéshozatalban való túlnyomó szerepe, a döntéshozatal során figyelembeveendő szempontok viszonylagossága miatt a Fegyelmi Szabályzat felülvizsgálata indokolt lehet. E felülvizsgálatnak a Fegyelmi Bizottság döntését követően felcsillant a lehetősége, mivel azt az UEFA Végrehajtó Bizottságának tagjaként Csányi Sándor MLSZ elnök  kezdeményezte.

       2. FELLEBBEZÉS

Mi történik ha a szövetségek, klubok nem értenek egyet az UEFA döntésével? Milyen eljárás elé néznek? Vajon hatékonynak nevezhetők-e a rendelkezésükre álló igényérvényesítési lehetőségek?

A fegyelmi ügyben hozott döntésről a Fegyelmi Bizottság indokolás kibocsátása nélkül értesíti az érintett felet, akinek 5 nap áll rendelkezésére, hogy írásban igényelje a döntés indokolását. Ha ezt az ötnapos határidőt elmulasztja a fél, a döntés jogerőssé válik. Amennyiben kéri az indokolást, úgy annak megérkezésétől számított három nap állrendelkezésére, hogy jelezze fellebbezési szándékát, majd öt nap, hogy írásban be is nyújtsa azt, az 1000 euró fellebbezési díj egyidejű megfizetésével.A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a döntés végrehajtására, de indokolt kérelemre a Fellebbviteli Szerv elnöke felfüggesztheti a döntést, ami jelen ügyben az MLSZ beadványát követően megtörtént.A vonatkozó szabályzatok nem rendelkeznek arról, hogy a Fellebbviteli Szerv milyen időpontig köteles meghozni döntését. Ha azonban a Fegyelmi Bizottság döntését jóváhagyja (mint azt az esetek többségében megtette), akkor az MLSZ a lausanne-i székhelyű nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordulhat. Az UEFA Alapszabálya értelmében minden tagszövetségnek rendelkeznie kell arról az alapszabályában, hogy elismerik a CAS joghatóságát.⁵ Ebből kifolyólag a CAS rendelkezik hatáskörrel a Fellebbviteli Szerv döntéseinek felülvizsgálatára. Megjegyezendő azonban, hogy a CAS a legritkább esetben jut a Fellebbviteli Szervvel ellentétes megállapításra. Fontos, hogy a CAS kialakult gyakorlata szerint a Fellebbviteli Szerv mérlegelése alapján kiszabott szankciók felülvizsgálatát csak annyiban végezheti el, amennyiben a szankciók egyértelműen és súlyosan aránytalanok a szankcionálandó magatartáshoz képest.⁶ Amennyiben a CAS jóváhagyja az UEFA szerv döntését, úgy nagyon kivételes esetben lehet csak a svájci legfelsőbb bírósághoz fordulni. Az UEFA székhelyének jelentőségét mutatja az is, hogy a szabályzatok értelmezésénél a svájci jog az irányadó.A fellebbezési rendszer e rövid összefoglalóját azért tartottam fontosnak vázolni, mert bár adott a jogorvoslati rendszer, de a Fellebbviteli Szerv és a CAS is a releváns szabályzatok alapján hozza meg döntését, így az kiemelkedő fontossággal bír, hogy e szabályzatok az általános jogelveknek megfelelően, a tisztességes fegyelmi eljárást lehetővé tevő formában legyenek megalkotva. A jelenleg meglévő UEFA szabályzatok ennek a célnak nem képesek megfelelni. Módosításuk nem a felbőszült szövetségek fellebbezése folytán indokolt, hanem egy igényes jogászi munka szabályalkotó tevékenységeként elvárható.

• Kép forrása:

http://www.uefa.com/MultimediaFiles/Photo/uefaorg/General/01/77/25/93/1772593_w2.jpg

http://www.csakfoci.hu/files/tvvalogatott.jpg

• Lábjegyzet:

A menekülő utak blokkolása az UEFA Biztonsági Szabályzat 38. Cikkébe ütközik

1. 16. Cikk 2 g)
2. Fegyelmi Szabályzat 6. Cikk
3. A szigorú értelmezést támasztja alá az UEFA rasszizmussal kapcsolatos zéró tolerancia politikája.
4. Ezt az MLSZ Alapszabály 3. § (4) bekezdése is tartalmazza.
5.  
6. CAS 2012/A2762; CAS 2013/A/3139; CAS 2009/A/811-844