(Az Ado.hu írása)

A munkáltatónak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a munkavállalók a legjobb teljesítményt nyújtsák munkahelyükön. Ilyen ösztönző és „teljesítményfokozó szer” lehet a prémium, és közvetve, bizonyos esetekben a jutalom is kiválthatja ezt a hatást. A prémium és a jutalom ezért a munkáltatók kedvelt munkabér jellegű juttatása. A fogalmak meghatározását azonban ne keressük a Munka Törvénykönyvében, mivel a munkajogi szabályok nem definiálják ezeket a jogintézményeket. Ha azonban segítségül hívjuk a vonatkozó bírói gyakorlatot, megismerhetjük a prémium és a jutalom fogalmát, lényegi vonásait.

A prémium a munkáltató által előre meghatározott és a munkavállalóval közölt feladat(ok) teljesítéséért jár. A munkavállaló a kitűzött feladatokat a munkaviszonya keretében vagy arra tekintettel teljesíti, ezért a bírói gyakorlat a prémiumot munkabérnek minősíti. A munkáltatónak ugyanakkor diszkrecionális jogkörébe tartozik, hogy igényt tart-e a többletfeladatok teljesítésre, azaz kitűz-e prémiumot.

A prémiumfeladat(ok) meghatározásával egyidejűleg a munkáltatónak lehetősége van arra is, hogy prémiumfizetést kizáró vagy csökkentő tényezőket állapítson meg (pl. bizonyos mértékű üzleti eredmény hiányában nem fizet prémiumot). Amennyiben a kitűzött és munkavállalóval közölt prémiumfeladat teljesítését a munkavállaló már megkezdte, azt a munkáltató nem vonhatja vissza.

Prémium fizetését kötelezettségként a munkáltató vállalhatja egyoldalú jognyilatkozatban, de akár a munkaszerződésben is megállapodhatnak a felek a prémiumfizetésről. Amennyiben a munkáltató a munkaszerződésben megállapított prémium fizetését prémiumfeladat kitűzéséhez és teljesítéséhez köti, de a feladat kitűzését elmulasztja, vagy azzal oly mértékben késlekedik, hogy annak teljesítése már nem várható el a munkavállalótól, erre, mint kizáró okra a munkáltató nem hivatkozhat, és a prémiumot köteles megfizetni. A munkavállaló ugyanis a munkáltató munkaszerződésben vállalt kötelezettsége folytán alanyi jogosultságot szerez a prémiumra, és a munkáltató együttműködési kötelezettségét szegi meg, ha a munkaszerződésben vállalt kötelezettsége ellenére nem tűz prémiumfeladatot.

Az ellenkező álláspont a munkáltatót tulajdonképpen feljogosítaná arra, hogy munkaszerződésben vállalt kötelezettsége alól mentesüljön, ha nem határoz meg prémiumfeladatot. Az egyoldalú kötelezettségként vállalt prémiumfizetést a munkáltató a munkavállaló terhére akkor módosíthatja vagy mondhatja fel azonnali hatállyal, ha körülményeiben a prémiumkitűzés közlését követően olyan lényeges változás következett be, amely a prémium kifizetését lehetetlenné tenné, vagy az rá nézve aránytalan sérelemmel járna.

A prémiumfeladat részleges teljesítése esetén csak abban az esetben fizethető ki a prémium, ha ilyen esetre a kitűzés tartalmazott fizetési kötelezettséget.  Amennyiben a munkáltató kifejezetten fenntartja a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, akkor a meghatározott szempontok szerinti munkáltatói mérlegelésnek megfelelő döntés nem tekinthető jogszabálysértőnek.

Az egyenlő bánásmód követelményét a prémium teljesítése során is meg kell tartani. Ha ugyanis a munkáltató a prémiumfeladatok értékelésénél a munkavállaló hátrányára valamely védett tulajdonsága alapján indokolatlan különbséget tesz, a munkavállalót akkor is megilleti a prémium, ha esetleg prémiumot kizáró feltétel került bizonyításra.

Mivel a prémium a bírói gyakorlat szerint munkabérnek minősül, ezért az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, és mint munkabérelőleg visszakövetelhető. Ezért, ha a feladat teljesítésére kitűzött prémium kifizetése a munkáltató gazdálkodási eredményétől függően, a mérleg jóváhagyásakor esedékes, az előre kifizetett prémium prémiumelőlegnek minősül, amely az általános elévülési időn belül követelhető vissza, ha a prémium kifizetés feltételei nem valósultak meg. Ilyen esetben a munkavállaló nem hivatkozhat a prémiumelőleg jutalom jellegére, hanem köteles azt visszafizetni a munkáltatónak.

A jutalom szintén a munkáltató diszkrecionális jogkörében, szabad mérlegelése alapján adott pénzbeli juttatás, azonban a prémiumtól eltérően a jutalomnak nem feltétele az előre meghatározott többletteljesítmény elérése. A jutalom többnyire a munka utólagos elismeréseként vagy meghatározott alkalomból (pl. karácsony, üzleti jutalom) nyújtott juttatás, amely mivel teljes mértékben a munkáltató mérlegelésétől függ, ezért arra alanyi jogosultságot nem szerezhet a munkavállaló.

Ezzel szemben prémium esetén a munkáltató diszkrecionális joga csak arra terjed ki, hogy eldöntse, kíván-e prémiumfeladatot kitűzni. Ha azonban a kitűzött és közölt prémiumfeladatokat a munkavállaló teljesítette, a munkavállaló jogosult prémiumra, akkor is, ha a munkáltató vállalása ellenére nem határozott meg prémiumfeladato(ka)t. Hátrányos megkülönböztetést jutalom esetén sem alkalmazhat a munkáltató.

A prémium és a jutalom is járulékalapot képező, valamint összevont adóalapba tartozó jövedelem. A távolléti díj számításánál azonban mindkét juttatást figyelmen kívül kell hagyni.

A képek forrásai:

http://www.n2growth.com/blog/wp-content/uploads/2009/12/Bonus.jpg

http://legacymedia.localworld.co.uk/275788/Article/images/18354347/4633724.jpg

Szerkesztés

(Az Ügyvédvilág.hu írása)

A globalizáció egyik hatása, hogy egyre gyakoribbak az ún. vegyes, vagyis különböző országok állampolgárai között létrejövő személyes kapcsolatok (házasság, együttélés), amelyekből számos jogvita keletkezhet.

Jelen írás célja a házasságból és házasságon kívüli együttélésből esetlegesen származó jogviták helyszíne főbb szabályainak (és nem a meghozandó döntéseknek) a teljesség igénye nélkül való áttekintése.

Valamennyi ország belső jogszabályban rendezi azokat a kérdéseket, amelyek a személyekre, családokra, ezek keletkezésére, megszűnésére, a felnövekvő generáció egészséges fejlődésének biztosítására vonatkoznak.

Az országok ugyancsak meghatározzák, mely ügyekben jogosultak és kötelesek a hatóságaik eljárni.

Amennyiben az ügynek egyik fél tekintetében sincs nemzetközi vonatkozása, a hazai szabályokat kell alkalmazni: Magyarországon az anyagi jogi tekintetében a Csjt.-t, azaz az 1952. évi IV. törvényt, illetve 2014 márciusa óta az új Ptk.-t (2013. évi V. törvény), eljárási kérdésekben pedig a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt.

Ezek a belső, hazánkban alkalmazandó szabályok egészülnek ki a személyi viszonyok nemzetközi jellegére tekintettel további hazai és nemzetközi jogi szabályozással.

.

Dönthet-e az állam az anya helyett a szülés helyszínéről? Mit jelent a magzatvédelem? Megszegheti-e a közlekedési szabályokat a taxisofőr, ha szülő nőt szállít? Szülés esetén „ki lehet-e ugrasztani” az orvost bármikor az ágyból? Csak szakorvos jelenlétében történhet a szülés? Ezekre, és hasonló jellegű kérdésekre kerestük a választ Tóth Judittal, a Szegedi Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének vezetőjével.

A Bajorországban évtizedek óta legyőzhetetlen Keresztényszociális Unió (CSU) a 2013-as kampányban kizárólag külföldiek által fizetendő autópályadíj bevezetésével kampányolt, a Bajorországot sújtó már-már elviselhetetlen átmenő forgalom miatt.

A sokak által EU-jogba ütközőnek és populistának tartott terv meghozta a hatását, ugyanis a CSU óriási fölénnyel nyerte meg a bajor választásokat. Mivel az autópályadíj ötletétől már nem léphettek vissza - és nem is akartak visszalépni - a bajor párt politikusai, ezért az országos kormánykoalícióba való belépésük feltételeként az autópályadíj bevezetését szabták.

Mivel a CSU „nagy testvérének”, az Angela Merkel fémjelezte Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) szüksége volt a bajor testvérpártra, kénytelen volt engedni a nyomásnak, habár a kezdetektől ellenezte az autópályadíj bevezetését, ahogy a harmadik koalíciós partner, a baloldali Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) is.

A hosszú hetekig tartó koalíciós tárgyalások végül bajor sikert hoztak, ugyanis bekerült a koalíciós szerződésbe az autópályadíj bevezetése. Angela Merkel azonban kijelentette, hogy a német autósok semmiképpen sem fizethetnek többet, mint a korábbi években.

A politikai küzdelmeket követően a jogászok, egészen pontosan a kodifikátorok ideje jött el. Ugyanis nyilvánvalóan az Európai Unió jogába ütközik egy olyan szabályozás, ami a külföldi állampolgárok számára fizetőssé teszi az úthasználatot, míg a németeknek továbbra is ingyenes használatot biztosít. Leegyszerűsítve a kérdést: vagy mindenki fizessen, vagy senkinek ne kelljen fizetnie.

Ezért olyan megoldást kellett kidolgozni, ami lehetővé teszi, hogy a külföldiektől beszedjék az autópályadíjat, míg a németek megússzák az új közterhet. A problémát úgy oldja fel a 2014. december 17-én elfogadott szabályozás, hogy mindenkinek meg kell fizetnie az útdíjat (tehát a németeknek és a külföldieknek egyaránt), azonban a németek visszakapják a hivatalosan infrastuktúra-hozzájárulásnak (Infrastrukturabgabe) nevezett közterhet a gépjárműadó (Kfz-Steuer) jóváírás formájában. Vagyis ha eddig egy német autótulajdonos évi 300 euró gépjárműadót fizetett, és 2016-tól 100 euró útdíjat kell fizetnie, akkor a gépjárműadóját 100 euróval csökkentik (200 euróra), és végeredményben ugyanannyit fog fizetni 2016-ban, mint korábban (300 eurót). A külföldiek azonban természetesen semmilyen kompenzációt, vagy jóváírást nem kapnak, nekik meg kell fizetniük az autópályák használatát.

Tehát amíg 2016-tól a németeknek évente kell majd fizetni az utak és autópályák használatáért, addig a külföldi autósoknak az autópálya használatért kell fizetni, 10-napos, két hónapos, vagy éves matrica vásárlásával. A kormány számításai szerint a németek 3 milliárd eurót fognak évente fizetni, amit a gépjárműadó-jóváírás formájában vissza is kapnak. A külföldiek évi 700 millió eurót fognak befizetni, amiből az ellenőrző rendszer kiépítését tudják fedezni (195 millió euró), míg a fennmaradó 500 millió eurót teljes egészében a német utak fejlesztésére és építésére fogják felhasználni.

A koncepció ellenzői szerint ezzel a megoldással nem változott az alapprobléma, vagyis a külföldi állampolgárok diszkriminációja. A német kormány álláspontja szerint nincs szó diszkriminációról, hiszen mindenkinek fizetnie kell az infrastuktúra-hozzájárulást, amit teljes egészében az utak fejlesztésére költenek, és ettől függetlenül csökkentik majd a német autótulajdonosok gépjárműadóját.

A német parlament jogászai 2014 nyarán készült szakvéleményükben a terv EU-jog ellenességére hívták fel a figyelmet. Hangsúlyozták, hogy a hozzájárulás bevezetését és a gépjárműadó csökkentését nem lehet külön kezelni, akkor sem, ha formálisan nincs a két intézkedés között összefüggés. A szakvélemény szerint az autópályadíj bevezetése uniós állampolgárok közvetett diszkriminációjához vezet.

Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 18. cikke nem hagy kétséget a lehetséges megkülönböztetés felől: „A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

A kérdés már csak az, hogy sikerül-e elhitetnie a német kormánynak Brüsszellel, hogy itt nem a külföldi állampolgárok hátrányos megkülönböztetéséről, hanem a német utak állapotának közös javításáról és az infrastruktúra közös fejlesztéséről van szó.

Magyarország több mint 25 éve csatlakozott a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, bánásmódok elleni ENSZ-egyezményhez, amelynek fakultatív jegyzőkönyvét (Optional Protocol to the Concention Against Torture - OPCAT) az Országgyűlés 2011-ben iktatta törvénybe. Az ebből fakadó nemzetközi jogi kötelezettség értelmében Magyarország létrehozta a nemzeti szintű megelőző rendszert, amely az ENSZ Kinzás Megelőzési Albizottságával együttműködésben tölti majd be feladatát.
A szervezet a személyi szabadságuktól valamilyen módon megfosztott, őrzött személyek kínzástól és más rossz bánásmódtól való védelmét látja el. A feladkört a jogalkotó az alapvető jogok biztosához telepítette, amely a feladat elátására létrehozta a Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályát, ennek vezetésével pedig Dr. Fliegauf Gergelyt bízta meg.
Bár a jogszabályi előírás szerint a feladatot 11 főnek kell ellátnia, forráshiány miatt a 2014. évi felkészülés után 2015. január 1-jén egyelőre 6 fő kezdheti meg a munkát.
A ratifikációt követően több, az egyeztetést hiányoló bírálat érkezett a civil szférából. A végleges megoldásban ezért a mechanizmus munkáját a Civil Konzultációs Testület is segíti, amely négy meghívott, és négy pályázaton kiválasztott tagszervezetből áll. Meghívott szervezet a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége. Nyilvános pályázaton kiválasztott tag a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért, a MENEDÉK Egyesület és a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány.

Székely László, az alapvető jogok biztosa a mechanizmusról szóló sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a program legfőbb célja a megelőzés, ennek elérése pedig a széles vizsgálati jogkörön és a transzparencia biztosításán keresztül történik majd. A Főosztály még részben sem veszi át már létező szervek felügyeleti és ellenőrzési hatáskörét, ami miatt azonban mégis újszerű szereplője lesz a jogvédelemnek, az a „fogvatartás” új, absztrakt értelmezése. A mechanizmus nem csupán a büntetés-végrehajtás felett őrködik majd, hanem a szociális szférát és a magánintézményeket is ellenőrzi, így például nevelőotthonokban és kórházakban is látogatást tehet. Fogvatartási helynek tekinthető minden olyan intézmény, amelyet az ott élők valamilyen hatósági határozat alapján nem hagyhatnak el saját akaratukból. Székely László elmondta, jelenleg kb. 4 ezer ilyen helyet vettek nyilvántartásba, amelyben egyelőre az egyházi intémények még nem szerepelnek.

Dr. Fliegauf Gergely főosztályvezető a mechanizmus eszközeiről és módszereiről beszélve kifejtette, hogy az elsődleges céljuk nem egyedi esetek feltárása, hanem intézményi és rendszerszintű hiányosságok feltérképezése, és a kinzás általános megelőzése lesz. Bár Magyarországon az Amnesty International jelentése szerint sincs szisztematikus kínzás, az egészségtelen életkörülmények, illetve a fogvatartottak közti erőszak eltűrése kiemelt problémát jelentenek. Legfontosabb eszközként a szervezet egy titkos látogatási lista alapján előre be nem jelentett látogatásokat tesz majd. A listát korábbi tapasztalatok és földrajzi elhelyezkedés alapján állították össze. Ezen kívül bejelentések esetén ad hoc intézménylátogatások is szolgálják az állandó monitoring megvalósulását. A látogatóbizottságokban több tudományterület képviselői, így jogászok, orvosok, pszichológusok is jelen lesznek, ezen kívül a partner civil szervezetek külső szakértőket is jelölhetnek a minél teljesebb körű információgyűjtés érdekében. A bizottság betekinthet az intézmény irataiba, nyilvántartásaiba, ezen kívül bizalmas, felügyelet nélküli beszélgetéseket folytathat a fogvatartottakkal.
A főosztály fontos tevékenysége lesz még a fogvatartó személyi állomány számára tartott továbbképzés, illetve a tudományos életben konferenciák, publikációk útján való jelenlét.

A nemzeti megelőző mechanizmus tevékenysége eredményeképp rendes és rendkívüli jelentéseket hoz nyilvánosságra, amelyek alapja helyszíni tapasztalat, vagy legalább három egy irányba mutató fogvatartotti beszámoló lehet. Ezek a beszámolók hivatottak szolgálni egyrészről a prevenciót, másrészről alapul szolgálnak majd a rossz gyakorlatok felszámolásához, ami azonban már az intézményvezetők és felügyeleti szervek hatáskörébe tartozik.

Kép forrása: http://ajbh.hu/opcat