A következő cikk megtörtént esetet dolgoz fel. Az azonosításra alkalmas adatokat a szerző az ügyvédi titoktartási kötelezettségre tekintettel megváltoztatta.

Päch úr osztrák állampolgár, egy magyar határ melletti kis falu lakója. Kálváriája akkor kezdődött, mikor külföldre költöző barátja egy szívességet kért tőle. Azzal bízta meg, hogy a néhai lakásában található bútorokat és értéktárgyakat az új lakók beköltözéséig adja, vagy ajándékozza el. Új otthonába egyetlen emléket akart csak magával vinni: egy festményt, amit még a szüleitől örökölt. Megkérte hát Päch urat, hogy a képet postán küldje utána.

Päch úr tartotta a szavát, és be is fáradt a helyi postára, ahol azonban csalódnia kellett. A festmény ugyanis akkora méretű és súlyú volt, hogy az osztrák posta nem vállalta a továbbítását. Az egyik ügyintéző a segítségére sietett: elmondta, hogy a magyar kollégák a határ túloldalán lényegesen nagyobb méret- és súlykategóriákkal dolgoznak, ezért nem lesz gondjuk a festménnyel. Päch úr fél órával később elégedetten lépett ki az egyik magyar postahivatal ajtaján – a küldeményt sikeresen feladta.

Ausztriai címére pár héttel később egy magyar nyelvű ügyészségi határozatot kézbesítettek. A határozat tanúsága szerint az általa feladott küldeményt az illetékes magyar vámhatóság kockázatelemzés alapján vámellenőrzés alá vonta. A csomagban talált képet – a kulturális örökséggazdálkodásért felelős hivatal előzetes szaktanácsadói véleményét a képekről készült fényképek megküldésével bekérve – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény („Be.”) megfelelő szakasza alapján az ügyészség bűnjelként lefoglalta. A lefoglalás jogalapja az volt, hogy az örökséggazdálkodási hivatal a fényképek alapján és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény („Kötv.”) alkalmazásával azt állapította meg, hogy a festmény feltehetőleg a kiviteli engedélyköteles kulturális javak körébe tartozik. Az ilyen műtárgyak engedély nélküli kivitele a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény („Btk.”) szerint védett kulturális javakkal való visszaélés bűntettének (köznyelven: műkincslopásnak) minősül, amelyet a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. A bűnjelet az ügyészség a későbbi bizonyítási eljárás sikeressége érdekében foglalta le. Päch úrral szemben tehát védett kulturális javakkal való visszaélés bűntette miatt indult eljárás Magyarországon.

A kulturális örökség védelméről szóló törvény elkövetéskor hatályos szövege alapján a törvény hatálya alá a kulturális javak körébe az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, vagy írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a művészeti alkotások tartoztak. A törvény a kulturális javakat – témánk szempontjából – két osztályba sorolta: a védett és a védelem alatt nem álló kulturális javakra.

Előbbiek kiviteléhez minden esetben az örökségvédelmi hivatal engedélye volt szükséges. Utóbbiak közül az engedélyköteleseket a törvény melléklete tartalmazta – így engedély volt szükséges többek között a legalább 100 éves és (konjunktív feltétel!) legalább 50.000,- Ft értéket képviselő nyomtatott térképek, valamint az ugyanilyen korú és legalább 100.000,- Ft értékű közlekedési eszközök, illetve a legalább 50 éves és legalább 50.000 Ft forgalmi értéket képviselő, nem az alkotó tulajdonában lévő víz- vagy pasztellfestmények kiviteléhez.

Az engedélyt magától az örökséggazdálkodási hivataltól kell beszerezni. Az illetékköteles eljárás egy formanyomtatvány postán történő megküldéséből áll. A formanyomtatványon nyilatkozni kell a műtárgy koráról, értékéről, különböző tulajdonságairól, keletkezésének körülményeiről (az alkotó neve, a műtárgy megalkotásának időpontja)… stb. A hivatal a műtárgyat ezt követően szemle alá vonja, szemlesorszámmal látja el, majd kiállítja a meghatározott érvényességi időre szóló kiviteli engedélyt. Amennyiben a szemle során azt állapítja meg, hogy a műtárgy nem tartozik a kiviteli engedélyköteles kulturális javak körébe, úgy a procedúra végeztével nem kiviteli engedélyt, hanem ún. „műtárgykísérő igazolást” állít ki. Az igazolások mindegyike hitelesen tanúsítja a kivitel jogszerűségét.

A vámhatóság tehát azért javasolta az ügyészségnek a küldemény lefoglalását, mert az   örökséggazdálkodási hivatal a festményt a Kötv. alapján a kulturális javak körébe tartozónak vélte, és mivel a feladó a küldeményhez sem kiviteli engedélyt, sem műtárgykísérő igazolást nem mellékelt.

Päch urat egy időközben történt jogszabályváltozás mentette meg. A jogalkotó vélhetően felismerte, hogy a Kötv. tárgyi hatálya alá tartozó kulturális javak köre túlzó módon nagy. A korábbi jogszabályszöveg nyelvtani értelmezése szerint a törvény hatálya alá tartozhatott például egy kirgiz festő 1960-ban készült, értékesebb montázsa, aminek – józan ésszel beláthatjuk – nem sok köze volt a magyar kulturális örökségvédelemhez. A jogalkotó megfelelően módosította a törvényt, a változás 2014.01.12. napján lépett hatályba. Az új rendelkezések értelmében a magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező, a tulajdonos (birtokos) által bizonyítottan 50 évnél nem régebben az ország területére került kulturális javak kivételt képeznek a törvény melléklete alól, vagyis engedély nélkül vihetők ki az országból.

A Kötv. a cselekmény elbírálásakor a festmény Magyarországról történő kivitelét már nem kötötte hatósági engedélyhez, vagyis az engedély nélküli kivitel a Btk. szerint a cselekmény elbírálásának időpontjában már nem valósította volna meg a büntetőeljárás tárgyául szolgáló bűntettet. A Btk. időbeli hatályára vonatkozó szabályok szerint, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. A Btk. ezen „kedvezményszabálya“ értelmében, mivel a cselekmény az új Btk. szerint nem bűncselekmény, a Päch úr által elkövetett magatartás sem minősíthető annak. A Be. pedig erre az esetre is gondolva kimondja, hogy ha a cselekmény (már) nem bűncselekmény, a büntetőeljárást meg kell szüntetni.

A fentiekre történő hivatkozás eredményeként a büntetőeljárás megszűnt, és a kép – műtárgykísérő igazolás kíséretében – végül célba ért. Päch úr viszont minden bizonnyal még jó darabig kellemetlen élményként gondol majd az esetre. Fontos viszont megjegyeznünk, hogy a magyar kultúrtörténeti vonatkozással rendelkező, vagy az ország területére 50 évnél régebben került, a Kötv. mellékletében szereplő kritériumoknak megfelelő műalkotások továbbra is engedélykötelesek. Ilyen műtárgy külföldre juttatása esetén tehát érdemes nagyon körültekintően eljárnunk.

Szerző: dr. Szabó András

A kép forrása:

http://mozi24.hu/images//gallery/14985/185897.jpg