A diplomáciai mentességgel rendelkező személyek elleni eljárások lehetősége
Az utóbbi időben nagy vihart kavart a miniszterelnöknek az Országgyűlés ülésén elhangzott felszólítása, amelyben arra hívta fel a NAV elnökét, hogy indítson pert André Goodfriend ellen az általa az amerikai beutazási tilalmakkal kapcsolatban tett kijelentések miatt. A jelen cikkben a diplomáciai mentesség intézményét járjuk körbe, ezzel egyúttal vizsgálva egy esetleges büntető vagy polgári eljárás lehetőségét, feltételeit.
December elején a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke feljelentést tett rágalmazás miatt az Amerikai Egyesült Államok magyarországi ügyvivője, André Goodfriend ellen a Központi Nyomozó Főügyészségen, valamint ezzel párhuzamosan keresetlevelet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez jó hírnév megsértése miatt. André Goodfriend 2013 augusztusa óta vezeti az USA Magyarországi nagykövetségét ideiglenes ügyvivőként (ún. „chargé d’affaires”). Ha ugyanis egy képviselet vezetőjének állása nincs betöltve, vagy ha a képviselet vezetője tevékenységének gyakorlásában akadályozva van, a képviselet vezetőjeként átmenetileg ideiglenes ügyvivő jár el. André Goodfriend 2013 augusztusa óta tölti be a követtanácsosi posztot, ebben a minőségében pedig természetesen diplomáciai képviselőnek minősül. Az alábbiakban a diplomáciai képviselőkre, azaz a külképviseletek vezetőire és diplomáciai személyzetének tagjaira vonatkozó mentességeket szeretném röviden bemutatni.
„A nemzetközi jog legkorábbi normái közé tartoznak a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó szabályok. Az egymás mellett élő független államok csoportjai között a történelem során mindig kialakultak speciális szokások, amelyek előírták, hogyan kell bánni a másik állam nagyköveteivel vagy különleges megbízottjaival.”[1]
“Már az ókor is ismerte a követek sérthetetlenségének tanát, de ennek jogi feltételei csak az újkor folyamán jegecesedtek ki, abban az arányban, amint az európai nemzetek egymás közötti érintkezése állandóvá és rendezetté vált. Már II. Szolimánnak az alexandriai francia konzullal kötött szerződésében is kifejezésre jut a diplomáciai képviselők sérthetetlenségének egyik következménye: az idegen állam bírói joghatóságától való mentesség.”[2] Az intézmény több ezer éves történelmét annak felismerése magyarázza tehát, hogy az országok közötti kapcsolattartás zavartalansága minden állam elemi érdeke.
A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) megerősítő okiratát Magyarország (akkoriban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa) 1965-ben helyezte letétbe az ENSZ Főtitkáránál, ezzel vállalva a Szerződés végrehajtását hazánkban.
A diplomáciai képviselet – egyebek között – képviseli a küldő államot a fogadó államban. A képviselet funkciója tehát, hogy a küldő ország szeme, füle, és – ha szükséges – hangja legyen az idegen országban. A nemzetközi jog értelmében a diplomáciai kapcsolat felvétele nem egyoldalú jogosultság, az az érintett államok kölcsönös megegyezése alapján történik.[3] Egyik ország diplomáciai képviselőjének jelenléte a másik országban tehát az ország egyetértéséhez kötött. Ehhez az egyetértéshez hozzátartozik az is, hogy a fogadó állam – anélkül, hogy elhatározását indokolnia kellene – bármikor értesítheti a küldő államot arról, hogy a képviselet vezetője vagy a képviselet diplomáciai személyzetének valamely tagja persona non grata, illetőleg, hogy a képviselet személyzetének bármely más tagja nem elfogadható. Ez esetben a küldő állam az érdekelt személyt a körülményeknek megfelelően vagy visszahívja, vagy a képviseletnél betöltött tisztségét megszünteti. Valamely személyt persona non grata-nak, vagy nem elfogadhatónak lehet nyilvánítani a fogadó állam területére érkezése előtt is.
A diplomatákra vonatkozó mentesség több elemből tevődik össze. Egyrészt azt jelenti, hogy a diplomáciai képviselő személye sérthetetlen. A letartóztatás vagy őrizetbevétel semmiféle formája sem alkalmazható ellene. A fogadó állam illő tisztelettel bánik vele és minden megfelelő intézkedést megtesz a személye, szabadsága és méltósága bármely sérelmének megakadályozására. Másrészt azt is jelenti, hogy a diplomáciai képviselő mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól. A diplomáciai képviselő a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága alól is mentes.
A Szerződés ez alól három kivételt ismer:
- a fogadó állam területén fekvő, magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi per, hacsak a diplomáciai képviselő az ingatlant nem a küldő állam javára, a képviselet céljára tartja birtokában;
- az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos per, amelyben a diplomáciai képviselő magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;
- az olyan per, amely a diplomáciai képviselő által a fogadó államban, hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos.
A kiváltságoknak része, hogy a diplomáciai képviselő nem köteles tanúvallomást tenni valamint vele szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet foganatosítani, kivéve az előző bekezdésben említett eseteket, amennyiben a végrehajtás a képviselő személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.[4]
A diplomáciai képviselő mentessége a fogadó állam joghatóságától nem vonja ki őt a küldő állam (vagyis saját országa) joghatósága alól. Azaz az adott személy ellen bármikor indítható eljárás a saját országának illetékes bírósága vagy más hatósága előtt. Így Vida Ildikó is megindíthatná a büntető és a polgári eljárást is az illetékes amerikai bíróság előtt rágalmazás miatt. Ennek azért nincs valódi jelentősége, mert az ideiglenes ügyvivő nem mint magánszemély, hanem mint az Egyesült Államok képviselője fogalmazta meg a véleményét.
Ebből következik, hogy a magyar állam is indíthatna eljárást az USA ellen a Nemzetközi Bíróság előtt. Valki László szerint “A hágai Nemzetközi Bíróság államközi jogvitákat tárgyal, következésképp Vida Ildikó nem fordulhat oda. A magyar állam indíthat pert az Egyesült Államokkal szemben, azon a címen mondjuk, hogy az Egyesült Államok beavatkozott a magyar belügyekbe. Ez azonban köznevetség tárgya lenne, mert a nemzetközi kapcsolatokban általánosan értékelve a helyzetet egy roppant egyszerű és csekély súlyú magatartásról van szó”.
Fontos megjegyezni, hogy a joghatóság alóli mentességről a küldő állam lemondhat, amely lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie. Szintén érdekes szabály, hogy ha a diplomáciai képviselő indít eljárást, akkor nem hivatkozhat többé a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében. A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az magában foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.
Ezek a mentességek azonban kötelezettségekkel is járnak, hiszen azok sérelme nélkül a mentesített személyeknek tiszteletben kell tartaniuk a fogadó állam törvényeit és más jogszabályait. Ugyancsak kötelessége a képviselőnek, hogy tartózkodjék a fogadó állam belügyeibe való beavatkozástól. Annak, hogy a NAV elnöke feljelentést tett az amerikai ügyvivő ellen, akkor lehetne súlya, ha az Egyesült Államok lemondana a képviselőjének járó joghatóság alóli mentességről.
A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy az ügyészség indítványozta a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál azoknak az intézkedéseknek a megtételét, amelyek az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége ideiglenes ügyvivője, André Goodfriend a diplomáciai mentességének a felfüggesztéséhez szükségesek. Az ügyészség közleményében arra is felhívta a figyelmet, hogy a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítvány megtételével egyidejűleg fel kell függeszteni a nyomozást, valamint amennyiben a diplomáciai mentességet élvező személy mentelmi jogát az arra jogosult nem függeszti fel, az eljárást meg kell szüntetni.
A mentességről történő lemondás azonban meglehetősen ritka, különösen büntetőügyekben. Ahogyan azt az Egyesült Államok külügyminisztériuma a külföldi diplomáciai és konzuli személyzet személyes jogaival és mentességeivel kapcsolatos útmutatójában megfogalmazta, a diplomáciai és konzuli immunitás célja nem az egyén előnyben részesítése, hanem a küldő állam vagy nemzetközi szervezet küldetésének beteljesítése. Tehát a képviselő nem “birtokolja” az immunitását, arról lemondani is csak a küldő állam kormánya jogosult.[5]
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy bár elméleti lehetősége megvan annak, hogy egy külföldi állam magyarországi képviselője ellen bűncselekmény miatt feljelentést tegyen egy állami tisztségviselő, de a gyakorlati jelentősége ennek csekély, hiszen az államok rendszerint a végsőkig kiállnak a küldöttük mellett. A diplomáciai képviselő által nyilvánosan megfogalmazott vélemény lényegében egyet jelent az általa képviselt ország véleményével, emiatt teljesen valószerűtlen, hogy a küldő állam lemondjon a diplomáciai mentességről, azaz hozzájáruljon egy, a képviselője ellen induló polgári vagy büntető eljáráshoz.
Lázár Lilla
Források:
[1] Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2008, 604. o.)
[2] Bibó István: Idegen államok perelhetősége és az ellenük vezethető végrehajtási cselekmények a svájci jogban (In: Bibó István Válogatott Tanulmányok 1935-1979, IV. kötet, 55. o.) [“Kurziválás tőlem.”]
[3] Vö. Bécsi Szerződés 2. cikk
[4]Forrás: http://eletunk.com/diplomaciai-mentesseg-a-buntetojogban/
[5] Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008, 621. o.
Diplomatic and consular immunity, Guidance for Law Enforcment and Judicial Authorities, 12. o.
(http://www.state.gov/documents/organization/150546.pdf – utolsó letöltés: 2014. 12. 22.)
A képek forrásai:
http://www.hir24.hu/Root/Shared/Pictures/2014/10/21/Andre-Goodfriend-(430×286).jpg
http://thumbs.dreamstime.com/z/diplomatic-immunity-form-legal-policy-held-governments-ensures-diplomats-given-safe-34434575.jpg
