Hogyan lehet az, hogy egy olyan jogtudós, mint Dósa Elek, akit az Országgyűlés saját halottjának nyilvánított, akinek elhunytakor Pest-Buda összes templomának harangja szólt, akinek a Nemzeti Múzeumban felállított ravatalánál megjelentek az egyházak vezetői, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, a képviselők, a főnemesség számos tagja, és a kormány is, szinte teljesen eltűnt az emlékezetből, és csupán úgy marad fent, mint a reformkori erdélyi nemesi törekvések fő ideológusa?

Dósa Gergely, Dósa Elek édesapja a marosvásárhelyi református főtanoda katedráin tanított jogot a hivatalnoki, politikusi pályára igyekvő fiatalok számára. Az 1803-ban született Dósa Elek kitűnő eredménnyel végezte iskoláit, 22 évesen már a filológiai osztályban tanított. Édesapja 1826-os halálát követően felajánlották neki a jogi katedrát. A következő évek tanulással és gyakorlati tapasztalat megszerzésével teltek. Sárospatakon Kövy Sándor előadásait hallgatta, aki végül atyai jó barátja lett. A jogtudori oklevelét 1829-ben vehette át a pesti egyetemen. Itt professzora volt többek között Frank Ignácz, akinek történeti-kritikai módszerű jogtudománya nagy hatással volt Dósára.

A korabeli kormányzati törekvések folytán a magyar fiatalok nem mehettek külföldre tanulni. Dósa és barátja, Szentkirályi Mór is csak kivételesen, a király személyes hozzájárulását követően kaptak félévre szóló engedélyt, hogy végiglátogassák a német területek nagy egyetemeit. Dósa a rövidre szabott idő ellenére hatalmas tapasztalatot szerzett. Megismerhette a nyugati eszméket, élőben hallgathatta Friedrich Carl von Savigny-t a berlini egyetemen és Jakob Grimm előadásait Kasselben. Ezen kívül megfordult a hamburgi, göttingeni, lipcsei és müncheni egyetemek jogi fakultásain. Az itt szerzett benyomások kihatottak Dósa Elek közéleti gondolkozásmódjára és tudományos felfogására is.

1831-ben foglalta el a marosvásárhelyi jogakadémia katedráját. Hatalmas odaadással kezdett bele a jogtudományok oktatásába. Előadásai rövid időn belül rendkívül népszerűek lettek. Több forrás is megjegyzi: óráin a terem mindig zsúfolásig megtelt, Erdély egész területéről jöttek a fiatalok, hogy előadásait hallgassák magyar, német vagy latin nyelven. Más jogtanár hiányában gyakran az összes előadást egymaga tartotta meg. Szász Károly jogtanár halála után Dósa Eleknek köszönhetően Marosvásárhely lett a jogi és politikai pályára készülők központja. A nyomtatás költségessége miatt munkái másolás útján terjedtek, e művek meghatározó anyagaivá váltak a reformkori erdélyi jogtudománynak és gyakorlati jogi életnek.

A reformkor vitáiban Dósa is részt vett, magát Széchenyi István követőjének tartotta. Az erdélyi állapotok anyaországitól eltérő természete és az elmaradottság felszámolására tett törekvések miatt komoly viták alakultak ki az erdélyi országgyűlésben és a megyei gyűlésekben. A jobbágyi terhekről és az úrbér kérdéséről Dósa 1842-ben heves hangvételű hírlapi vitát folytatott Pálffy Jánossal és Berzenczey László későbbi székely kormánybiztossal. Dósa a német körútja során megismert haladó eszmék által ihletve barátjának, Wesselényi Miklósnak írt levelében előadta azt a gondolatát, hogy egyetlen célként csak a teljes jogegyenlőséget lehet kitűzni. Ezt a véleményét azonban az Erdélyi Hiradó hasábján szellemi ellenfelei úgy értelmezték, hogy meg kell őrizni az elnyomó státuszt és ellen kell állni egy kedvező úrbér gondolatának. Wesselényi Dósa segítségére sietett, és a feszült légkör ellenére megtisztelte barátságával. Károly fia taníttatását is rá bízta. A Dósával szembeni mesterségesen gerjesztett közhangulat odáig fajul, hogy 1848-ban a szabadságharc idején figyelmezették: , hogy ha el meri vállalni a kormánybiztosi posztot Székelyföldön, akkor agyon fogják veretni. Az unió kimondásakor Teleki József kormányzó megkérte Dósát, hogy tudományos műben foglalja össze az erdélyi jogviszonyokat. A kérésnek a jogtudós eleget is tett, megírta az Erdélyhoni jogtudományt című mintegy ezerkétszáz oldalas munkáját. Az eredeti kézirat azonban a szabadságharc ideje alatt elveszett.

Dósa Elek domborműve a marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzatán

Csányi László teljhatalmú kormánybiztos többszöri kérésének engedve Dósa elvállalta a Brassó-környéki területek kormánybiztosi posztját. Egyedüli célja a törvényes rend és biztonság helyreállítása, kegyetlenkedések és hatalmaskodások megszüntetése volt. Csak akkor hagyta el Brassót, amikor az orosz haderők átlépték a város határát. A szabadságharc leverését követően megfosztották a tanári katedrától, híres könyvtárát zár alávették és elárverezték. A hatalom úgy próbált hasznot húzni Dósa hatalmas tudásából és szakértelméből, hogy tisztségviselésre próbálta kényszeríteni. Dósa minden alkalommal ellenállt, ezért 1851-ben az 1849-ben vállalt kormánybiztosi munkájáért négyévi várfogságra ítélték. Josefstadti fogsága idején sem tétlenkedett, francia nyelvről lefordította Jeremy Bentham Theory of Legislation című művét. Csupán fél évet töltött a börtönben, a hálás brassói szászok egyenesen Ferenc Józsefnél kérelmezték szabadon engedését. A mostoha körülmények azonban örökre nyomot hagytak Dósa egészségén és kedélyén.

A fogságból szabadulva a Dósa Elek a királyhoz fordult rehabilitációjának ügyében. Válaszul minden közhivatalát visszakapta a tanítóin kívül. Ez a hatalom újabb erőszakos kísérlete volt arra, hogy Dósát hivatalvállalásra kényszerítse. A marosvásárhelyi kollégium elöljárósága azonnal a családjával együtt megélhetés nélkül maradt tudós segítségére sietett, és ideiglenesen felállították számára a jog- és vagyonügyi igazgatói hivatalt. Emellett, hogy családját biztonságban el tudja tartani, ügyvédi munkát is vállalt. Rövid időn belül az erdélyi magyar arisztokrácia és székely főnemesség egyik legkedveltebb ügyvédje lett.

Az ekkoriban a passzív ellenállásba visszavonuló, címétől megfosztott kormányzó arra kérte a frissen szabadult Dósát, hogy készítse el újra az erdélyi jogrendszerről szóló munkát, ha másért nem is, az egyetemes magyar történelem számára. Dósa emberfeletti önfegyelemmel és elhivatottsággal 1853-ban teljesítette a kérést. Azonban sem a politikai légkör, sem pénzügyi helyzete miatt nem nyomtathatta ki az újraírt művet, ezért 1856-ban elküldte a kéziratot Mikó Imrének, azzal, hogy ítélje meg, hogy használhatónak tartja-e a művet. Dósa az Erdélyhoni jogtudományt a „hatalom által bezárt jogtanári pályája” lezárásának szánta.

1860-ban meghívták a gyulafehérvári értekezletre, hogy képviselje a székely nemzetet, azonban betegsége miatt nem tudott eleget tenni a felkérésnek.  1861-ben felajánlották neki az erdélyi királyi tábla ítélőmesteri hivatalát, ezt azonban visszautasította, mivel csak egyetlen dolgot szeretett volna: visszatérni a jogtanári katedrára. Fél évvel később megérkezett a régóta áhított levél: az egyházi főtanács elrendelte a jogi tanszék felállítását. Dósa életkedve visszatért, és megújult szorgalommal, szívóssággal és lelkesedéssel vágott bele a tanszék szervezésébe. Ugyanebben az évben került kiadásra a hányattatott sorsú Erdélyhoni jogtudomány is. A terjedelmes mű megjelenése után, még az 1861-es évben, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Székfoglaló előadását 1863-ban olvasták fel, melynek témája az éppen akkor sajtó alatt lévő Az erdélyhoni evangelico reformátusok egyházi jogtana című munkája volt.

1865-ben Schmerling lemondását követő politikai változások idején Dósa Elek is feladatott kapott, ő képviselte Marosvásárhelyt az 1865 novemberében Kolozsváron megnyíló erdélyi országgyűlésen. Nehéz szívvel hagyta otthon családját és tanári állását, melyért olyan sokat szenvedett. A gyűlésen igen hosszú és heves viták zajlottak magyarok, székelyek, szászok és románok között. December 5-én Dósa egy két és fél órás beszédet tartott, amelyben támadta az unióellenes nézeteket.

Az erdélyi képviselőket Pestre hívták az országgyűlésre, amelyen Dósa ismét Marosvásárhely képviselőjeként vett részt. Egyetlen célja Erdély és Magyarország uniója volt, de csak azzal a feltétellel, hogyha az teljesül, hazamegy és folytatja a tanítást.  A minisztérium újraszervezésekor Horvát Boldizsár államtitkárnak kérte fel, Wenckheim Béla pedig Marosszék főtisztségét kínálta neki. Mindkettőt visszautasította, arra hivatkozva, hogy az ő legfőbb célja az unió elősegítése. Végül az Országgyűlés a képviselőház másod-alelnökévé választotta.  Dósa a képviselőház számtalan bizottságának munkájában részt vett, ebből legjelentősebb a Kodifikációs Bizottságban végzett munkája, melynek elnöke is volt, illetve az Unió Bizottság. Dósa Eleket 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta, székfoglaló beszédét azonban már nem tudta megtartani. Mielőtt még befejezhette volna A jog biztonsága föltételeiről című beszédének megírását, 1867 novemberében meghalt.

A befejezetlen székfoglaló szövege

Dósa Elek Erdély egyik legnagyobb hatású jogtudósa volt. Nemcsak politikai tevékenysége, hanem jogtudományi munkái is közvetlenül hatottak Magyarország és Erdély közéletére. Tanítványai befolyásos politikusok, jogászok, publicisták lettek. Az Erdélyhoni jogtudomány nem csupán leghíresebb munkája, hanem összegzése életművének, melynek minden fontosabb tudományos eredménye tükröződik a műben. A Magyar Tudományos Akadémia nagydíja pedig méltó jutalma, elismerése volt egy küzdelmes, nélkülözést és szenvedést ismerő, de példaértékű, munkás életútnak.

Ballagi Mór Dósa nekrológjában úgy fogalmazott, hogy „Itt sok tekintetben érezhető lesz a hézag, amelyet Dósa kimúlta a törvényhozó testületben hágy; de leginkább kipótolhatatlannak mutatkozandik e veszteség majd akkor, ha Erdély politikai és egyházi uniálásának részletezésére kerül a sor; miután senki sincs a királyhágón innen és királyhágón túl, aki a két országrész politikai és egyházi ügyeit oly alaposan ismerné, mint ahogy ő ismerte. Senkiben sem volt az idők érzete, lelkesültsége annyi mérséklettel és egyszerűséggel egybeolvadva, mint a boldogultban, kit e tulajdonságok egyikévé tettek a legritkább és legszeretetreméltóbb jellemeknek, kinek társasága épen oly élvezetes, mint tanulságos volt.” (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867/47.)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

***

Képek:
1. kép: Dósa Elek, forrás: https://www.flickr.com/photos/58646687@N08/5479587296/in/photolist-9mdjp3-awbHv6

2. kép: Dósa Elek domborműve (balra az első) a marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzatán, forrás: http://bit.ly/1Ci0Adh

3. Az Erdélyhoni Jogtudomány egy példánya, http://www.konyvlap.hu/image2/23.jpg

4. kép: a befejezetlen székfoglaló kézirata, forrás: Nagy Péter (kép) Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (kézirat)