2015. április 1-től a kisebb súlyú bűncselekmény elkövetőinek lehetősége nyílik, hogy elektronikus nyomkövető alkalmazásával büntetésük utolsó hat hónapját otthonukban tölthessék. Hatályba lépett a börtönök túlzsúfoltságát is kezelni kívánó reintegrációs őrizet intézménye.
A törvény azon fogvatartottaknak ad lehetőséget ennek igénybevételére, akiket első alkalommal ítéltek nem személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt öt évet meg nem haladó, fogház- vagy börtönfokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt fogvatartottak.
A reintegrációs őrizetbe kerülő jogerősen elítéltek korlátozottan nyerik vissza személyi szabadságukat, mivel a tényleges mozgási szabadság és a tartózkodási helye szabad megválasztásának jogának korlátozása az őrizet során végig fennmarad. A reintegrációs őrizetbe kerülők távozhatnak ugyan a büntetés-végrehajtási intézetből már a büntetés tényleges kitöltése előtt, de csak a büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt házba, lakásba, amelyet szigorúan meghatározott esetekben hagyhatnak csak el. Ilyennek minősíti a törvény a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítását, a munkavégzést, az oktatást, a képzést és a gyógykezelést).
A szabályozás a teljes szabadságelvonás és a felelős önálló életvezetés közötti, eddig fennálló szakadékot hivatott kitölteni egy, az állami szervek által felügyelt, legfeljebb hat hónapig tartó életszakasszal. Ebben a periódusban az elítéltnek lehetősége nyílik biztosítani az önálló megélhetését, munkát kereshet és vállalhat, tanulmányokat folytathat, valamint újraalakíthatja és erősítheti családi, társadalmi kapcsolatait.
A jogalkotó a reintegrációs őrizet lehetőségét nem minden bűncselekmény elkövetőjének kívánja biztosítani, csupán a társadalomra kevésbé veszélyes, nem életvitelszerű bűnelkövetők számára: csak az első alkalommal, öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésüket börtön vagy fogház végrehajtási fokozatban töltők vonatkozásában alkalmazható. Törvény alapján kizárt az alkalmazása a személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövetőknél, mivel a jogalkotói logika szerint az ilyen súlyos bűncselekményeket elkövetőket nem indokolt ebben a kedvezményben részesíteni. Esetükben, akárcsak az öt évnél hosszabb tartamú szabadságelvonások során a büntetés-végrehajtás intézeti körülményei között készítik fel az elítéltet a szabadulás utáni társadalmi beilleszkedésre.
A Btk. tételesen felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek eseten nem alkalmazható a reintegrációs őrizet ilyen például: szándékos emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, testi sértés (a könnyű testi sértés kivételével), emberrablás, kényszerítés, szexuális kényszerítés, szexuális erőszak, közösség tagja elleni erőszak, hivatalos személy elleni erőszak, terrorcselekmény, rablás.
A reintegrációs őrizet feltételeit konjunktívan sorolja fel a törvény, vagyis valamennyi feltétel együttes fennállása szükséges, hogy alkalmazására sor kerülhessen. Azon elkövetők esetében, akiket több mint 5 évre ítélnek nem erőszakos cselekmény miatt, vagy akiket erőszakos cselekmény miatt például csak 3 évre ítélnek el, a reintegrációs őrizet már nem alkalmazható. De ugyanígy nem részesülhet ebben a kedvezményben az a lopás miatt 1 évre ítélt elkövető sem, akit korábban már akár egyszer is szabadságvesztéssel sújtottak.
Maga a reintegrációs őrizet a gyakorlatban kizárólag elektronikus távfelügyeleti eszközök alkalmazása mellett biztosítható. Ehhez elengedhetetlen, hogy a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt ingatlan rendelkezzen elektromos hálózattal és folyamatos tápellátással, valamint az elektronikus távfelügyeleti eszközök adatforgalmazásához szükséges hálózati lefedettséggel és jelerősséggel. Magát az elektronikus távfelügyeleti eszközt pedig a büntetés-végrehajtási intézet személyi állományi tagja helyezi fel az elítéltre.
A reintegrációs őrizet bevezetésének a társadalomba visszailleszkedés elősegítése mellett kiemelt célja a büntetés-végrehajtási intézetek telítettségének csökkentése is. Az új szabályozás, vagyis a börtönlakosság alacsony vagy minimális veszélyt jelentő részének saját otthonaikba „telepítése” kétségtelenül a börtönök túlzsúfoltságának leküzdésére irányuló leggyorsabban kivitelezhető alternatíva. Ennek problémáját legutóbb az Alkotmánybíróság 32/2014 (XI. 3.) AB határozata erősítette fel (a módosítást 2014. november 21-én terjesztették a Parlament elé), a kérdésben pedig 2015. március 10. napján már a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is állást foglalt (erről lásd részletesen: Klemencsics Andrea: Embertelen fogvatartási körülmények a magyar börtönökben). Bár a szabályozás mindenképpen előremutató és üdvözlendő, önmagában, a büntetés-végrehajtás reformja nélkül nem lesz képes az EJEB által feltárt, Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütköző fogvatartás megszüntetésére.
A cikkben szereplő joganyagok:
2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 187/A. §.
2014. évi LXXII. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról 140. §
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 459. § (1) bekezdés 26. pont
10/2015. (III. 30.) BM rendelet az elektronikus távfelügyeleti eszköz működését biztosító rendszer létesítésének és üzemeltetésének, az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazásának, továbbá a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint a rendőri szerv ezzel kapcsolatos feladatának részletes szabályairól
32/2014 (XI. 3.) AB határozat
Varga és mások kontra Magyarország ügy
Képek forrása:
http://www.hanyangian.com/news/photo/200912/222_365_5858.jpg
http://biztonsagpiac.hu/wp-content/uploads/2015/01/elecronic_bilincs_500.jpg
http://magyarhirlap.hu/mh/webimage/2/3/5/0/1/wimage/gyorskocsiutcaiborton.jpg
