Az Indexen jelent meg az ELTE jogi kar hallgatói önkormányzatának gazdálkodását elemző cikk. A cikkben bemutatott adatok egy precedens értékű perben kerültek nyilvánosságra: a bíróság most először vizsgálta, hogy a hallgatói önkormányzatok közpénzből gazdálkodnak-e (igen) és közfeladatot látnak-e el (igen). A jogerős döntés után sorozatban indulhatnak meg a közérdekű adatigénylések az egyetemi HÖK-ökhöz. Ez a cikk a perben felmerült érveket és a bíróság döntését elemzi, de szó lesz egy ügyvédi műhibáról és az ombudsmanról is. A cikk szerzője a per felperese volt.

A 2012-ben beadott közérdekű adatigénylés az ELTE jogi kar hallgatói önkormányzat döntése alapján 2009-től a kérés benyújtásáig kifizetett ösztöndíjak közzétételére irányult. A kérés teljesítését az egyetem elutasította, ezt követően a peresítés helyett a kérés a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elé került. A hatóság állásfoglalása szerint a HÖK közfeladatot lát el, ezért az adatokat ki kell adni, de a hatóság döntése nem rendelkezik kötelező erővel, ezért csak egy véleményként vehető figyelembe. Az ügy ezt követően került a bíróság elé.

A per fő kérdése az volt, hogy a HÖK közfeladatot lát-e el. A perben a Társaság a Szabadságjogokért nyújtott jogi segítséget, továbbá a NAIH beavatkozóként vett részt. Felperesként azzal érveltünk, hogy a HÖK több okból is közfeladatot lát el, hiszen tagokat delegál az egyetem legfőbb döntéshozatali szervébe, a Szenátusba, így részt vesz a nyilvánvalóan közfeladatot ellátó egyetem működésében. A HÖK ezen kívül demokratikus alapelvek alapján létrejövő érdekképviseleti szervezet, ez is erősíti a közfeladatot ellátó jelleget. A kereset hivatkozott a NAIH állásfoglalására, ami szerint a HÖK-ös döntések által kifizetett összegek közpénzből, az állam által az egyetemnek juttatott pénzből származnak.

A HÖK nem szerv, tehát nem közfeladatot ellátó szerv

Az ELTE többek között azzal érvelt, hogy az információszabadságról szóló törvény saját maga engedi meg, hogy más jogszabályok eltérjenek tőle, így például az ösztöndíjak nyilvánosságát tiltó felsőoktatási törvény is korlátozza az információszabadságot. Az ELTE azonban félreértette ezt a szabályt [a 2. § (5) bekezdését]: a szakasz indoklása ugyanis egyértelművé teszi, hogy ez alapján csak a gazdasági értékű információkra vonatkozóan lehet külön szabályokat megállapítani. Az olyan szabályokra például, mint az időjárás-jelentés: ezt közfeladatot ellátó szerv készíti, de gazdasági értéke van az előrejelzésnek, ezért indokolt, hogy értük az állam pénzt kérhessen.

Az egyetem a perben érvelt azzal is, hogy a HÖK nem „szerv”, nem rendelkezik jogi személyiséggel, ezért nem is lehet „közfeladatot ellátó szerv” (ezt a fogalmat használja az információszabadságról szóló törvény a közérdekű adat definiálásakor (?)), tehát semmilyen adatot nem kell kiadniuk. A teljesen abszurd érvelést sem a NAIH, sem a bíróság nem vette komolyan.

Az ELTE legerősebb érve az volt, hogy a kért adatok ösztöndíjak, és mint ilyenek, védendő személyes adatok. Ennek alátámasztására a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény 3. mellékletére hivatkoztak, ami kimondta, hogy a hallgatókról szóló adatok kinek továbbíthatóak és ezek között nem szerepelt a közérdekű adatigénylést benyújtó személy. Ugyanezen melléklet egyetemi dolgozókra vonatkozó része viszont felsorolta a közérdekű adatigénylést is, mint lehetséges adattovábbítási indokot. Az egyetem szerint ez arra utalt, hogy a törvényalkotó szándékosan vonta ki a közérdekű adatigényléssel megismerhető adatok köréből a hallgatókra vonatkozó adatokat.

Az egyetem szerint a lex specialis derogat legi generali elv alapján az információszabadságról szóló törvény helyett a konkrét esetet a felsőoktatási törvény alapján kellett volna kezelni: mivel ez utóbbi nem engedi meg a hallgatói adatok kiadását, azokat titokban kell tartani.

A bíróság viszont a jogelv helyett az információszabadságról szóló törvény rendelkezései alapján döntött: ez a törvény kötelező (taxatív) felsorolást tartalmaz arról, hogy törvény milyen okokból korlátozhatja a közérdekű adatigényléssel megismerhető adatok körét. Itt a honvédelmi, nemzetbiztonsági és hasonló súlyú érdekek mellett nem szerepelt olyan, amibe a felsőoktatási törvény beletartozhatott volna. Ezért a bíróság elutasította az egyetem érvelését.

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítélete szerint a HÖK közfeladatot lát el, az általa elosztott pénzek pedig közpénznek minősülnek, a HÖK által osztott ösztöndíjakról szóló adatok pedig közérdekből nyilvános adatok. A bíróság annyiban korlátozta az eredeti adatigénylést, hogy csak a HÖK-ös tisztségviselőknek juttatott pénzek megismerhetőségét tette lehetővé, egy átlagos (nem tisztségviselő) hallgatónak juttatott kifizetéseket nem tartotta nyilvánosnak.

A felülvizsgálat elkésett

Fellebbezési kérelmében az ELTE nem változtatott lényegesen a korábbi érvein: ragaszkodott a lex specialis elvhez és ahhoz, hogy a HÖK nem lát el közfeladatot. A Fővárosi Ítélőtábla döntése helyben hagyta az első fokú határozatot, mivel egyetértett a döntés indokaival. A másodfokú bíróság szerint a kérdéses adatok „kétséget kizáróan” közpénzre vonatkoznak, valamint a HÖK közfeladatot lát el. A bíróság azzal sem értett egyet, hogy a felsőoktatási törvény melléklete korlátozhatja az információszabadságról szóló törvényt.

A jogerős döntés után az ELTE felülvizsgálatot kezdeményezett a Kúriánál, de ezt elrontotta az egyetem ügyvédje. A Jaczkovics ügyvédi iroda a Kúriára postázta a beadványt, noha azt az első fokú bírósághoz kellett volna eljuttatnia. Mire a Kúria továbbította az iratot a Fővárosi Törvényszékre, a 60 napos határidő már eltelt, így a Kúria hivatalból elutasította a felülvizsgálati indítványt.

Az ELTE az ombudsmanhoz fordul?

Rónay Zoltán, az egyetem főtitkára a másodfokú döntés után is ragaszkodott ahhoz, hogy ellentmond egymásnak a felsőoktatási törvény melléklete és az információszabadságról szóló törvény. Egy interjúban arra utalt, hogy megfontolandónak tartja az alapvető jogok biztosának megkeresését ebben az ügyben, hogy fel lehessen oldani az egymásnak feszülő alapjogok ellentétét. Az egyetem december közepén megerősítette, hogy az alapjogi biztos megkeresését továbbra is szükségesnek tartják, de arról nem árultak el többet, hogy ez megtörtént volna azóta.

G. Szabó Dániel

*

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

*

kép forrása: http://ajkhok.elte.hu/wp-content/uploads/2015/01/galeria_egyetemter_01.jpg