A választási években állandó témát szolgáltat, közpénzek milliárdjait költik el rá (nagyrészt ellenőrizetlenül) – mégsem sikerült a rendszerváltás óta megnyugtatóan rendezni a pártfinanszírozás ügyét. Most induló cikksorozatunk első részében a vonatkozó nemzetközi gyakorlatba nyújtunk betekintést.

A többpártrendszerre épülő parlamentáris demokráciák egyik természetes velejárója, hogy a rendszer fenntartására közpénzt szükséges áldozni. Az állami intézményrendszer fenntartásán és a választások megszervezésén felül e kényszerű költségek talán legszembetűnőbb (és a közvélemény számára legellenszenvesebb) eleme a pártoknak juttatott állami támogatás, melynek összege 2014-ben (köszönhetően annak, hogy többszörös választási évről van szó) mintegy 10 milliárd forintot tesz ki.

A politikai tevékenység professzionalizálódása, a pártok tömegmozgalom-jellegének visszaszorulása, illetve a politikai kampányok szerepének megnövekedése együttesen azt eredményezi, hogy a pártok számára létszükséglet a kiterjedt, állandó infrastrukturális és alkalmazotti szervezet fenntartása.[i] Ezek, illetve az intenzív politikai kampányok lefolytatásának költségei indokolttá teszik, hogy a társadalom kollektíven járuljon hozzá a közérdek érvényesítésére hivatott pártok finanszírozásához. Ugyanakkor jogos elvárás, hogy a közpénzeket mindenkor törvényesen használják fel.

Pártfinanszírozás az Európai Unióban

Az International Institute for Democracy and Electoral Assistance adatai szerint[ii] az EU 28 tagállamából jelenleg 27-ben részesülnek a pártok valamilyen mértékű közvetlen állami támogatásban. Az egyetlen kivételt Málta jelenti, ahol nincs központi párt-, vagy kampányfinanszírozás, habár az Európai Parlamentben képviselettel bíró pártok az uniós tevékenységükkel kapcsolatos költségeik fedezésére jogosultak juttatásra.[iii] Olaszországban ugyanakkor 2014-től kezdődően tervezik kivezetni az állami párttámogatást. Kettős támogatási rendszert (amelyben az általános állami támogatás mellett külön a kampányköltségek fedezésére szolgáló juttatás is kapható) 12 tagállamban (pl. Franciaország, Litvánia, Görögország, Spanyolország) vezettek be.

Talán az egyik legkomplexebb rendszert Németországban találjuk. Állami támogatásra azok a pártok jogosultak, akik a legutóbbi európai parlamenti, illetve szövetségi választásokon a pártlistákra leadott érvényes szavazatok legalább 0,5%-át, vagy a legutóbbi tartományi választásokon a pártlistákra leadott érvényes szavazatok legalább 1%-át megszerezték. A szabályozás a választókkal való közvetlenebb kapcsolatépítést és a kisebb pártok hátrányát azzal honorálja, hogy minden magánadományként befolyó 1 eurót 38 centtel egészítenek ki az államkasszából (3300 € alatti adományok esetén). Az állami juttatásnak ugyanakkor van felső határa: annak mértéke nem haladhatja meg a magánadományokból befolyt összeget, magyarán a pártok finanszírozása maximum 50%-ban állhat közpénzből. A választói hozzájárulást egyébként számos módon ösztönzik (amely módszer a nemzetközi tapasztalatok szerint leginkább alkalmas az átláthatóság növelésére), pl. adókedvezmény (az adományozó az általa juttatott összeg 50%-át levonhatja az adójából) formájában.[iv]

A történelmi és kulturális hasonlóságok miatt érdekes megvizsgálni a kelet-európai országok vonatkozó szabályozását is. Magyarországon kívül Cseh- és Horvátországban, valamint Szerbiában a pártok jogosultak mind általános párt-, mind kampányfinanszírozásra. A támogatásra való jogosultságot jellemzően a korábbi voksoláson elért bizonyos mértékű támogatottság eléréséhez kötik, és általánosan elmondható, hogy a pártok költségvetésének legnagyobb részét a közpénzekből kapott juttatások adják. A magyar szabályozáshoz hasonlóan alacsony (egyéni jelöltenként 5 millió forint) összegű költési limit nincs megszabva, Szlovákiában és Csehországban például csak az elnökválasztást illetően van érvényben felső ráfordítási határ.

Az Egyesült Államok gyakorlata

Az angolszász országokban a pártfinanszírozásra hagyományosan az alulszabályozottság és a viszonylag alacsony közfinanszírozási szint a jellemző.[v] Mivel ezekben az országokban az egyfordulós, többségi választási rendszer terjedt el, az egyéni jelöltekkel szemben a pártok szerepe kisebb, mint az arányos, illetve a vegyes rendszerekben. Ennek is köszönhetően a pártok közvetlen, általános állami támogatása nem jellemző gyakorlat – igaz ez az Egyesült Államokra is.

Kampányfinanszírozás formájában azonban itt is részesülnek szövetségi támogatásban az elnökválasztáson indulók. Az előválasztások során ennek keretében a jelöltek minden magánadomány első 250 dollárja után ugyanennyit kapnak a szövetségi költségvetésből. Később, a jelölés lezárulta után a talpon maradt jelöltek választhatnak, hogy igénylik-e a fix összegű közösségi támogatást (amely esetben magánadományt már nem fogadhatnak el), avagy sem. Amennyiben igen, úgy a megfelelő (szövetségi és állami) költési limiteket is be kell tartaniuk. A kongresszusi jelöltek állami (szövetségi) támogatásra nem jogosultak, de rájuk költési limitek sem vonatkoznak.

Ami a magánadományozást illeti, érdekesség, hogy a legtöbb országgal ellentétben az Egyesült Államokban főszabály szerint törvény tiltja a gazdasági társaságok általi adományozást. Az ún. politikai akciócsoportoknak (PAC) nyújtott juttatásokon keresztül (szigorúan szabályozott és ellenőrzött kereteken belül) azonban támogathatják a választásokon indulókat.[vi]

[i] A pártfinanszírozás alapelvei (elektronikus tanulmány), Eötvös Károly Intézet (http://www.ekint.org/ekint_files/File/tanulmanyok/apartfinanszirozasalapelvei.pdf) [EKINT tanulmány] 3. o.

[ii] http://www.idea.int/political-finance/question.cfm?id=270

[iii] Pártfinanszírozás Magyarországon: nyugatról keletre – A Policy Solutions összehasonlító elemzése az európai országok állami párt- és kampányfinanszírozási rendszereiről, 2012 május (http://www.policysolutions.hu/userfiles/elemzesek/P%C3%A1rtfinansz%C3%ADroz%C3%A1s%20elemz%C3%A9s.pdf) 6. o.

[iv] EKINT tanulmány 30. o.

[v] uo. 20. o.

[vi] uo. 22. o.

A képek forrása:

http://media.mcclatchydc.com/smedia/2013/10/08/16/36/1seasE.AuSt.91.jpeg

https://m.blog.hu/ja/javorbenedek/image/occupy_wall_street_new_york_3.jpg

http://campaignhandbook.gef.eu/wp-content/uploads/2014/02/European-elections-300×300.jpg