1924 júniusában kezdte meg munkáját a Magyar Nemzeti Bank. A 90. évforduló alkalmából tekintsük át a bankjegy- és érmekibocsátás néhány jogi vonatkozását, megvizsgálva néhány érdekes kérdést. Mi határozza meg a bankjegyeinken levő aláírásokat, és egyáltalán miért vannak ott?
Bankjegyeink és érméink (valamint az emlékbankjegyek és emlékérmék) kibocsátása a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete alapján történik. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNBtv.) 23. §-ának (1) bekezdése szerint „a bankjegyek és érmék kibocsátását, címletét és külső jegyeit, valamint bevonását az MNB elnöke rendeletben hirdeti ki”, a 171. § (1) bekezdése pedig ismételten felhatalmazást ad az MNB elnökének, hogy ezeket a kérdéseket rendeletben szabályozza.
Ezekben a rendeletekben történik meg a fizetőeszközök fizikai jellemzőinek a körülírása, érmék esetében például az ötvözet összetételének, a súlynak, az átmérőnek és a peremvastagságnak meghatározása, valamint esetenként a külön felhatalmazás a gyűjtők által kedvelt, ún. „proof” kivitelű, tükörveretű érmék készítésére. Az Alaptörvény A) cikke értelmében hazánk neve Magyarország, így az MNB elnöke például a 19/2011. (XII. 5.) MNB rendeletben rendelkezett a „MAGYARORSZÁG” felirattal ellátott 10 forintos címletű érme kibocsátásról. Az ország nevének a feltüntetése az érméken világszerte általános, az Oroszországban alkalmazott megoldás, ahol az érméken nem az ország neve szerepel, hanem a Bank Rosszij felirat, kivételesnek tekinthető. Hazánktól eltérően egyes országokban az érmék kibocsátása nem a központi bank hatáskörébe tartozik, hanem az a pénzügyminisztérium feladata. Így az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a United States Department of the Treasury, illetve a Her Majesty’s Treasury felelnek az érmék kibocsátásért, a Federal Reserve és a Bank of England tisztán jegybankok.
A bankjegyek kibocsátásról rendelkező egyes rendeleteknek is hasonló a tartalma, a fizikai jellemzők meghatározása során azonban a rendeletek nem írják körül az egyes elemek nyomtatása során alkalmazandó nyomtatási eljárásokat, így azok minden bizonnyal a bankjegyeket előállító Pénzjegynyomda Zrt.-vel megkötött szerződésben kerülnek meghatározásra. A forintbankjegyeken alkalmazott nyomtatási eljárások megfelelnek a nemzetközi sztenderdeknek, így a főbb nyomatoknál (portré, értékjelzések, címer, MAGYAR NEMZETI BANK felirat és a hátoldali kép) alkalmazásra került a nagyfokú biztonságot nyújtó metszetmélynyomtatás, így ezek tapintással is érzékelhetők.
Érdekes kérdés a bankjegyeken található aláírások eredete és módja. Példaként nézzük meg az új biztonsági elemmel ellátott 2000 forintos címletű bankjegy kibocsátásáról szóló 6/2009. (II. 14.) rendeletet. A (4) bekezdés szerint a szövegtükörben a Simor, Karvalits, Király Júlia aláírások olvashatóak, a (14) bekezdés szerint azonban „a (4) bekezdés szerinti szövegtükörben olvasható évszám és névaláírások változhatnak”. Míg az évszám esetében egyértelmű, hogy mi tölti ki tartalommal a rendelkezést, a névaláírások esetében már érdekesebb a kérdés. Az MNB 2013. március 4-én hatályba lépett alapító okiratának 8.3-as pontja szabályozza a cégjegyzés módját a bankjegyeken. Eszerint „az MNB cégjegyzése bankjegyen az MNB elnöke és az általa kijelölt alelnök együttes aláírásával történik, úgy, hogy a fenti személyek cégjegyzés szabályai szerinti aláírása a bankjegyen nyomdai sokszorosítás útján kerül elhelyezésre”. Az 1/2014. (I. 17.) MNB utasítással kihirdetett szervezeti és működési szabályzat 1.5.2.1.1-es pontja ehhez igazítja a cégjegyzés módját, amikor megállapítja, hogy „az alelnök – a bankjegyen való cégjegyzés kivételével ‒ csak a főigazgatóval együttesen jogosult a Bank cégét jegyezni”. Így a 2013-ban nyomtatásra került 500 és 2000 forintos címletű bankjegyek esetében nem beszélhetünk új kibocsátásról, azok a korábbi rendeletekben meghatározott kibocsátásokhoz tartoznak. A fentieknek megfelelően ezeken a bankjegyeken már csak két névaláírás ‒ dr. Matolcsy György elnöké és dr. Balog Ádám alelnöké, mindketten ezen a módon használják aláírásukat a cégjegyzés során – található.
Ahogy láttuk, az alapító okirat és a szervezeti és működési szabályzat szerint a névaláírások esetében cégjegyzéssel állunk szemben, annak is egy kivételes formájával, a bankjegyen történő cégjegyzéssel. A Ctv. 8. §-a és a Ptk. 3:116. §-a alapján a cégjegyzés a cég írásbeli képviseletét jelenti. Ha pedig a bankjegyeken cégjegyzés található, az azt jelenti, hogy az MNB nevében tett (jog)nyilatkozattal van dolgunk. De miről nyilatkozik a felhasználók számára az MNB a bankjegyeken? A Ptk. 6:4. §-a szerint a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat, ebben az esetben azonban nem találunk semmiféle akaratnyilatkozatot vagy kötelezettségvállalást a bankjegyen. A válasz a kérdésre az, hogy a cégjegyzést megelőző akaratnyilatkozat, amely korábban egy kötelezettségvállalás volt, az elmúlt évszázad során eltűnt a bankjegyeinkről.
Kötelezettségvállalást már az 1924-ben alapított MNB által 1926-ban kibocsátott bankjegyek sem tartalmaztak. Az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott koronabankjegyeken viszont még a következő kötelezettségvállalás volt olvasható: „az osztrák-magyar bank e bankjegyért bárki kívánságára azonnal fizet bécsi és budapesti főintézeteinél … korona törvényes érczpénzt”. Ezt a nyilatkozatot követte a jegybank kormányzójának, főtanácsosának és vezértitkárának aláírása. A magyar példával ezen a ponton fel is hagyhatunk, mivel, bár az Osztrák-Magyar Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1878. évi XXV. törvénycikkbe foglalt jegybanki alapszabály 83. cikke előírta, hogy „az osztrák-magyar bank köteles az általa kibocsátott jegyeket bécsi és budapesti főintézeteinél kivánatra azonnal törvényes érczpénzzel beváltani”, az alapszabály 111. cikke felfüggesztette a 83. cikk alkalmazását. Az Osztrák-Magyar Bank fennállása során soha nem szüntették meg a 83. cikk felfüggesztését, így a bank soha nem vált készfizetővé, bár ez a kérdés minden alkalommal heves viták forrása volt az Országgyűlésben, amikor a bank szabadalmát tízévente újratárgyalták.
Nemzetközi téren más volt a helyzet. A Bank of England által kibocsátott bankjegyeken a mai napig olvashatjuk az éppen hivatalban levő főpénztáros (Chief Cashier) ígéretét, miszerint „I promise to pay the bearer on demand the sum of … pounds”. Ez a felirat a 19. század közepe óta található meg a Bank of England bankjegyein, manapság már csupán hagyománytiszteletből, de korábban ez egy valós ígéret volt, mivel a Bank of England az Osztrák-Magyar Bankkal ellentétben készfizető bank volt. Így egy 10 fontos bankjegyért, amíg a font aranyalapú volt és a bankot készfizetési kötelezettség terhelte, tíz darab sovereign nevű aranyérmét kellett adnia a bemutatónak. Egy sovereign érme felelt meg egy fontnak, a font számolási egység volt csak.
Érdekes ebből a szempontból megvizsgálni a Federal Reserve által kibocsátott dollárbankjegyeket is. A FED bankjegyein a Treasurer of the United States és a Secretary of the Treasury aláírásai találhatóak, ami önmagában kérdéseket vethetne fel a jegybanki függetlenséggel kapcsolatban. Ennek is történelmi okai vannak, mivel a FED által kibocsátott bankjegy korábban a pénzügyminisztérium kötelezettségvállalása volt, hogy bemutatója számára rendelkezésre bocsátja az adott címletnek megfelelő mennyiségű aranyat, erről a bankjegy hátoldalán levő szöveg rendelkezett. Miután megszüntették az aranyban történő készfizetést a felirat eltűnt, az aláírások megmaradtak.
A fentiek alapján láthatjuk, hogy ha jobban megvizsgáljuk azokat a fizetőeszközöket, amelyekkel napi szinten kapcsolatba kerülünk, érdekes jogi vonatkozásokra figyelhetünk fel, amelyek különösen izgalmassá válnak amiatt, hogy ma már csak történelmi és nemzetközi példák segítségével érthetjük meg a jelentésüket.
A kép forrása:
http://www.banknotenews.com/files/eb0b9a4f9828765cc15f59fd4bd8961a-2638.php
