A munkavállalónak fizetendő munkabér összegét a minimálbér mellett a garantált bérminimum intézménye is kötelező erővel szabályozza. Mi az a bérminimum, kinek és milyen esetben jár? Hogyan dönthetjük el egy adott munkakörről, hogy alkalmazandó-e rá? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a témát röviden áttekintő következő cikk.

A felek a munkaszerződés tartalmának meghatározásakor nagyfokú szabadságot élveznek. Ez alól kivételt jelent a munkabér minimális összegének állami szabályozása, amit munkaerő-piaci, munkabér-védelmi és különböző szociális tényezők indokolnak.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 153. § (1) bekezdése alapján a kormány minden évben rendelettel állapítja meg a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum összegét. A 2015.01.01. napjától érvényes értékeket a 347/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet szabályozza. A jogszabály szövege szerint a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók részére a minimálbér jelenlegi 105.000,- Ft-os összegénél magasabb, 122.000,- Ft-os garantált bérminimumnak megfelelő, vagy ennél magasabb összegű munkabér fizetendő. Adódik a kérdés: hogyan állapítható meg egy adott munkakörről, hogy középfokú iskolai végzettséget, vagy középfokú szakképzettséget (a továbbiakban egyszerűen: középfokú képesítést) igényel-e?

Egy munkakör kétféleképp köthető középfokú képesítéshez: munkáltatói rendelkezés alapján és jogszabály erejénél fogva.

A munkáltató a munkakör betöltésének feltételéül szabhatja a középfokú képesítést. Ha a munkavállaló a megkövetelt képesítéssel ténylegesen rendelkezik is, akkor részére legalább a garantált bérminimum összegével megegyező munkabér fizetendő.

A garantált bérminimum kötelező alkalmazását jogszabály is előírhatja. Az, hogy egy adott munkakör egyáltalán képesítéshez kötött-e, ágazati rendeletekből derül ki. Ilyen például az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet és az előzményéül szolgáló, de részben ma is hatályos 5/1997. (III.5.) IKIM rendelet. Előbbi oszlopokra tagolódik, amik közül az első tartalmazza a munkakör, a második pedig a betöltéséhez szükséges szakképesítés(ek) megnevezését.

Ha az adott munkakörhöz tartozó szakképesítés(ek) megnevezését már ismerjük, a következő lépcső a szakképesítés szintjének meghatározása. Ezt az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII.6.) kormányrendeletből tudhatjuk meg. A rendelet 1. számú melléklete egy táblázat. Ebben a kérdéses szakképesítés táblázatsorának második oszlopában található egy 21 és 62 közötti szám. A képesítés szintjének eldöntésekor ez a szám bír relevanciával. A 2. számú melléklet elején szereplő jelmagyarázat 2.2.1. pontja („a szakképesítés azonosító száma”) adja meg a kódszámhoz tartozó szintet és ezzel együtt az adott szakképesítés szintjét is.

Ha ez a szint középfokú, vagy annál magasabb, akkor az adott munkakör betöltése a jogszabály erejénél fogva középfokú képesítéshez kötött. A munkakört a szükséges képesítéssel rendelkezve betöltő munkavállaló tekintetében tehát a garantált bérminimum alkalmazandó.

A fenti lépések gyakorlati alkalmazását egy rövid példán keresztül, az építőanyag-ipari minőségellenőri munkakörre vonatkozóan mutatom be. A munkakör ipari tevékenységet takar, tehát   a rá vonatkozó szabályokat a fent említett, 21/2010-es kormányrendeletben találjuk. A munkakör a rendelet szerintépítőanyag-ipari minőségellenőri végzettséghez kötött. A képesítést az OKJ-rendelet 1. számú mellékletének 98. sorában találjuk. A képesítés sorszáma mellett az 55-ös kódszám szerepel. A kódszám a jelmagyarázat szerint „elsősorban iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető, érettségi végzettséghez kötött szakképesítésre épülő >>emeltszintű szakképesítés-ráépülést<<” jelent. A képesítés tehát emelt szintű, vagyis a képesítéssel ténylegesen rendelkező építőanyag-ipari minőségellenőrök részére legalább a garantált bérminimum összegével megegyező munkabért kell fizetni.

Kép forrása: Accountancy Wales Blog