November 30-án Moldovában parlamenti választásokat tartanak. Európa legszegényebb országa a román és az orosz külpolitika homlokterében van és az ukrán válság idején különösen fontos a kis ország stabilitása.
A négymilliós lakosságú Moldova a Szovjetunió felbomlása előtt egy nappal kiáltotta ki függetlenségét és indult meg a demokratizálódás rögös útján. Az ifjú ország helyzetét tovább nehezítette – és mai napig nehezíti – a tény, hogy 1991-ben a Dnyeszter folyótól keletre fekvő területek kikiáltották a saját államukat. A mai Transznisztria területe de jure a moldáv állam részét képezi, azonban de facto egy külön államigazgatással rendelkező egység. Saját hatóságok, rendszámok, saját fizetőeszköz és rendvédelmi szervek jellemzik, azonban a terület függetlenségének nemzetközi elismertsége gyakorlatilag nem létezik. Függetlenként ugyanis két másik szakadár terület, Dél-Oszétia és Abkházia ismeri csak el. További érdekesség, hogy a terület lakosságának általában többes állampolgársága van, alapvetően kettős, de gyakran hármas, melyek közül a moldáv, az orosz és az ukrán mellett az uniós polgárságot is biztosító román is elterjedt.
A többszörösen összetett belső konfliktusokkal teli országban súlyos a gazdasági helyzet is, amelyet jól mutat, hogy az elvándorlás az ország egyik legnagyobb problémája. A kivándorlók jelentős része Olaszországba, Franciaországba vagy éppen Oroszországba költözött. A hivatalos statisztikák szerint Moldova az egy főre eső GDP alapján Európa legszegényebb országa, ahol ráadásul a GDP jelentős részét a külföldön dolgozók által hazautalt összegek adják.
Az Európai Unió is aktív szereplője a viszonyrendszer alakításának, különösen az ukrán válság óta. Moldova is egyike azoknak az államoknak, amelyek az EU Keleti Partnerség programjának tagjai, ide tartozik még Georgia és Ukrajna is. Moldovával sikerült aláírni a társulási megállapodást, amelytől a moldávok jelentős gazdasági fellendülést, több befektetést várnak.
Moldovában egy 101 tagú egykamarás országgyűlés működik, amelyet arányos listás szavazással választanak meg. Az egész ország egy választókerületet alkot. A demokratikus választások lebonyolításához alapvetően megfelelőek az ország jogszabályai.
A választók névsorának összeállítására idén új elektronikus rendszer debütál, amelynek működésével kapcsolatban még vannak kétségek. Ehhez kapcsolódó újdonság, hogy a szavazás során ennek az elektronikus rendszernek a segítségével ellenőrzik a választójog gyakorlásának jogosultságát. Maga a választói névjegyzék a passzív regisztrációs módszerrel kerül összeállításra, azaz az állami nyilvántartások segítségével a Központi Választási Bizottság állítja össze. Érdekesség, hogy idén 2010-hez képest 10 százalékkal nőtt a névjegyzéken szereplők száma, mivel a transznisztriai lakcímmel rendelkező szavazókat is hozzáadták a listához. Az új elektronikus rendszer a szavazatok összesítésében is nagy szerepethez jut, tekintettel arra, hogy minden szavazókörből ezen a rendszeren keresztül továbbítják a megszámlált szavazatokat a Központi Választási Bizottság felé.
Szintén idei újítás, hogy ez az első választás az országban, amikor nem igazolhatják magukat a választásra jogosultak az ex-szovjet útleveleikkel. A hatóságok az ilyen szavazók számának minimálisra csökkentése érdekében megpróbáltak minél többüket felkutatni, azonban még mindig nem sikerült kb. 5.500 választópolgár iratait lecserélni. Nekik várhatóan nem lesz lehetőségük részt venni a választásokon.
A választások szervezése során 35 Kerületi Választási Tanács és 2073 szavazókör került kialakításra, utóbbiból 95 az ország határain kívül található. Az ország területén kívüli választók előzetes regisztráció nélkül szavazhatnak. Mivel ez rendkívül kiszámíthatatlanná teszi, hogy hol kellene létrehozni szavazóköröket, és hogy hol mennyien mennek el szavazni, ezért a kormányzat létrehozott egy honlapot, amelyen keresztül regisztrálhatnak a szavazók. A regisztrációs honlap viszont úgy tűnik nem érte el a kívánt célközönséget, ugyanis eddig összesen csak 1700-an regisztráltak. A regisztráltak adatai alapján létrehozott külföldi szavazókörök elhelyezkedése a moldáv kivándorlási adatokat támasztja alá, mivel a legtöbb (25) szavazókör Olaszországban lesz, ezt követi Románia (11), az USA, Franciaország, Portugália és Oroszország.
A választásokat idén is figyelemmel követi több nemzetközi szervezet, melyek közül a legfontosabb az EBESZ, amely közel kétszáz megfigyelővel vesz részt a választások monitoringjában. Az EBESZ jelenléte a térségben már hosszú idő óta megszokott, sőt ez a tizenegyedik választás, amelyet az EBESZ megfigyel.
A választásokon indulók is új kihívással néznek szembe a bejutási küszöb ugyanis a pártok tekintetében 6 %-ra, míg a pártszövetségeknek 9 %-ra emelkedett. Az ország politikai helyzete jelenleg viszonylag stabilnak mondható, 2005 óta első alkalommal töltötte ki négyéves mandátumát az országgyűlés. Ez azért is kiemelkedő, mert 2013-ban ugyan kialakult egy kormányválság, azonban a sikeres bizalmatlansági indítványt követően megalakult új koalíció kitöltötte a ciklust.
Az ukrajnai válság kellős közepén talán nem meglepő, ha a moldovai pártok kampányában is megjelenik az EU felé orientálódás vagy az Eurázsiai Vámunióba integrálódás kérdése. Moldova jövője azonban egy másik kampány témája is volt az elmúlt hetekben. A romániai elnökválasztáson az egyik fő téma a Moldovával való egyesülés volt, amelyet a román külpolitika nyílt céljaként 2013-ban Basescu elnök deklarált.
A képek forrásai:
http://futbolgrad.com/wp-content/uploads/2013/03/moldova_map.jpg
