Július elsején immáron hatályba lépésének harmadik évfordulóját ünnepelte az a 2011 decemberében elfogadott munka törvénykönyve (továbbiakban új Mt.), amely már a parlamenti vitát megelőzően is óriási közéleti polémia sorozatot generált.

Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság június 26-i döntésében kimondta, hogy az Alkotmány Tizennegyedik Kiegészítése értelmében az azonos nemű párok házasságát minden államban engedélyezni kell, s minden államnak kötelessége elismerni egy más államban, azonos neműek közt köttetett házasságot. A döntés azonban 5:4 arányban született meg, s a döntést ellenző négy bíró különvéleményei igen érdekes érvelést tárnak elénk. Cikksorozatunk harmadik részében ezt kívánjuk bemutatni.

interjú dr. Juhász Miklóssal, a Gazdasági Versenyhivatal elnökével

Menyire eredményes az engedékenységi politika alkalmazása a kartellek feltárása terén? Mennyire jogkövetők a magyarországi vállalkozások? Dr. Juhász Miklóst, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét kérdezzük.

A res iudicata jogintézménye tekintetében egy alapvető eljárásjogi intézményről, elvről beszélhetünk, amely a jogállamiság egyik alapkövét, a jogbiztonságot szolgálja. Ebből kifolyólag a res iudicata olyan jogintézmény, amelynek érvényesülése az egész jogrendszeren belül kiemelt hangsúllyal biztosítandó.

Más kérdés azonban, hogy a jogalkalmazásban sokszor merül fel a felek által vitatott körülményként, hogy meddig is terjed a res iudicata, azaz az anyagi jogerő terjedelme.

A polgári perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: a „Pp.”) 229. § (1) bekezdése értelmében, „a keresettel érvényesített jog tárgyában hozottítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék”.

Az új polgári perrendtartás elfogadása után sem változtatna lényegesen a választottbíróságok szabályozásán Kecskés László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság elnöke. Kecskés elnökként a választottbíróságokat az igazságszolgáltatás részének tartja, a választottbíróságon a korrupciós ügyek ellen szerinte nem szükséges harcolni. Az állami és a választottbíróságok között korrekt az együttműködés és az országok közötti versenyben nagyon fontos a legfelsőbb bíróságok tekintélye.

Ahogyan az Alkotmánybíróság egyik első – a témával kapcsolatos – határozatában fogalmaz, „a büntetőjog a büntetőhatalom gyakorlásának törvényes alapja és egyúttal az egyéni jogok védelmének szabadságlevele is.” Ebből a meghatározásból máris kitűnik egy látszólagos ellentmondás: hogyan lehet a legsúlyosabb kényszerintézkedésekkel fenyegető büntetőjog egyúttal az egyéni jogok védelmének letéteményese is? A megoldás kulcsa e két feladat egyensúlyában található, melynek szempontjait kijelöli az alkotmányos büntetőjog követelményrendszere.

Egy nemzetközi cég leányvállalatai különböző jogrendszerekben, formálisan önállóan működnek ugyan, a valóságban azonban gazdaságilag egy egységet alkotnak. Az Andrássy Egyetemen tartott konferencia előadói szerint ezt az egységes, csoportszintű üzletpolitikát a jognak is el kellene ismernie. E társasági jogi szempont viszont egyben akár komoly versenyjogi kockázatokat is felvet: ha a leányvállalat a közös üzleti terv megvalósítása miatt versenyjogot sért, mennyiben felelős ezért az anyavállalat, aki a leányra kényszerítette a közös üzletpolitikát? Az Andrássy Egyetemen egy olyan cseh társasági jogi szabályozást is bemutattak, ami az egész EU számára példaértékű lehet.

Az azonos neműek házasságát engedélyező írországi népszavazás és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntését követően a hazai közbeszédben is a figyelem középpontjába került az azonos nemű párok házasságkötésének lehetősége. Korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk a Legfelsőbb Bíróság döntését, most arra a kérdésre keressük a választ, hogy a Bíróság érvelése mennyiben lenne alkalmazható a hazai jogi környezet keretei között, vagyis hogy levezethető-e Magyarországon is az azonos neműek házassághoz való joga.

Az alkotmányjogi panasz az alkotmánybírósági alapjogvédelem talán legfontosabb eszköze a hétköznapi ember számára, a bírósági utólagos normakontroll és az alapvető jogok biztosának utólagos normakontroll-indítványa mellett, hiszen ez a legkézzelfoghatóbb az állampolgárok részéről. Emiatt kívánom cikkemben ezt az intézményt megvizsgálni, és bemutatni, mit vizsgál az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban, s ezáltal – remélhetőleg – segíteni mindenki (jogász és nem jogász) munkáját, aki az Alkotmánybírósághoz szeretne fordulni.

Az európai uniós kisebbségvédelem aposztrofálható lehetne akár egy lehetetlen küldetésként is, tekintettel arra, hogy az EU-nak jelenleg még nincs kifejezett hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmére. Ugyanakkor, véleményem szerint a kisebbségben élő nemzeti közösségek uniós szintű jogvédelméhez akkor is ragaszkodnunk kell, ha ennek nincsenek meg a kristálytiszta pozitív jogi alapjai, vagy gyenge jogi eszközök állnak rendelkezésünkre. Az uniós joganyagból azonban jelenleg hiányoznak a kógens és kikényszeríthető normák, kevés az egyértelmű, a kisebbségek védelmét biztosító rendelkezés. Mindemellett úgy gondolom, hogy a nemzeti kisebbségek védelmének kötelező erejű és kikényszeríthető szabályozási lehetősége miatt mindenképpen érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel.