A res iudicata jogintézménye tekintetében egy alapvető eljárásjogi intézményről, elvről beszélhetünk, amely a jogállamiság egyik alapkövét, a jogbiztonságot szolgálja. Ebből kifolyólag a res iudicata olyan jogintézmény, amelynek érvényesülése az egész jogrendszeren belül kiemelt hangsúllyal biztosítandó.

Más kérdés azonban, hogy a jogalkalmazásban sokszor merül fel a felek által vitatott körülményként, hogy meddig is terjed a res iudicata, azaz az anyagi jogerő terjedelme.

A polgári perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: a „Pp.”) 229. § (1) bekezdése értelmében, „a keresettel érvényesített jog tárgyában hozottítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék”.

Miként arra a Polgári Perrendtartás Magyarázata is rámutat, az anyagi jogerő tárgyi terjedelmének tekintetében kiemelendő, hogy az feltételezi a tényalap és a jog azonosságát, hiszen az ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék.

E körben ugyanakkor kardinális kérdés, hogy az ítélet mely részéhez kapcsolódik e rendkívüli jelentőséggel bíró anyagi jogerő – kizárólag a rendelkező részben foglaltakhoz vagy netán az indokolásban tett megállapításokhoz is. Olyan esetekben ugyanis, amikor azonos felek között, valamely jogviszonyból eredően több eljárás is folyamatban van, fundamentális a jelentősége annak, hogy valamely meghozott ítélet indokolásában foglalt bírói megállapítás res iudicata hatással felhasználható-e valamely másik eljárásban, adott esetben annak kimenetlét nyomban meghatározva.

A kérdés jelentőségét tovább fokozandó, e helyütt kell kiemelnünk, hogy nem csupán a rendes bíróságok által hozott ítéletek, de a választottbíróságok előtti eljárásokban megszületett döntések is relevanciával bírnak.

A választottbíráskodásról szóló törvény ugyanis kimondja, hogy „a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók”. Mi több, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata a Válaszottbíróság ítéletével kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy a „válaszottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A Választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni. A végrehajtásra egyébként a végrehajtás helyén a bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó jogszabályok irányadóak”.

Azáltal pedig, hogy e fenti rendelkezések a Választottbíróság ítéletének hatályát a jogerős bírósági ítélet hatályával egyenértékűnek minősítik, vitán felül álló módon érvényesíteni rendelik az anyagi jogerő-hatást a választottbírósági eljárás keretei között is. Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság is az EBH2009. 1969 és BH2010. 191 számú jogesetekben, amelyekben kimondta, hogy a „választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerő fűződik, mint a jogerős rendes bírósági ítélethez”, illetve kiemelte azt is,, hogy „a jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény”. A BH2015. 14 számú jogesetben pedig a Kúria kimondta, hogy a „res iudicata a jogrend alapja, annak választottbírósági eljárásban történt megsértése a felek relatív jogviszonyán keresztül is a közrend sérelmét jelenti”.

Mindezek fényében könnyedén belátható annak jelentősége, hogy milyen terjedelemmel bír tehát valamely jogerős ítélet res iudicata hatása. E körben azonban még a fent idézett kommentár sem ad egyértelmű választ a kérdésre, hiszen érveket és jogirodalmi állásfoglalásokat vonultat fel mindkét lehetséges opció mellett. Idézi ugyanis egyik oldalról, hogy „azzal, hogy az anyagi jogerőnek az indokolással szoros, sőt elválaszthatatlan kapcsolata hangsúlyozható, nem állítható, hogy az ítélet puszta indokai – különösen pedig az egyes ténymegállapítások – önállóan is jogerőre emelkednek” (Szilbereky-Névai, 1976). Másrészt viszont azt is kimondja, hogy „egyesek (pl. Nizsalovszky Endre) szerint az ítéletnek nemcsak a rendelkezése, hanem indokolása is jogerőre emelkedik. (…) Farkas József szerint a jogerőhatás a kereset feletti döntéshez kapcsolódik. Ezt a döntést a rendelkező rész a hozzá kapcsolódó indokolással szoros egységben tartalmazza. (Farkas-Németh-Névai-Szilbereky-Varga-Vida: Polgári Eljárásjog. Egységes jegyzet, 1978. 430-432. old.)”.

 Azon túlmenően tehát, hogy Szilberky Jenő és Névai László 1976-ban tett megállapításaikat követően, 1978-ban már álláspontot látszottak elfoglalni, a Polgári Perrendtartás Magyarázata nem foglal egyértelműen állást a vitában. Ily módon, a pontos jogszabályi rendezés hiányában,egyedüli és döntő szerep jut a bírói gyakorlatnak.

 E tekintetben pedig alapvető jelentőséggel bír a BH2002. 235. számú legfelsőbb bírósági határozat, mely kimondja, hogy „az ítélt dolog tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el”.

 A véleményem szerint helyes és a fent idézett legfelsőbb bírósági határozat által is megerősített álláspont szerint az ítélet indokolása és az indokolás eredményeként levont jogi következtetésként megjelelő rendelkező rész közötti logikai kapcsolat szükségképpen olyan szoros, hogy a rendelkező rész önmagában, indokolás nélkül értelmezhetetlen volna. Annál is inkább, mivel a megfelelő indokolás nélkül álló rendelkező részbeli megállapítások szükségképpen megalapozatlanok, s így szükségképpen jogellenesek. Az ítélet indokolása tehát elengedhetetlen fundamentuma a rendelkező részben foglaltaknak, következésképpen a helyes álláspont szükségképpen az, mely szerint a jogerős ítélet indokolásában foglaltaknak éppen olyan res iudicata hatást kell tulajdonítani, mint a rendelkező részben foglaltaknak.

A képek forrása:

http://sd.keepcalm-o-matic.co.uk/i/keep-calm-and-wait-for-the-final-decision.png

https://irs3.4sqi.net/img/general/600×600/bJ-os4UgYXAgiS10GFyQo-jMdXZPitaa-JJ9h5EW_Ko.jpg