Ahogyan az Alkotmánybíróság egyik első – a témával kapcsolatos – határozatában fogalmaz, „a büntetőjog a büntetőhatalom gyakorlásának törvényes alapja és egyúttal az egyéni jogok védelmének szabadságlevele is.” Ebből a meghatározásból máris kitűnik egy látszólagos ellentmondás: hogyan lehet a legsúlyosabb kényszerintézkedésekkel fenyegető büntetőjog egyúttal az egyéni jogok védelmének letéteményese is? A megoldás kulcsa e két feladat egyensúlyában található, melynek szempontjait kijelöli az alkotmányos büntetőjog követelményrendszere.
Annak következtében, hogy büntetőjog alkalmazása a legsúlyosabb állami beavatkozás az egyén szabadságába, az alkotmányjogi elveknek itt van a legmeghatározóbb szerepe. Nem csupán a mellérendelt viszonyok háttérszabályai az alkotmányos elvek, hanem az egyén és az állam viszonyában meghatározó garanciák. A kikényszerítés sem a felek rendelkezési jogától függ, hanem – a magánvádas bűncselekmények szűk kivételi körétől eltekintve – az állam hivatalból szerez érvényt a büntetőigényének. A büntetőjog értéket védő és közvetítő szerepe is szükségessé teszi, hogy ez az értékrend összhangban álljon az alkotmány elveivel, értékrendjével. Az alkotmányos büntetőjog követelménye túlmutat a büntetőjog jogági alapelvein, mivel az alkotmány értékrendjéhez viszonyítva határozza meg a büntetőjoggal szemben támasztott követelményeket, a konkrét normát nem önmagában, hanem a büntetőjogi felelősségi rendszer részeként értékeli.
A büntetőjogi tényállások alkotmányosságának kérdésében az alaptörvényi szabályok mellett elsősorban az Alkotmánybíróság gyakorlata adja meg a vizsgálat kereteit. Az „alkotmányos büntetőjog”, mint fogalom először a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban jelenik meg, de ekkor még az Alkotmánybíróság még semmilyen magyarázatot nem adott a tartalmára vonatkozóan. A fogalom később számos határozatban feltűnik, tartalma folyamatosan alakul, és esetenként változik is a testület gyakorlatában. Az alkotmányos büntetőjog alkotmányjogi dogmatikai fogalom, amely a jogági sajátosságokon túlmutató követelményt is közvetít.[i] Az alkotmányos büntetőjog követelményrendszere túlmutat a büntetőjog jogági alapelvein, mivel az alkotmány értékrendjéhez igazodva határozza meg a büntetőjoggal szemben támasztott követelményeket, nemcsak a konkrét normát önmagában, hanem a büntetőjogi felelősségi rendszer egészeként értékeli.
Ezek a követelmények végigkísérik a büntetőjogi tényállást. Először is érvényesülnie kell a jogalkotásra vonatkozó általános szabályoknak. Az alkotmánybírósági gyakorlat értelmében a büntetőjog szükségszerűen érinti az egyén alapvető jogait, alkotmányos helyzetét, ezért az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelemében törvényi szintű szabályozás szükséges.
A büntetendő magatartások kiválasztását is meghatározzák a büntetőjogra irányadó követelmények. A jogalkotó szükségszerűen különbséget tesz egyes magatartások között, amikor kiválasztja azokat, amelyeket kriminalizál. Ez a döntése sem lehet azonban önkényes. A jogalkotó szükségszerűen különbséget tesz, von határt a magatartások között akkor, amikor egy részüket kriminalizálja. Ez a döntés azonban nem lehet önkényes, hanem szigorú szempontoknak kell megfelelnie, kényszerítően szükségesnek kell lennie. A magatartás határozatlan vagy túlzottan tág megjelölése teret nyit a büntetőjog önkényes alkalmazása felé. Ez teszi többek között szükségessé többek között azt is, hogy világos legyen, milyen cselekmény valósítja meg a kriminalizált magatartást. A bűncselekményt leíró diszpozíciónak határozottnak kell lennie, hogy ennek alapján egyértelműen körülhatárolható legyen a tiltott magatartás. A tényállás nem tartalmazhat olyan általánosítást, bizonytalan fogalmakat, amelyek miatt ez az eseti mérlegelés körébe kerülne. A tényállásnak egyértelmű információt kell adnia elkövetési magatartásra, védett jogi tárgyra vonatkozóan.
A jogalkotónak kötelezettsége továbbá a büntetendő magatartások kijelölése során a lehető legszűkebb körre szorítkoznia, a magatartás túlzottan tág kijelölése szintén az alapjog önkényes korlátozásához vezethet. Több tényállás esetében döntő szerepet játszott az alkotmányosság megítélésében, hogy kellően egyértelműen és a legszűkebb körben jelölte-e ki a büntetendő magatartást. Az alapjog-korlátozás alkotmányosságának első feltétele, hogy arra törvényben kerüljön sor és ez a törvény a jogalkotási szabályoknak megfelelően kerüljön megalkotásra. A formalizált eljárás szabályainak követéséve és az előreláthatóság követelménye vonatkozik a büntetőtörvény egészére. A pontos, előreláthatóságot és kiszámíthatóságot szolgáló jogalkotás az egyes tényállások esetében kiemelt szerephez jut.
Ezek a kérdések már át is vezetnek a büntetőjogi normák alkotmányossági vizsgálatának további szempontjaihoz. A büntetőjogi tényállásokra alkotmányosságára vonatkozó szempontok másik csoportja a tartalmi követelmények. Amennyiben egy tényállás közvetlenül érint alapvető jogot, szükségszerűen alkalmazni kell az alapvető jogok korlátozásának általános szabályait –vagyis a szükségességi-arányossági tesztet – is, és figyelembe kell venni a korlátozás büntetőjogi jellegét. Ennek a két szempontnak az együttes alkalmazására az Alkotmánybíróság gyakorlatában több megoldás is született, amelyek jól láthatóak a véleménynyilvánítási szabadság büntetőjogi korlátozását vizsgáló következő két határozat érveiben is.
Ezek közül is ki kell emelni a 30/1992. (V. 26) AB határozatot, amelyben ezzel a kérdéskörrel először foglalkozott az Alkotmánybíróság, és lefektette ezáltal a későbbi vizsgálat alapjait is. Itt rögzítette először az alapjog-korlátozás – azóta már az Alaptörvényben is szereplő – általános tartalmi követelményeit. Ezenfelül kitért arra is, hogy mivel a véleménynyilvánítás szabadságának büntetőjogi korlátozása a kérdés, a korlátozást illetően érvényesülnie kell a büntetőjog egész rendszerére vonatkozó alkotmányos követelményeknek is.
A határozat indokolása alapján vizsgálni kell a büntetőjogra vonatkozó a jogállamiság elvéből levezetettáltalános követelményeket. Ezen követelményekbe beletartozik az is, hogy a büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben ultima ratio. Az alkotmányos büntetőjogra vonatkozó tartalmi követelmények egyike pedig az alapjog korlátozások alkotmányos elveknek való megfelelése, így a büntető jogalkotásra vonatkozó tartalmi követelményeknek részét képezi az érintett alapjog korlátozásának vizsgálata, valamint az alapjogi teszt alkalmazása is. Az Alkotmánybíróság érvei alapján úgy értelmezhető, hogy a büntetőjog végső eszközként való alkalmazásának vizsgálata kikerül az alapjogi teszt kereteiből, önálló szempontként, az alkotmányos büntetőjogra vonatkozó egyéb, általános tartalmi követelmények között kell mérlegelni. Ez azonban felvetheti a problémát, hogy nem derül ki a vizsgálatból, milyen szempont szerint lehet megfelelni ennek a követelménynek.
Ugyanez a határozat részletezi azt is, hogy a büntetőjogi korlátozások alkotmányosságának vizsgálata során szigorú mércék alapján kell megítélni az alapjog-korlátozás szükségességét. Azonban arra nem tér ki, hogy ez a szigorú vagy szigorúbb mérce pontosan milyen módon jelent eltérést a szükségességi-arányossági teszt egyéb alapjog-korlátozás esetén való alkalmazásától. Értelmezhető úgy, hogy mögöttes szempontként végig jelen van a teszt alkalmazása során, de jelentheti azt is, hogy beépül az alapjogi teszt valamelyik elemébe.
A gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálhatóságának szempontjait tárgyalta az Alkotmánybíróság a 12/1999. (V. 26.) AB határozatban. Ebben a határozatban is megjelennek az alkotmányosság vizsgálata során mind az alapjogi teszt, mind pedig az alkotmányos büntetőjog szempontjai. Itt is hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy önmagában a büntetőjogi korlátozás nem feltétlenül szükségtelen, azonban az új tényállás túlzottan tágan jelöl ki a büntetendő magatartások körét, valamint nem felel meg az alkotmányos büntetőjog határozottságot, egyértelműséget, az önkényes jogalkalmazás lehetőségét kizáró követelményeinek.
A szükségességi-arányossági teszt alkalmazása során e határozat alapján arra lehetne következtetni, hogy az Alkotmánybíróság az első lépésben, azaz a szükségesség kérdésének megítélése során vizsgálja azt, hogy van-e általában a büntetőjognál enyhébb (például polgári jogi) eszköz, és az arányosság kérdésében már azt nézi, hogy az adott tényállás arányos korlátozást eredményez-e, vagyis a szankcionáláskor a magatartások legszűkebb körére szorítkozik-e. Az Alkotmánybíróság mégis azzal zárja le a határozatát, hogy tényállás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Ennek értelmében viszont ez alapján az érvelés alapján sem dönthető el egyértelműen, hogyan kell értékelni a korlátozás büntetőjogi minőségét az alapjog-korlátozás megítélése során.
A tényállások megítélése során a példaként bemutatott két határozat alapján is megállapítható, hogy a büntetőjogi korlátozások megítélése során meghatározó szerepe van az érintett alapvető jognak és a az annak korlátozására vonatkozó szabályoknak is. Emellett természetesen nem hagyható figyelmen kívül a korlátozás büntetőjogi jellege sem. Ennek a két szempontnak az összehangolására törekedett határozataiban az Alkotmánybíróság.
Mind a formai, mind pedig a tartalmi szempontok meghatározóak az alapjogok büntetőjogi korlátozása során. Csak a garanciák kivételt nem engedő érvényesülése esetén biztosítható az, hogy a büntetőjog valóban az egyéni jogok védelmének szabadságlevele is lehessen.
Träger Anikó
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.
[i] Lévay Miklós: A büntető hatalom és lehetséges korlátai egy alkotmányban, különös tekintettel a bűncselekménnyé nyilvánításra és a büntetésekre. Pázmány Law Working Papers, 2011/24. 3. o.
Képek forrása: http://www.orientpress.hu/portals/orientpress.hu/keptar/nagy/104704_alkotmanybirak.jpg
http://hvg.hu/itthon/20150108_a_kakukktojasok_rosszul_jarnak_borton
http://index.hu/belfold/2013/07/24/romagyilkossag-per_jon_az_itelethirdetes/
