A kérdés nemcsak az, hogy kit választanak meg az európai polgárok, hanem az is, hogy hogyan. Rövid áttekintés következik arról, amit a harmadik magyar EP választásról tudni érdemes és persze arról, hogyan választanak a többiek.

2014 a választások éve Magyarországon. Már túl vagyunk az országgyűlési választáson, amelyen idén debütált az új választási rendszer, ősszel pedig önkormányzati választások lesznek, amelyeken immár négy helyett öt éves mandátumra választjuk meg helyi vezetőinket. Május 25-én pedig Európa Parlamenti választások lesznek Magyarországon is, a csatlakozásunk óta immáron harmadik alkalommal.

Az EP választásokon Magyarországon országos listákra lehet szavazni, amelyet jelölő szervezetek állíthatnak 20 000 aláírás összegyűjtésével. A magyarországi rendszer szerint a jelölő szervezeteknek csakúgy, mint az országgyűlési választásokon itt is el kell érnie egy 5 %-os küszöböt ahhoz, hogy bejussanak az EP-be. Unió-szerte különbözőek a bejutási küszöbök, a legtöbb országban egyáltalán nincs, egyébként öt százaléknál sehol nem magasabb. A legérdekesebb a ciprusi küszöb, amely 1,8%-os „kerekszámot” választott bejutási küszöbének.

Érdekesség, hogy az EP választásokra a választási rendszert az Unióban mindegyik tagállam maga határozhatja meg, így akár követhetnénk az országos listástól eltérő, teljesen más képviseleti rendszert is. Több tagállamban is a magyarországihoz hasonló, zárt országos lista van, azonban ez nem általános. Több tagállamban is egynél több választókerület van, nem pedig egy országos lista. Van olyan tagállam is, amelyben ugyan listás szavazás van, azonban a lista nem zárt és így a választópolgárok befolyásolhatják annak sorrendjét, azaz eldönthetik, hogy a listán ki hányadik helyen szerepeljen. Írországban egy szavazata van az uniós polgároknak, amelyet nem listákra adnak le, hanem rangsort állíthatnak fel a választókerületükben induló jelöltek között, megjelölve preferenciáikat. Az ír rendszerben, ha egy jelölt eléri a leadott szavazatok számából számolt bejutási küszöböt, akkor onnantól kezdve a második helyezettre leadott szavazatok számítanak és így tovább.

Az EP választáson a magyar országos listákra nemcsak a magyar polgárok szavazhatnak, hanem szavazatot adhatnak le az itt élő külföldi uniós polgárok is, csakúgy, ahogy a külföldön élő magyarok is szavazhatnak más tagállamokban az ottani jelöltekre. Ez a rendszer egyébként vonatkozik az önkormányzati választásokra, ezzel hozva közelebb a helyi demokráciát az uniós polgárokhoz. Valószínűsíthető azonban, hogy nem ez az oka annak, hogy a külképviseleti szavazás most nem annyira népszerű, mint az országgyűlési választásokon. Míg április 6-án több, mint 5000-en választottak Londonban, úgy tűnik ez a lelkesedés az EP választásokra már elfogyott. Az EP választásokon a külképviseleti névjegyzékbe vételről a Nemzeti Választási Iroda által közölt adatok szerint a legtöbben Brüsszelben fognak voksolni.

Csökken-e a demokrácia deficit? A sokat emlegetett kifejezés mögött nem egy bonyolult gazdasági probléma van, hanem az, hogy az EU fő kritikusai szerint a brüsszeli szerveket olyan emberek irányítják, akiket csak nagyon közvetve választottak meg a polgárok és éppen ezért demokratikus legitimációjuk a hatalomgyakorlásra elég csekély. Ezen kritikákra válaszként a Lisszaboni Szerződés kötelezővé teszi az Európai Tanácsnak, hogy az Európai Bizottság elnökének úgy válasszon ki egy személyt, hogy ez a választás tükrözze az EP választások eredményét. Arról van tehát szó, hogy az EU kormány- és államfőit tömörítő szerve, azaz az Európai Tanács ezentúl nem pusztán diplomáciai úton megtett háttéralkuk során választja ki azt a személyt, aki gyakorlatilag az EU  kormányának számító Bizottság elnöke lesz. Az európai párttömörülések ezen felbuzdulva meg is választották a maguk csúcsjelöltjeit, akik közül a legesélyesebbek a szocialista Martin Schulz és az Európai Néppárt jelöltje Jean-Claude Juncker. Magyarországon ugyan nem volt túl nagy visszhangja, de egészen felpezsdült az európai politikai élet, kampánybuszokkal járták a jelöltek az EU-t és egy egész vitasorozaton vagyunk túl. A viták során pedig Orbán Viktor miniszterelnök neve is előkerült, Guy Verhofstadt liberális jelölt ugyanis szívesen hozta fel negatív példaként a magyar alkotmányozási szokásokat. Így tehát az mindenképpen újdonság, hogy van arca az európai pártoknak, akikre május 25-én szavazunk.

Már hogyha május 25-én szavazunk. Ugyanis nem is mindenhol ekkor szavaznak. Mivel a választási rendszer tagállamonként eltérő, ezért a szavazásra is különböző időpontokban kerül sor. Hollandiában és az Egyesült Királyságban már május 22-én szavazhatnak a polgárok, a Cseh Köztársaságban pedig május 23-án és május 24-én is adhatnak le szavazatot a választók. Az eltérő szabályok egyik érdekessége, hogy Ausztriában alacsonyabb a korhatár, már tizenhat éves kortól választhatnak a polgárok. A választhatóak kora viszont sokkal eltérőbb, a legtöbb államban 18. életév a korhatár, de majdnem ugyanennyi tagállamban pedig a 21 éves kor. Amíg Romániában 23, addig Olaszországban, Cipruson és Görögországban csak 25 éves kortól lehetnek a polgárok az Európai Parlament képviselői.

Szintén idei újdonság lesz, hogy a képviselők száma maximalizálva van 751 főben, így ennek következtében az országok kvótái is újra felosztásra kerültek, mivel Horvátország képviselőinek is helyet kell szorítani. Ennek következtében Magyarország is eggyel kevesebb képviselőt küld az EP-be, természetesen legalább ennyire érdekes Magyarország és a magyarok számára, hogy a határontúli magyaroknak sikerül-e és ha sikerül, akkor mennyi EP képviselőt tudnak Brüsszelbe juttatni.

***

A képek forrása:

http://www.europarl.europa.eu/resources/library/images/20140317PHT39123/20140317PHT39123_original.jpg?epbox%5Breference%5D=20140222IFG36704

http://jpg.euractiv.com/files/styles/x-large/public/asset_3_0.jpg?itok=hw6MZi7s

Több mint egy évvel ezelőtt a Parlament előtt elsétálva csak úgy felnéztem. Egy piros-fehér-zöld zászlót láttam, természetesen, meg egy kék-arany színűt, de nem a középületeken megszokott, európai uniósat, hanem a székely zászlót. Ez utóbbi azóta is ott lobog, az uniós viszont eltűnt a homlokzatról. A változások hátterében meghúzódó szimbolika nyomába eredtünk.

Szimbolika, politika

Városi legendák szerint a washingtoni Fehér Házban sem véletlenül ovális az elnöki iroda: az Oval Office kialakítása ugyanis azt szolgálja, hogy az amerikai elnök tárgyalás közben soha ne érezhesse magát sarokba szorítva. Az amerikai címerben látható sas pedig állítólag békeidőben másfelé néz, mint amikor az Egyesült Államok háborúban áll, az pedig biztos, hogy a lábában tartott olajág és a nyilak a béke megkötésének és a hadiállapot kihirdetésének felségjogát jelképezik. A politika sok szempontból a szimbólumok világa.

A zászló ugyanígy szimbolikus jelentőséggel bíró, a politikai kommunikáció fogalomrendszerébe illeszkedő, sajátos jelentéstartalmú tárgy. A zászlóval üzenni lehet – és nem pusztán azzal, hogy mi szerepel rajta. A legtöbb esetben inkább azzal, hogy hová teszik ki, vagy éppen azzal, honnan távolítják el. Ezek az intézkedések legtöbbször nem is túlságosan bonyolultan kódolt politikai üzenetek.

Székely zászló a Parlamenten

A székely zászló Országházra történő tavaly év eleji kitűzését sem volt nehéz összekötni az akkori eseményekkel. „A nemzeti szolidaritás jeleként a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának plenáris ülése alkalmából Kövér László házelnök kezdeményezésére az Országgyűlés Hivatala  kitűzte a székely zászlót az Országház Kossuth téri homlokzatára.” – olvashattuk az Országgyűlés Hivatalának közleményét. (1)

Ebben az időszakban ugyanakkor a Magyarország és Románia között diplomácia kapcsolatok a megszokottnál jobban kiéleződtek. A magyar diplomácia a székely autonómia ügyének támogatása mellett tett hitet több alkalommal is, és ilyen alapon sérelmezte a román hatóságok egyes intézkedéseit. Többek közt pont a székely zászló kitűzésének több székelyföldi megyében történő megtiltását)

Nyilvánvalóan szimbolikus jelentőségű üzenet, amikor a román hatóságok tiltják be a székely zászlót, de az is, amikor a magyar Parlamentre tűzik ki azt. A magyarországi alkalmazás szimbolikája érthető: a kulcs valóban a nemzeti szolidaritás határokon átnyúló üzenete. Az elhelyezésnek persze sem a helye (tehát hogy hová teszem), sem az időtartama (tehát hogy meddig marad ott) nem közömbös. Amikor a székely zászló a budapesti Parlament homlokzatára tűzve lobog, az kifejezésre juttatja, hogy maga az állam, mégpedig annak hatalmi csúcsa vállalja a szolidaritást, illetve tesz hitet a székely autonómia ügye mellett. Az pedig, hogy a zászló a mai napig a helyén maradt, világosan jelzi, hogy a magyar kormány és a magyar diplomácia mintegy állandó programpontként tekint a kérdésre. A szimbólumok szintjén mindenképpen.

Nem kell ahhoz komoly politikai elemzőnek lennünk, hogy összekapcsoljuk mindezt a határon túli magyarsággal kapcsolatos hazai politika előzményekkel. A most regnáló kormányhatalom már ellenzékben a leghatározottabban kiállt a kettős állampolgárság gondolata mellett, majd a 2010-es kormányváltás óta különböző szimbolikus ügyeken (például a honosítási eljárásokon vagy a Nemzeti Összetartozás Napjának létrehozásán) keresztül juttatta kifejezésre támogatását. És ez nyilván a továbbiakban is így lesz majd.

Gondolhatunk mindezekről bármit, mert politikai ízlések és pofonok kérdése. Az viszont világosan látszik, hogy a magyar kormány szimbolikus intézkedésein keresztül következetesen olyan álláspontot foglal el a határon túli magyarsággal kapcsolatosan, amelyet a választópolgárok stabil, nagyszámú csoportja is támogat. A kormány határon túli politikája határozott politikai célkitűzés, de ne legyenek illúzióink: egyben politikai eszköz is. Elég arra gondolnunk, hogy az idei választáson a levélben érkezett listás szavazatok 95,49 %-át a Fidesz-KDNP szövetség szerezte meg. (2)

És az EU zászlója?

A székely zászló Parlamentre való kitűzésének szimbolikája tehát aránylag könnyen értelmezhető, azt viszont már nehezebb eldönteni, hogy mit jelent az uniós zászló száműzése ugyanonnan.

Érdemes megjegyezni, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint kötelező lenne az unió zászlaját kitűzni a Parlament homlokzatára. Annyira nincs, hogy akár a piréz zászló is loboghatna a helyén. Az európai uniós csatlakozással összefüggő törvénycsomag szól ugyan az „európai zászlóról”, de 139. § (1) bekezdésében csak annyit tartalmaz, hogy „Amennyiben ehhez a feltételek adottak, az európai zászlót ki kell tűzni, vagy az európai lobogót fel kell vonni - a (2) bekezdésben meghatározott intézmények, valamint az Országgyűlés épülete kivételével - azon középületeken, illetve középületek előtt, amelyek esetében a nemzeti zászlót ki kell tűzni, vagy a nemzeti lobogót fel kell vonni.” (3) A törvénynek van ugyan egy végrehajtási rendelete, ez azonban olyan részletkérdésekről szól, mint hogy például az uniós zászló a középületeken szemből nézve a magyar zászlóhoz képest bal kéz felől kell, hogy elhelyezkedjen, és a zászlórudak hosszának egyezőnek kell lenniük, vagy hogy a zászlót legalább háromhavonta tisztítani kell. (4)

Mivel tehát nincs arra vonatkozó jogszabályi kötelezettség, hogy az uniós zászlót ki kell tűzni a Parlamentre, tulajdonképpen nem is jogellenes a jelenlegi helyzet. Mindez ugyanakkor még inkább kidomborítja a dolog szimbolikus oldalát. A jelkép megfejtésének variációi elég széles skálán mozognak: kezdve onnan, hogy véletlenül, figyelmetlenségből, „csak úgy” alakult így, olyan értelmezés is lehetséges, hogy Magyarország szakítani kíván az Európai Unióval. Árnyaltabb válasznak tűnik, hogy bár ez utóbbiról nincsen szó, a magyar szuverenitás mindennél előrevalóbb, avagy – a miniszterelnök szavaival élve – Brüsszel nem diktálhat nekünk. (5)

Ehhez kapcsolódik, hogy a választások éjszakáján elhangzott kormányfői beszédben Orbán Viktor mindkét kérdésre reflektált, amikor úgy fogalmazott, hogy „[…] a magyarok nemet mondtak az Európai Unióból való kilépésre is. Megerősítették, hogy Magyarországnak az Európai Unióban van a helye, de csak akkor, ha van erős nemzeti kormánya.” (6) Persze nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy választási beszéd természeténél fogva maga is tele van szimbolikus üzenetekkel – illetve nálunk tulajdonképpen csak ilyenekből áll –, és a győztes biztos nem ilyenkor fog részletesen értekezni arról, hogy mit is gondol az Európai Unióról. Mondjuk az is igaz, hogy az azóta ezzel kapcsolatban elhangzott beszédek és nyilatkozatok sem ástak sokkal mélyebbre, ahogy az EU-választás plakátkampánya sem szolgált valódi újdonsággal.

Kérdések valódi válasz nélkül

De vissza a zászlókhoz.

Több kérdés is adódik. Először is nem világos, hogy az „erős nemzeti kormány” gondolata, a nekünk járó tisztelet megkövetelése miért is áll szemben azzal, hogy uniós tagállamként kitűzzük a zászlót az „országunk főterén” álló Parlamentre, a magyar zászló mellé. Következetes politika, hogy a nemzeti összetartozás határokon átívelő üzenetének részeként elhelyeztük a székely zászlót a Parlament épületén, viszont kérdés, hogy miért társul ehhez – az Európai Uniótól való távolságtartás vagy eltávolodás szimbólumaként – az uniós zászló eltüntetése. Akad még szabad zászlórúd azon a homlokzaton.

A legfontosabb mégsem ez.

Az Országgyűlés a demokrácia és a népképviselet, fogalmazzunk úgy: a népakarat letéteményese, amit az Országház épülete, így zászlói is valamilyen módon szimbolizálni hivatottak. A Kossuth tér egy szimbolikus helyszín. És azzal ellentétben, hogy a pártszékháza táján mindenki saját belátása szerint nyúl a különböző jelképekhez, hiszen a pártját, annak eszmeiségét, és mindezen keresztül szimpatizánsait képviseli, a Parlament nem pártszékház, még kétharmados többséggel sem. Amit a Kossuth téren üzenünk, az a magyar társadalom egészének üzenete mind saját magunk, mind Európa felé.

Persze mindenki tudja Magyarországon, hogy van egy Jobbik, aminek képviselői szeretnek uniós zászlót égetve kampányolni, amikor éppen volt országgyűlési képviselőjük nem a Parlament ablakán dobja ki vagy teszi be a képviselői wc-be azt. Tudható az is, hogy a legtöbb felmérés szerint Magyarországon nőttön-nő az Európai Unióból kiábrándultak aránya. Sokaknak nyilván egyáltalán nem hiányzik az uniós zászló a Kossuth térről.

De azért Magyarország mégiscsak az Unió tagja. Erről ugyanis hoztunk egy döntést, amit még semmilyen formában nem vontunk vissza. Ezért is volt ott korábban a magyar mellett az uniós zászló – pedig ahogy látjuk, még csak nem is volt kötelező. Vajon ma valóban kimondható, amit a zászló bevonása sugall, miszerint a többségi magyar társadalom az Európai Uniótól való távolodás pártján áll? Megkérdeztek erről bárkit? Ki döntött róla? Van ennek bármiféle nyoma? Beleszólhattunk, beleszólhatunk ebbe? Pedig nagyon jó lenne végre kompromisszumra jutnunk bizonyos kérdésekben, és ha valami, hát az Európai Unióról való gondolkodás is ezek közé tartozik. Lehet azt állítani, hogy a másodszor kétharmaddal megválasztott politikai erő mindenre felhatalmazást kapott, de ha valóban a „háromharmad” képviselete a cél, akkor jó néha szóba állni a többiekkel is. Az Unióról speciel népszavazással döntöttünk.

A zászló bevonása így lesz a párbeszéd-nélküliség, és egy kétes felhatalmazással vívott szabadságharc szimbóluma. Hiszen mit tudunk? A zászló ott volt, most meg nincs. Sok egyéb, az alkotmányos jogállamhoz kapcsolódó témához hasonlóan ezt a döntést sem előzte meg és nem kíséri nemhogy társadalmi párbeszéd, de még nyílt vita sem, hanem valaki dönt, és a döntést már készen kapjuk. És most így van, csend van, és olyan, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

Jegyzetek:

(1)   Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20130215-kituztek-a-szekely-zaszlot-a-parlamentre.html (Letöltés ideje: 2014.04.18.)

(2)   Forrás: http://valasztas.hu/hu/ogyv2014/861/861_0_index.html (Letöltés időpontja: 2014.04.18.)

(3)   Ld. 2004. évi XXIX. törvény az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról

(4)   308/2004. (XI. 13.) Korm. rendelet az európai zászló és az európai lobogó használatának részletes szabályairól

(5)   Forrás: http://www.miniszterelnok.hu/beszed/1848_es_2010_is_megujulast_hozott (Letöltés időpontja: 2014.04.18.)

(6)   Forrás: http://www.miniszterelnok.hu/beszed/gyoztunk_ (Letöltés időpontja: 2014.04.18.)

Az adatvédelmi irányelvet a tervezettek szerint közvetlenül alkalmazandó rendelet váltja fel. A hatályos irányelv közel 20 éves, immár elavult a modernizáció, gloabalizáció előrehaladtával.

Éles viták bontakoztak ki a szöveg megfogalmazása körül, a tárgyalások húzódnak. A kihirdetés a tervezettek szerint 2014 –ben már várható.

Az új rendelet kiterjesztené az adatkezelők illetékességét, egyablakos rendszert vezetne be, csökkentené az adminisztrációs terheket, de növelné az adatkezelők felelősségét. Növelné az érintettek jogait. Legfenyegetőbb tényezőként szigorú bírságolásra is feljogosítaná a nemzeti hatóságokat.

A személyes adatok védelme- miért olyan fontos?

Bár sokan úgy gondolják, ez a téma kezelhetetlen, mégis érdemes egy pillantást vetni a kérdésre. A 21. század elején a technológiai fejlődés, a gazdasági, hivatalos vagy akár személyes interakciók megsokszorozódása következtében az adatforgalom mind nagyobb méreteket ölt akár nemzeten belüli, akár nemzetközi kapcsolatokról legyen szó. A társadalomban való részvétel megköveteli az egyéntől, hogy információkat bocsásson rendelkezésre magáról, és másokról. A vállalatoknak, a gazdaság szereplőinek, csakúgy, mint az állami intézményeknek elemi fontosságú, hogy megfelelő mennyiségű információval rendelkezzenek az eredményes működés érdekében. Az adatokat rendelkezésre bocsátókat és az azt felhasználókat a kölcsönös uralom és kiszolgáltatottság jellemzi egymás irányában. Ellentmondás e tekintetben, hogy míg a személyes adatok „féltése” a mindennapi közbeszéd tárgya, kevesen ismerik valójában az adatvédelmi jogból fakadó jogaikat és kötelezettségeiket. Az itt leírtakkal párhuzamosan azok a hangok is felerősödnek, amelyek az adatvédelmi szabályozás elérni kívánt céljaira való alkalmatlanságára, kikényszeríthetetlenségére igyekeznek ráirányítani a figyelmet, sőt egyesek kifejezett diszfunkcionalitását hirdetik a gazdasági tevékenységek területén. [Bergkamp).

Mi az adatvédelem- háttér

Az adatvédelem esetében a védelem tárgya –a személyes adat- olyan információ, amelynek puszta nyilvánosságra kerülése önmagában nem sérti az egyén jogait vagy érdekeit. Az önmagukban semleges tények az információs technológiák megjelenése és fejlődése miatt képviselnek az egyén magánszférájára veszélyt, mert „feldolgozásuk, egyeztetésük, társításuk, a felhasználásukkal új adatok előállítása nyomán a magánszféra sérülhet.” [Jóri. Adatvédelmi kézikönyv.] Ez indokolja olyan szabályozás megalkotását, amely a személlyel összefüggésbe hozható bármely adatra, jellegétől függetlenül kiterjed, és szabályokat állapít meg azok gyűjtésére, továbbítására, terjesztésére, felhasználásra, továbbá biztosítja az egyénnek a jogot, hogy ezen adatok sorsáról meghatározott korlátok között maga döntsön.

Az eddigi szabályozás

A személyes adatok védelméhez való jog az Unióban elismert alapjogi minőséget nyert. A hatályos európai szabályozás központi eleme a 95/46/EK irányelv, mely az adatvédelemre vonatkozó általános szabályokat állapítja meg, és amelynek- a későbbiekben részletesebben tárgyalt- hatálya csak az Unió volt első pillérére terjed ki. Az irányelv célja, hogy egyensúlyt teremtsen az adatok és információk tagállamok közti szabad áramlásának követelménye és az alapvető jogként elismert személyes adatok védelméhez való jog között.

A reform - Miért jelentős az új rendelet bevezetése?

 A Bizottság 2009-ben indította útjára az adatvédelem átfogó reformját érintő programját, és a végleges szöveget a 2012-ben fogadta el. Álláspontja szerint a közel húsz éves szabályozás már nem állja meg a helyét a globalizálódó, online környezetben. Új szabályok kellenek a közösségi hálózatok, a cloud-computing világában. A Bizottság célja a modernizáció, az egyéni jogok erősítése, az adminisztratív terhek csökkentése, illetve világos, koherens szabályrendszer megalkotása, valamint, hogy hatékonyabb védelemben részesítse az internet világában a magánélethez való jogot, és fellendítse Európa digitális gazdaságát. Mindez úgy érhető el, hogy a nagyobb bizalommal rendelkező online felhasználó több személyes adatot ad ki, jobban bízik az online szolgáltatásokban, így fejlődik az elektronikus szolgáltatások rendszere is. Az irányelv mint jogi eszköz jellege miatt a tagállami szabályalkotás és a végrehajtás következetlen volt, amely jelentős jogbizonytalanságokhoz vezetett, valamint számos adminisztratív teherrel járt

A Bizottság ezért úgy találta, hogy a személyes adatok védelme keretének meghatározására a rendelet a legmegfelelőbb eszköz.

Az út a tanácsi szövegig

A jelenlegi javaslattervezet két évig tartó alkufolyamat eredménye, mely nem volt mentes a különböző, gyökeresen eltérő álláspontok ütközésétől, amely a reformot hátráltatta. Az Európai Parlament 2014 márciusában fogadta el saját szövegtervezetét, amely mintegy négyezer módosítást tartalmaz a bizottsági javaslathoz képest.

A Tanács szövege sok esetben szűkíti, illetve egyszerűsíti, máshol tovább részletezi, pontosítja a bizottsági javaslatot. További jellemzője, hogy következetesebben tesz különbséget adatkezelő és adatfeldolgozó között.

A tanácsi szöveg további jellemzője, hogy szűkíti a Bizottság hatáskörét azzal, hogy ritkábban enged lehetőséget a Bizottság számára végrehajtási aktusok elfogadására.

A jogalkotási folyamatot azonban lassítja, hogy az érintettek továbbra sem tudtak megegyezni egyes részletszabályokon. A jogalkotás végső lépése az Európai Tanács végső szövegtervezetének kiadása. A rendelet elfogadásának céldátuma 2014. [Domokos-Petrányi].

Milyen változásokat hoz az új rendelet?

Először is fontos a legalapvetőbb fogalmak tisztázása. Adatkezelő az, aki meghatározza a személyes adatok feldolgozásának célját, feltételeit és módját. Adatkezelés az adatokon végzett bármely művelet. Ezzel szemben adatfeldolgozó az, aki személyes adatokat- elsősorban technikai módszerrel- dolgoz fel az adatkezelővel kötött szerződés alapján.

És itt elérkeztünk a legérdekesebb ponthoz. Ki az, akinek az adatait kezelik, feldolgozzák? Ő az  „éintett”: azonosított vagy közvetlen, vagy közvetett módon az adatkezelő vagy más természetes vagy jogi személy által ésszerű módon – különösen bizonyos, a hétköznapokban való létezés közben ott hagyott adatok alapján– azonosítható természetes személy.

Egyetlen, közvetlenül alkalmazandó jogszabály

A jelenlegi irányelv csak közvetlen hatállyal bír, a tagállamok jogköre annak implementációja. Az új rendelet azonban közvetlenül alkalmazandó lenne, és felváltaná a tagállami szabályokat.

Kiterjesztett hatály

A továbbiakban a rendeletet kell alkalmazni a nem Unióban letelepedett adatkezelő által végzett, az Unióban lakóhellyel rendelkező érintetek személyes adatainak feldolgozására, ha a feldolgozási tevékenységek  termékek, szolgáltatások ilyen érintetek számra történő nyújtásához vagy viselkedésük nyomon követéséhez kapcsolódnak.

Egykapus rendszer

A legtöbb vitát az egykapus rendszer váltotta ki (one-stop-shop), amely azt jelenti, hogy az adatkezelő csak egy állam adatvédelmi hatóságának mint főhatóságnak a felügyelete alatt áll, szemben a korábbi szabályozással, amikor a hatóságok csak saját államuk területén voltak illetékesek. Az így kijelölt felügyelő hatóság látja el a rendelet által ráruházott feladatokat, amely lehet például az adatfeldolgozás tilalmának elrendelése, vagy az adattovábbítás megtiltása harmadik államok felé. De mi a helyzet az érintett oldalán? Minden érintett hatóságnak be kell fogadnia az összes érintett panaszt és ki kell vizsgálni az ügyet.

Csökkentett adminisztratív terhek

Jelenleg minden adatkezelést be kell jelenteni az illetékes hatósághoz-egyes kivételekkel. Ezt a Bizottság túlzottnak ítélte, és az eltörlését javasolja, és a továbbiakban a veszélyeztető feldolgozási műveletekre kell összpontosítani. Az azonosítás garanciája az adatkezelő hatásvizsgálata.

Nagyobb adatkezelői felelősség és elszámoltathatóság

Az adatkezelő biztosítja a megfelelő szervezési és technikai intézkedéseket, további a rendelet által előírt kötelezettségeket, mint például dokumentáció, adatbiztonsági követelmények. . A Tanács szövege a kötelezettségeket tovább pontosítja.

Adatvédelmi jogsértések bejelentési kötelezettsége

Mi történik, ha személyes adatainkat megsértik, de erről nekünk nincs tudomásunk? Az adatvédelmi rendelet előírja, hogy adatvédelmi jogsértés esetén az adatkezelő késedelem nélkül értesíti a felügyelő hatóságot, valamint a feldolgozó azonnal értesíti az adatkezelőt.

Ezt követően az adatkezelőnek az érintettet is értesíteni kell, amennyiben a jogsértés hátrányosan érinti a személyes adatok vagy a magánélet végelmét.

Az érintettek jogainak megerősítése (hozzájárulás, a felejtéshez való jog, nagyobb kontroll a személyes adatok felett, adathordozhatóság)

• Hozzájárulás: Az adatkezelés egyik legbiztosabb jogalapja az érintett hozzájárulása.  A rendelet szerint ennek kifejezettnek kell lennie, mind papír alapú, mind online környezetben. A korábbi gyakorlat megengedte a hallgatólagos hozzájárulást is. A tagállamok jelenleg különféleképpen értelmezik a hozzájárulás fogalmát, amely a kifejezett írásbeli nyilatkozattól a hallgatólagos hozzájárulásig terjedhet. [Comparative Study]
• Felejtéshez való jog: az érintetteken joguk lesz az online kockázatok csökkentésére. Az érintettnek bizonyos feltételek mellett megvan a rá vonatkozó személyes adatok törléséhez való joga. Online környezetben az adatokat nyilvánosságra hozó adatkezelőnek tájékoztatnia kell az ilyen adatokat nyilvánosságra hozó harmadik feleket az érintett törlési kérelméről, beleértve azok másolatait is. Az adatkezelőnek minden ésszerű lépést kell tenni, valamint felel akkor, ha a nyilvánosságra hozatalt ő engedélyezte.
• Adathordozhatóság: A személyes adatok strukturált és széles körben használt formátumban történő elektronikus feldolgozása esetén az érintettnek joga van arra, hogy kérje az adatkezelőtől a feldolgozás alatt álló adatok széles körben használt elektronikus és strukturált formátumú másolatát, amely lehetővé teszi az érintett általi további használatot, továbbá meghatározott esetekben az érintett jogosult arra, hogy ezeket a személyes adatokat és az érintett által rendelkezésre bocsátott, automatizált feldolgozó rendszerben tárolt bármely egyéb információt széles körbenhasznált elektronikus formátumban egy másik rendszerbe továbbítson.

Profilozás

A profilozás a személyről már tudott, automatizáltan tárolt információk alapján új információk levonása. Miért fontos ez? A gazdasági életben elsősorban a célzott reklámok kiküldése terén van jelentősége, vagy veszélyesen alkalmazható a munkahelyi teljesítményértékelés terén is. Az új rendelet szerint mindeninek joga van, hogy ne legyen ilyen profilozás alanya. A tanácsi szövegezés ennél szigorúbb szabályokat állapít meg.

Adattovábbítás

A személyes adatok külföldre továbbítása az adatkezelés egy speciális esetét alkotja. Képzeljük el, hogy Magyarországon dolgozunk, de cégcsoportunk Kanadán keresztül továbbít adatokat az Egyesült Államokba, aki végül Távol-keleti adatfeldolgozót bíz meg a feldolgozással! Biztonságban érezzük magunkat? Valószínűleg bele sem gondolunk. Pedig vállalti oldalról költséghatékony és célravezető.

Az új rendelet szerint az EU-n belül szabad az adattovábbítás. Harmadik államok felé a Bizottság határozata szükséges a megfelelő védelmi szint biztosításáról, vagy annak hiányáról. Ennek hiányában a cégek számára továbbra is rendelkezésre áll a védelmi szint biztosítása. Ezek lehetnek a Kötelező Erejű Vállalati Szabályok. ( BCR- Binding Corporate Rules) A BCR-eket jellemzően a multinacionális cégek alakítják ki és alkalmazzák a vállalat különböző országokban elhelyezkedő egységei közötti adatáramlás szabályozására.

Az Európai Unió harmadik államokkal szembeni adattovábbítási szabályait számos kritika érte. Legfőbb ellenvetés, hogy a koncepció abból a feltevésből indul ki, hogy a nemzetközi adatforgalom mindig pontos és előre meghatározható útvonalat követ. Ez két okból is megcáfolható. Egyrészt a csomagkapcsolt adattovábbítási mód lényege éppen abban rejlik, hogy egyes elemei mindig a leghatékonyabb úton keresztül jutnak el a célállomáshoz, így az adat előre nem megjósolható utat tesz meg. Másfelől- és a hétköznapokban inkább ez érzékelhető egy átlagos felhasználó számára- legjellemzőbben az internet esetében egy üzenet küldőjének, vagy egy weboldal üzemeltetőjének nincsen valós kontrollja afelett, hogy annak tartalmát a világ mely pontján töltik le. [Walden] A Bizottság problémaként azonosítja megfelelő védelmi szint egységes kritériumainak hiányát. Ezeket a tagállamok, de akár maga az adatkezelő is megállapíthatja. Ez eltérő értékelésekhez, gyakorlathoz vezethet. Sajnálatos az is, hogy az általános szerződési feltételeket a hatóságok egyáltalán nem alkalmazhatják, annak lehetősége csak a magánszektor számára áll nyitva. [Walden]

 Fenti lehetőségek mellett az „Európai Adatvédelmi Pecséttel” rendelkező cégek számára szabadon lehetne adatot továbbítani. [Domokos-Petrányi]

Súlyos szankciók!

A legújabb, tanácsi szövegezés szerint a tagállami bírság akár 1 millió euró, vagy az éves világárbevétel 5%-a is lehet. Ez persze a jogsértés legsúlyosabb  foka esetén alkalmazandó. Ezen kívül természetesen nem kell megrettentünk,a kezdeti lépések az írásbeli figyelmeztetés, a rendszeres felülvizsgálat bevezetése. Továbbá a bírságolás során figyelembe kell venni a nemzeti hatóságnak a Rendeletben meghatározott elveket, csak úgy mint a jogsértés természete, súlya, az együttműkődés a felügyeleti hatósággal.

Magáncélú felhasználás

A magáncélú adatkezelés mint kivétel az irányelv- és a továbbiakban a rendelet- hatálya alól az internetes közösségi oldalak, ismeretségi hálózatok megjelenésével, és különböző magáncélú weboldalak tömeges létrehozásával vált problémássá.

A szabályozás figyelme ebben a körben elsősorban a tárhely- és alkalmazásszolgáltatók oldalán próbálta kezelni a felelősségi kérdéseket, és a felhasználók által feltöltött adatok általuk történő másodlagos felhasználása állt a középpontban, míg a felhasználók adatkezelési tevékenységét a pusztán magáncélú felhasználás körébe tartozónak tekintették. Szemléletmódbeli változást jelent annak elismerése, hogy a szóban forgó web2.0-es szolgáltatások felhasználásának van egy köre, amely túllép a kizárólagos személyes vagy háztartási célú felhasználáson. A probléma abban rejtett, hogy nem volt kellően részletezett a magánszemély fogalma. Például magáncélú  a megosztás a szakmai kollégák csoportja mint barátok között?

Privacy ikonok- ábrákkal az adatvédelem érdekében?

A Rendelet által bevezetendő újdonságok közé tartozik, hogy az adatvédelmi tájékoztatók mellé adatvédelmi ikonokat kell mellékelni, így segítve a sokszor bonyolult szabályok alapelemeinek gyors megértését.

A rendeletet ért kritikák

A bizottsági és a parlamenti álláspontok a gyakorlatban megvalósíthatatlanok. A parlamenti szöveg nem változtatott a bizottsági állásponton. A Parlament által elfogadott javaslat nélkülözi a kiegyensúlyozott és időtálló szabályozást a személyes adatok védelme és az európai gazdaság innovációra és növekedésre való képessége között. - hangzik egy, a gazdasági szervezeteket tömörítő szervezet véleménye.

Források:

A Európai Tanács és a Parlament rendelete  a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről  és az ilyen adatok szabad áramlásáról 8általános adatvédelmi rendelet. Brüsszel, 2012. 01. 25. COM(2012) 11 final

Az Európai Parlament 2014. március 12-i jogalkotási állásfoglalása a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló javaslatról (COM(2012)0011 – C7-0025/2012 – 2012/0011(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

The Privacy Fallacy: Adverse effect of Europe’s Data Protection Policy in an Information Driven Economy . Professor Lucas Bergkamp, Hunton & Williams, Brussels

Jóri András: Adatvédelmi kézikönyv. Osiris Kiadó. Budapest. 2005.

COMPARATIVE STUDY ON DIFFERENT APPROACHES TO NEW PRIVACY CHALLENGES, IN PARTICULAR IN THE LIGHT OF TECHNOLOGICAL DEVELOPMENTSEUROPEAN COMMISSION DIRECTORATE-GENERAL JUSTICE, FREEDOM AND SECURITY.  20 January 2010. http://ec.europa.eu/justice/policies/privacy/docs/studies/new_privacy_challenges/final_report_country_report_A3_france.pdf

Walden, Ian: Telecommunications Law and Regulation. Oxford university Press, 2009.

Dr. Domokos Márton. Dr. Petrányi Dóra, CMS: 2014 az Unió adatvédelmi reformjának új céldátuma. Origo. 2014. 02. 12.

C-101/01 sz. ügy. A Bíróság november 6.-i ítélete: 2003. Bodil Lindqvist elleni büntetőeljárás. Európai Bírósági Határozatok Tára 2003 oldal I-12971

Képek forrása: https://www.google.hu/search?q=data+privacy+icons&biw=1280&bih=662&tbm=isch&imgil=RMyzLv5Yo02r9M%253A%253Bhttps%253A%252F%252Fencrypted-tbn3.gstatic.com%252Fimages%253Fq%253Dtbn%253AANd9GcQjuOWhRrkCPrkLQ_ee5TPnkgzBY_c5t63X9_9BMKEoYD09e7eM%253B483%253B774%253BXLjb6mHr0Uw29M%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fvint.sogeti.com%25252Fprivacy-by-inituitive-icons%25252F&source=iu&usg=__IgR9p-HKlY9OIWYZKYGsNoNTGDY%3D&sa=X&ei=8PJoU5riO-PuygOSjYD4Dg&ved=0CDUQ9QEwAw#facrc=_&imgdii=_&imgrc=RMyzLv5Yo02r9M%253A%3BXLjb6mHr0Uw29M%3Bhttp%253A%252F%252Fblog.vint.sogeti.com%252Fwp-content%252Fuploads%252F2012%252F12%252F1.png%3Bhttp%253A%252F%252Fvint.sogeti.com%252Fprivacy-by-inituitive-icons%252F%3B483%3B774

http://www.video-interju.hu/adatvedelem/

https://www.google.hu/search?hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1280&bih=705&q=adatv%C3%A9delem&oq=adatv%C3%A9delem&gs_l=img.3..0j0i24l9.1303.3726.0.4080.11.8.0.3.3.0.203.876.3j4j1.8.0....0...1ac.1.42.img..4.7.285.-g4Ac8SJSvE#facrc=_&imgdii=_&imgrc=M40k6V0gJ75s-M%253A%3BBzbZsf92EZQxZM%3Bhttp%253A%252F%252Fstatic.origos.hu%252Fs%252Fimg%252Fi%252F1101%252F20110127adatvedel6.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.origo.hu%252Fitthon%252F20110127-elo-kozvetites-az-adatvedelem-napja-alkalmabol-rendezett-konferenciarol.html%3B640%3B322

Németországban a közszolgálati média szó szerint az adófizetők pénzéből él. A közszolgálati triász (ARD, ZDF, Deutschlandradio) kasszájába minden háztartásnak havonta 17,98 Eurót kell befizetnie, függetlenül attól, hogy van-e az adott háztartásban TV, vagy rádió, ill. hogy használják-e azokat. Ezért az összegért cserébe joggal várhatja el a médiafogyasztó a független, sokszínű és kiegyensúlyozott tájékoztatást.

A ZDF-nek pontosan ezt a függetlenségét és tárgyilagosságát kérdőjelezte meg Rheinland-Pfalz tartomány kormánya és Hamburg város szenátusa a német Alkotmánybíróság előtt. A karslruhei alkotmányvédő testület így azt vizsgálta, hogy a jelenleg is meglévő, a tartományok által elfogadott szerződésben garantált állami jelenlét a ZDF felügyeleti szerveiben nem biztosít-e túlzottan nagy állami befolyást.

De miként van jelen az állam a ZDF felügyeleti szerveiben? teheti fel a kérdést az olvasó. A már említett szerződés pontosan meghatározza a felügyeleti szervek rendszerét és összetételét. Eszerint a ZDF-ben két belső felügyeleti testület működik. Ez a két testület a TV-tanács (Fernsehrat) és az Igazgatótanács (Verwaltungsrat).

A TV-tanács feladata többek között általános programirányelvek kiadása, azok betartatása és a költségvetési terv engedélyezése. 77 tagjának megbízatása négy évre szól. A 77 tagból 16 tagot delegálnak a tartományok (minden tartomány kormánya egyet-egyet), 3 tagot az állam (a szövetségi kormány), és 12 tagot a parlamentbe (Bundestag) bejutott pártok, mandátumarányuknak megfelelően. További három tag képviseli az önkormányzati érdekeket, ill. egy tag a Német Kereskedelmi és Iparkamarát. A TV-tanács többi tagját az egyházak, szakszervezetek és egyéb civil szervezetek delegálják. Vagyis a 77 tagból 35, tehát a tagok több mint 45 %-a érkezik a politika világából.

Az Igazgatótanács 14 tagjának megbízatása öt évre szól, fő feladatuk az Intendáns tevékenységének ellenőrzése. Az Igazgatótanács 5 tagját delegálják a tartományok, egy tagját az állam, és további 8 tagot választ a TV-tanács. Tehát az Igazgatótanács 14 tagjából 6 politikai delegált, ami több mint 42%-os részesedést jelent.

Az alapkérdésre visszatérve, az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az említett 45%-os, ill. 42%-os arány alaptörvénybe ütközően nagy befolyást biztosít az államnak a ZDF felügyeleti szerveiben. Ezért ítéletében kimondta, hogy a felügyeleti szervek állami és államhoz közeli tagjainak az aránya nem haladhatja meg a teljes tagság egyharmadát. Tehát a jövőben a 77 tagú TV-tanácsnak csupán 25, míg a 14 tagú Igazgatótanácsnak csupán 4 állami tagja lehet. A felügyeleti testületek összetételének újraszabályozására, és ezzel együtt az állam által delegált tagok arányának csökkentésére, 2015. június 30-ig kaptak haladékot a tartományok.

Érdemes kitérni arra is, hogy az Alkotmánybíróság pontosan miért találta alkotmányellenesnek a felügyeleti testületek jelenlegi összetételét, továbbá hogy a német alaptörvény (Grundgesetz) melyik szakaszába ütközik a túlzottan magas állami részarány.

A karlsruhei alkotmányvédő testület az alaptörvény 5. szakaszát vizsgálta. Ez a szakasz foglalkozik többek között a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságával. Az első bekezdés második mondata képezte a vizsgálat tárgyát, ami így hangzik: „A sajtószabadság, valamint a rádiós és filmes tájékoztatás szabadsága biztosított.” A német AB értelmezésében ez a mondat a sokszínűség biztosítására, és az államtól való kielégítő távolság megőrzésére kötelezi a közszolgálati média szerveit. A közszolgálati média ezen függetlensége az egyéni és nyilvános véleményalkotás szabadságát hivatott szolgálni, és azt, hogy a meglévő sokszínű vélemények a lehető legszélesebb és legteljesebb körben juthassanak kifejezésre.

És, hogy miért is különösen fontos a közszolgálati média szabadsága, államtól való függetlensége? Az Alkotmánybíróság szerint a közszolgálati műsorszolgáltatók különös jelentőségét a duális médiaszerkezet, vagyis a kereskedelmi műsorszolgáltatók megléte indokolja. A közszolgálati médiának ugyanis egyfajta ellensúlyként kell funkcionálnia a kereskedelmi médiával szemben, és olyan kínálatot kell felmutatnia, ami egészen más döntéshozatalt tesz lehetővé, mint amit a piaci verseny engedne, és ezzel egyben sajátos programkialakítást is. „Olyan sokféleséget kell biztosítania, amit a szabad piacon nem lehet biztosítani.” „Ugyanis a publicisztikai és ökonómiai verseny nem vezet automatikusan oda, hogy a műsorkínálatban megjelenjen a társadalomban elérhető információk, tapasztalatok, értékelések, és magatartásminták sokfélesége.”

Az Alkotmánybíróság nem csak a felügyeleti testületek függetlenségét emelte ki, hanem az egyes tagok szabadságának és függetlenségének jelentőségét is hangsúlyozta. A törvényhozó feladataként jelölte meg a felügyeleti testületek tagjai olyan jogállásának kialakítását, ami garantálja a befolyástól és külső nyomástól mentes tevékenységet, mind az állami, mind a nem állami tagok esetében.

A karlsruhei testület mindezek mellett olyan szabályozás megalkotására is felhívta a törvényhozót, amely biztosítja a felügyeleti szervek munkájának átláthatóságát.

Az Alkotmánybíróság ítéletének legmarkánsabb kritikája „házon belülről” jött. Paulus bíró különvéleményében aláhúzta, hogy a közszolgálati televízió nem az állami információk terjesztését szolgálja, hanem a vélemények sokféleségének kifejezését. Szerinte a bevezetett egyharmados kvóta nem elégíti ki ezt az igényt. Különvéleményében kifejtette, hogy a végrehajtó hatalom képviseletét a ZDF testületeiben vagy teljesen ki kellene zárni, vagy csupán a TV-tanácsban,- minimális létszámban- lehetővé tenni.

Figyelemre méltónak tartom, hogy a kontinens legnagyobb presztízsű alkotmánybírósága ilyen behatóan és alaposan foglalkozzon a német közszolgálati média egyik TV-csatornájának helyzetével. Ez is jól mutatja a média megkerülhetetlen szerepét, és hogy a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot nem csupán a cenzúrától, vagy az állami propagandától kell óvni, hanem a közszolgálati médiumok felépítésébe kódolt állami befolyástól is. Hiszen csak a független és szabad közszolgálati média tudja garantálni a lehető legszélesebb skálájú vélemények megjelenítését és az emberek tárgyilagos, minőségi tájékoztatását.

Kampány- és pártfinanszírozási szakértők értékelték a 2014-es országgyűlési képviselőválasztást

2014. április 28-án „Kampányköd 2” címmel a Jövőképp! – Fiatalok Magyarországért! Egyesület(Jövőképp!) szervezésében értékelő és összegző fórumbeszélgetést tartottak a téma szakértőinek a részvételével. A múlt heti rendezvény a 2014. március 6. napján „Kampányköd – Csökkenő politikai látótávolság” címmel az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán megtartott előadás folytatásaként aTransparency International Magyarország (TI Magyarország), az atlatszo.hu és a k-monitor.hu közös kezdeményezésének, a 2010 után másodszor is elindított kepmutatas.hu projektnek a lezárását és a 2014. április 6-án zárult országgyűlési választási kampány korrupciós szempontból történő értékelését tűzte ki célul.

A beszélgetés résztvevői Martin József Péter, a TI Magyarország ügyvezető igazgatója, Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója, Bodoky Tamás, az atlatszo.hu főszerkesztője, Varga Áron a K-monitor projektvezetője, illetve Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója voltak. A beszélgetést Pócza István, a Jövőképp! egyesület elnöke moderálta.

Martin József Péter a konferencia nyitányaként megállapította, hogy Magyarország rossz korrupciós teljesítményt tudhat a magáénak, hiszen a TI Magyarország által készített korrupciós percepciós indexen hazánk a 47. helyen szerepel, és ezzel a helyezéssel az Európai Unió 28 tagállama között is az alsó harmadban (20. helyezés) vagyunk, továbbá az Eurobarométer 2013. évi felmérése szerint a magyarországi megkérdezettek 89 %-a gondolja úgy, hogy hazánkban a korrupció komoly probléma, miközben az uniós átlag 76%.

Ligeti Miklós a pártfinanszírozással kapcsolatos jogszabályokat és a „kepmutatas.hu” elnevezésű kampánymonitorozási projektet elemezve megállapította, hogy a hatályos szabályozás gerincét adó választási eljárásról szóló törvény, az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek az átláthatóvá tételéről szóló törvény és az Alaptörvény politikai reklámokkal kapcsolatos 5. sz. módosítása felemás szabályozást alakított ki. Jó és előremutató az egyéni képviselőjelöltek kampánytámogatásának és a politikai hirdetéseknek a szabályozása, sőt, az is üdvözlendő, hogy végre van kampányfinanszírozási szabályozás. Gyengéje ugyanakkor az új szabályozásnak, hogy „megfeledkezik” az európai parlamenti és az önkormányzati választásokról, valamint nem vesz tudomást a köztéri plakátok létezéséről, nem kezeli az ún. „CÖF-jelenséget” és a Kormány „önkampányát” (igaz, ezen némileg enyhít a Kúria azon döntése, mely a TV2-ben megjelenő, a Kormány által megrendelt „Magyarország jobban teljesít” szlogent tartalmazó közérdekű közleményeket/társadalmi célú hirdetéseket politikai reklámnak minősíti), továbbá kedvező táptalajt nyújt a „kamu- vagy bizniszpártok” megjelenésének. További hiányossága az új kampányfinanszírozási szabályoknak az ellenőrzés gyengesége. A pártok kampányköltései felett őrködni hivatott Állami Számvevőszék az eddigi választási kampányokat követően pusztán formális ellenőrzéseket hajtott végre és nem vizsgálta azt, hogy a pártok által bemutatott számlák a tényleges kiadásokra vonatkoznak-e. Folyamatba épített ellenőrzést, amely a kampány menetében is számadásra, például a költéseket nyilvánosságra hozó kampányszámla vezetésre kötelezné a pártokat és a jelölteket, egyáltalán nem rendelkezik a törvény.

A kepmutatas.hu projekt módszertanát ismertetve Ligeti Miklós elmondta, hogy kutatásuk során minimális szerepet engedtek a becslésnek, és ebben kiemelt szerepe volt különböző sajtó- és hirdetésmonitorozó szolgáltatásoknak, a Budapesten és vidéki nagyvárosokban tevékenykedő önkéntesek rendezvényfigyelésének. A becslés azonban elkerülhetetlen volt a BKV járművein szereplő hirdetésekkel és a Mahir Cityposter Kft. hirdetőfelületein szereplő plakátokkal kapcsolatban, mivel ezen két szolgáltató nem adott meg konkrét számokat a náluk megjelenő hirdetésekkel kapcsolatban.

A kutatás eredményei alapján a TI Magyarország munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a Fidesz-KDNP a CÖF és a Kormány által elköltött összegekkel együtt közel négyszer annyit költött, mint amennyi megengedett, de a civil és kormányzati tétel nélkül is mintegy háromszorosan lépte túl a költési limitet. A kampányfinanszírozásról szóló törvényben meghatározott küszöböt egyébként mind a baloldali összefogás pártjai mind pedig a Jobbik átugrotta, a vonatkozó szabályt az Országgyűlésbe bejutott pártok közül egyedül az LMP nem sértette meg. Ligeti Miklós kiemelte még, hogy a „bizniszpártok” visszaéléseire utalhat, hogy az Országgyűlésbe be nem jutó pártok részére kiosztott mintegy 3 milliárd forint összegű állami támogatás alig több, mint tizedének megfelelő összeg elköltését támasztják alá a kutatás adatai.

A TI Magyarország munkatársainak bevezetőjét követően Orbán Balázs az új szabályozás pozitívumaként azt emelte ki, hogy az rendkívül nyitottá vált új formációk megjelenésére. Szerinte az, hogy a kispártok költései nem feltétlenül jelentek meg látható módon (plakátok és tényleges kampánytevékenység formájában) az önmagában nem jelenti a támogatás elcsalását, hiszen az általuk megszerzett állami támogatás szolgálhatta a hosszútávú építkezést is infrastrukturális beruházások (pl. pártiroda) formájában.

Bodoky Tamás örömtelinek tartja, hogy az ajánlási rendszer liberálisabbá vált, de szerinte elgondolkodtató, hogy homályos eredetű, új formációk könnyedén országos listát tudtak állítani, míg például a már évek óta megalakult 4K! nem. Az atlatszo.hu főszerkesztője szerint továbbra is nagy hiányossága a rendszernek, hogy nem tesz komoly lépéseket az átláthatóság irányában, állami szervek, szereplők továbbra is csak hosszadalmas és költséges pereskedést követően hoznak nyilvánosságra közérdekű adatokat, és hogy Csizmadia László, aki a CÖF szóvivője, egyben döntéshozóként a civilszervezeteknek nyújtandó kormányzati támogatások felett is rendelkezhet.

A lakosság tisztában van a kampányfinanszírozás tisztességtelenségével

A beszélgetés következő szakaszában Martin József Péter egy a TI Magyarország által márciusban megrendelt közvéleménykutatás adataira hivatkozott, mely szerint a megkérdezettek 8 %-a gondolta úgy, hogy a kampányolás finanszírozása tiszta lesz, 62 % szerint a baloldal, míg 55 % szerint a jobboldal a korruptabb ilyen tekintetben. A TI Magyarország ügyvezető igazgatója szerint a baloldal rosszabb eredménye hátterében a Zuschlag- és a Simon-ügy, illetve a megkérdezettek pártpreferenciája állhat. Ez utóbbit Bodoky Tamás is megerősítette, aki az atlatszo.hu cikkeihez írt kommentekből szintén azt látja, hogy az egyes ügyeket aszerint ítélik meg az olvasók, hogy mely párt áll közelebb hozzájuk.

Orbán Balázs felvetette, hogy a korrupció felosztható ún. „jól követhető korrupciós” ügyekre (mint a megítélése szerint pártfinanszírozási jellegű Simon-ügy), melyeknek büntetőjogi következményei is lesznek/lehetnek, és nem korrupciós, de tisztességtelen ügyekre (mint amilyen pl. a kampányköltési limit túllépése), amelyeknek nincsen sem büntetőjogi sem más jogi következménye. Ezt a felosztást egyébként vitatta Varga Áron, aki szerint a limit túllépése önmagában ugyan nem bűncselekmény, de mindenképpenmagyarázatra szorul az, hogyha az egyes pártok többszörösét költik el az állami támogatásuknak, akkor azt milyen forrásból egészítik ki, illetve a háttérben meghúzódó bőkezű névtelen támogatók mit kérnek cserében a támogatásért. Ezzel egyetértve tette hozzá Martin József Péter, hogy a TI Magyarország a munkája során nemcsak a rendőrségi ügyeket tekinti korrupciónak, hanem minden olyan esetet, amely kapcsán a közhatalommal vagy a közbizalommal élnek vissza azok birtokosai.

„Ez a minimum!” program

Pócza István ehhez kapcsolódó kérdésére mutatta be Varga Áron a k-monitor.hu, atlatszo.hu és a TI Magyarország közös kezdeményezését, a 6 pontból álló „Ez a minimum!” elnevezésű korrupció elleni csomagot, melyek a korrupció fő okainak (pl. pártok állami támogatásának elégtelensége, a közbeszerzési eljárások, a törvényalkotási folyamat, illetve a közérdekű adatok átláthatóságának hiánya) megszüntetését vagy enyhítését célozzák. Ezt a programot már több mint 1000 fő támogatja aláírásával, illetve kettő párt – a DK és az Együtt-PM – vállalt kötelezettséget annak végrehajtására kormányzati pozícióban.

A témához kapcsolódva Bodoky Tamás azt jegyezte meg, hogy – vélhetően az irracionális magyar pártlogika miatt – az „Ez az minimum!” kezdeményezést az azzal egyébként szimpatizáló LMP csak azért nem írta alá, mert „azt Bajnaiék már aláírták”, míg Orbán Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz-KDNP által elfogadott Alaptörvény tette lehetővé, hogy kiderüljön: a KÖZGÉP tényleges tulajdonosa Simicska Lajos.

Állami támogatás vs. közvetett társadalmi költségek

Ligeti Miklós a beszélgetés következő szakaszában kijelentette: „költsön jó sokat az állam pártokra, végső soron a demokráciára,” mert a tiszta és átlátható forrásból származó támogatás még mindig kisebb társadalmi költséggel jár, mint a tisztázatlan eredetű magántámogatás miatti korrupció, illetve a közbizalom hiánya. A tiszta és átlátható forrás megteremtésére több modell is van, de magyarországi viszonyok között a közbizalom megerősítésére és a korrupció visszaszorítására a legalkalmasabb a pártok állami támogatása. Érdekességként említette meg a TI Magyarország jogi igazgatója, hogy például az Egyesült Államokban nem alkalmazzák a politikai pártok állami támogatását, az Egyesült Királyságban pedig tilos a kormányzó párt állami támogatása. A brit közvélemény tisztában van vele és elfogadja, hogy a hatalom birtokosa ilyen-olyan kreatív kerülőutakon, de megoldja saját maga támogatását.

„Ne kapjanak a pártok állami támogatást!”

- jelentette ki provokatívan Pócza István, amely javaslatot a résztvevők egyöntetűen határozottan elutasítottak, a meghívott szakértők álláspontja szerint ez rossz irány lenne. Varga Áron felidézte, hogy korábban voltak tervek az állami támogatás teljes megszüntetésére, de ez végül a parlamenti pártok közötti politikai alku miatt elmaradt. Ha megvalósult volna, az gyakorlatilag ellehetetlenítette volna az ellenzéki pártok működését, és helyrehozhatatlan károkat okozott volna a demokráciának.

Bodoky Tamás szerint kelet-közép-európai viszonyok között, ahol teljesen hiányzik a fundraising kultúrája, és a választópolgárok készsége az általuk támogatott párt anyagi támogatására, az állami támogatás megszűnése gyakorlatilag a többpártrendszer megszűnését eredményezné. Hozzátette, hogy egyébként az immáron két cikluson át tartó kétharmados országgyűlési többség olyan aránytalanságot eredményez az állami támogatások elosztásában a kormánypárt-ellenzék viszonylatban, aminek következtében a többpártrendszer gyakorlati megszűnése már tulajdonképpen be is következett.

Martin József Péter a fentiekhez még annyit tett hozzá, hogy nem pusztán az állami támogatás léte-nemléte, illetve nagysága a fontos, hanem ugyanilyen kiemelt szerepe van az átláthatóságnak (pl. közérdekű adatok nyilvánossága) illetve az ellenőrzésre jogosult állami szervek (pl. Állami Számvevőszék, választási bizottságok) szankcionálási lehetőségeinek és szerepfelfogásának (pl. ne utasítsák el a kettős ajánlások ellenőrzését erőforráshiányra hivatkozással).

* * *

A rendezvény zárásaként a közönség kérdéseire válaszolva Ligeti Miklós kifejtette, hogy tekintettel arra, hogycsak jelölő szervezetek kezdeményezhetik az Állami Számvevőszék ellenőrzési eljárását, ezért a TI Magyarországnak nem áll módjában ezek ellen fellépni, bár észrevételeiket természetesen megküldik az ÁSZ-nak. A közönségből érkező azon felvetésre, hogy akkor a TI Magyarország el kíván-e elindulni a következő országgyűlési választáson, hangos nevetés volt a reakció mind a meghívott szakértők, mind pedig a közönség soraiban.

Tekintettel arra, hogy az EP-választásra és az önkormányzati választásra nincsen a pártok számára meghatározott költési plafon, a „Kampányköd 2” rendezvény egyben a TI Magyarország, a k-monitor és az atlatszo.hu kampánymonitorozási tevékenységének a lezárását is jelenti 2014-ben, de folytatása következik várhatóan 2018-ban.

* * *

A beszélgetés összefoglalása megtalálható még a k-monitor és az atlatszo.hu oldalán, és további olvasmányok találhatóak a témában a TI Magyarország honlapján is.

A képek forrása:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=664506006930048&set=a.664505900263392.1073741843.144242115623109&type=3&theater

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=664506283596687&set=a.664505900263392.1073741843.144242115623109&type=3&theater

http://k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/parlamenti-valasztasok-2014-magyarorszagon-a-kampanykorrupcio-jobban-teljesitett

(Az Ügyvédvilág.hu írása)

A fogyasztóvédelem az Európai Unió által is kiemelten kezelt kérdés, ezért az ezt a területet érintő szabályozást nemrég frissítették fel, amely először teljes egészében Magyarországon kerül átültetésre nemzeti jogszabályba.

A 2013. évi V. törvény (új Ptk.) szabályaira vonatkozóan általános jelleggel már nagyon sok tanulmány született, ezektől a fogyasztóvédelmet érintő rendelkezések némileg eltérnek. Általánosan jellemző az új Ptk.-ra, hogy diszpozitív és keretszabályokat állapít meg, azok egyediesítését a felekre bízza. A fogyasztóvédelem kérdéskörében azonban kógens szabályokat találunk, illetve azoktól csak a fogyasztó javára enged eltérést a törvény. Az alapvető fogyasztóvédelmi irányelvek változatlanok – különösen, amelyek közvetlenül a fogyasztókra vonatkoznak –, inkább a vállalkozások szempontjából vezet be szigorításokat.

Az egyik legfontosabb változás, hogy a fogyasztó fogalma megváltozott az új Ptk.-ban. A régi szabályozás alapján fogyasztónak természetes személy és gazdasági társaság egyaránt minősülhetett, az új törvényben fogyasztónak csak olyan természetes személy minősül, aki – a leggyakoribb megfogalmazás szerint – szakmai, üzleti tevékenységén, vagy foglalkozásán kívül eső célból jár el. Ez a változtatás az uniós irányelvekkel összhangban került megfogalmazásra, amelyek a fogyasztókat megillető többletjogokat csak a fenti megfogalmazás szerinti magánszemélyeknek kívánják biztosítani (ettől kiterjesztő módon el lehetne  térnie az adott tagállamnak, azonban ezt a jövőben nem kívánta a jogalkotó). Egyéb jogszabályok, mint például a hitelezéssel kapcsolatos szabályok, korábban is már csak a természetes személyekre terjesztették ki a fogyasztó fogalmát, ezzel a módosítással pedig most ebben a tekintetben egységes lett a szabályozás.

A másik jelentős változás, hogy a korábban is ismert kellékszavatosság intézménye mellett bevezeti a törvény termékszavatosságot is, amely alapján a fogyasztó immár a gyártóval (forgalmazóval) szemben is érvényesítheti a hibás teljesítéssel kapcsolatos igényét. A termékszavatosság fontos ismérve, hogy a termék továbbértékesítése esetén a szintén fogyasztó új tulajdonos is felléphet a gyártóval (forgalmazóval) szemben a megadott határidő alatt – tehát a termékszavatossági jog a használt cikkekre vonatkozóan is fennáll a gyártóval szemben. Termékszavatosság esetén azonban a fogyasztónak kell bizonyítania azt, hogy a hiba a forgalomba hozatalkor már fennállt, tehát itt nem él a kellékszavatosság tekintetében továbbra is fennálló 6 hónapos időtartam, amin belül a bizonyítási teher megfordul és az nem a fogyasztót terheli. A termékszavatosság kizárólag ingó dolgokkal kapcsolatosan érvényesíthető. A jótállás szabályaiban nem hoz változást az új Ptk.

A sok fejfájást okozó általános szerződési feltételekkel kapcsolatos szabályokat is szigorítja az új szabályozás. Az új Ptk. egyértelműen kimondja a régebbi jogszabállyal ellentétben, hogy a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a szerződéses feltételeket egyedileg megtárgyalták. Az általános szerződési feltétel megfogalmazásával kapcsolatosan pedig már önmagában tisztességtelennek minősül, ha az abban foglalt rendelkezések nem egyértelműek. A tisztességtelen szerződési feltételeket tételesen felsorolja az új Ptk., ez a lista megegyezik a korábban az erre vonatkozó kormányrendeletben meghatározott ún. szürke és fekete listán szereplő feltételekkel (a szürke listán szereplővel kapcsolatosan a vállalkozásnak lehetősége van bizonyítani, hogy az adott jogviszonyban a körülmények alapján a feltétel nem tisztességtelen).

A gyakorlati tapasztalatok alapján fontos szabály, hogy védelmet biztosít az új Ptk. az egyedi fogyasztói szerződéseknek a törvényben megállapított rendelkezéseitől való eltéréssel, illetve az azokra vonatkozó lemondó nyilatkozatokkal szemben azzal, hogy az ilyeneket semmissé nyilvánítja, ezzel kizárja a kereskedők erőfölényének alkalmazását.

A fogyasztóvédelmi szabályok között érdemes megemlíteni a biztosítási szerződésekkel kapcsolatosan, hogy azok díjnemfizetés miatt automatikusan nem szűnnek meg az esedékességet követő 30 nap eredménytelen elteltével, hanem a biztosítónak a szerződő felet (tehát nem csak a fogyasztónak minősülő szerződő felet) 30 napos póthatáridő tűzésével fel kell hívnia a teljesítésre. A szerződés csak a póthatáridő eredménytelen elteltével szűnik meg. További enyhítés, hogy a biztosítási szerződés megszűnése esetén a megszűnéstől számított 120 napon belül a szerződő fél kérheti a kockázatviselés helyreállítását, melyet a biztosító az eredeti feltételek szerint tehet meg.

A felelősségbiztosítási szerződésekkel kapcsolatosan fontos, hogy nem tartalmazza az új Ptk. a korábbi jogszabály azon fordulatát, miszerint a biztosítót a károsulttal szembeni helytállási kötelezettsége alól a biztosított szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti. Ez alapján lehetséges, hogy a biztosítók kimentési feltételt fognak ilyen esetekre beiktatni a szerződésekbe (azonban a mentesülésükhöz erre vonatkozóan külön szerződéses rendelkezés szükséges).

A biztosítási szerződésekkel kapcsolatosan is általánosan elmondható, hogy az új Ptk. védi a fogyasztókat azzal is, hogy a törvényi rendelkezésektől csak a fogyasztó javára engedi meg az egyes egyedi szerződések eltérését, különösen a kockázat jelentős növekedése; a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségre; a biztosított és a károsult egyezségére; megtérítési igényre vonatkozásában.

Végül pedig a kiemelendő, hogy a különböző fogyasztói érdekvédelmi szervezetek mostantól általános jelleggel is felléphetnek úgynevezett közérdekű keresettel, a fogyasztói érdekek védelmével kapcsolatosan. Ilyen keresettel támadható például a tisztességtelennek vélt általános szerződési feltétel, amelynek érvénytelenségét mondhatja ki a bíróság, minden szerződőre általánosan kiterjedő hatállyal és kötelezheti a kereskedőt, saját költségén erről közlemény közzétételére (amelynek szövegét és közzétételének módját a bíróság határozza meg).

Általános jelleggel kimondható tehát, hogy a fogyasztói érdekeket jobban védik mostantól a jogszabályi rendelkezések, a fogyasztókon múlik azonban, hogy a biztosított lehetőségekkel, hogyan élnek.

dr. Pajor Dávid

*

A kép forrása:

http://www.dunaujvaros.com/hirek/2011/12/fogyasztovedelem_ujra_ugyfelfogadas