Igényelhet-e egy vállalat alapjogokat? Létezik-e alapjogsérelem családtagok között? Beleszólhat-e az állam abba, hogy kit hívok meg a partimra? Ezekkel a problémafelvetésekkel és az egyének közötti alapjogsérelem további eseteivel foglalkozik Chronowski Nóra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi docense.

Az Alaptörvény egyértelművé teszi, hogy az állam elsődleges feladata az ember alapvető jogainak védelme. Felmerül azonban a kérdés: kinek a kötelessége e jogok tiszteletben tartása? Az államnak, a különféle szervezeteknek, az egyéneknek?

Az Alaptörvény az Alkotmányhoz képest új megfogalmazást talált, amikor az I. cikk (1) bekezdésében deklarálja, az ember veleszületett, sérthetetlen jogait tiszteletben kell tartani. Általános alanyt használva mondja ki, hogy azokat mindenkinek tiszteletben kell tartania. A korábbi Alkotmány úgy fogalmazott, hogy az alapjogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége, a 70/K § pedig kisegítő jelleggel meghatározta, hogy az alapjogi igények a bíróságok előtt érvényesíthetők. Arról viszont nem szólt, hogy ezek az állam vagy az egyének által okozott alapjogsértésekre vonatkoznak. Tehát az alapjogok horizontális hatályának a gyanújához ugyanúgy el lehetett jutni az Alkotmány alapján, ahogyan most az Alaptörvény alapján.

Az Alaptörvény az Alkotmányhoz hasonlóan azt is kimondja, hogy rendelkezései mindenkire kötelezőek, így a benne található alapjogok is. Az azonban, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartani, nem jelenti azt, hogy az alapjogi igények bármilyen jogviszonyban, mindig érvényesíthetőek lennének. Az általános tiszteletben tartási kötelezettségből csupán az fakad, hogy az állami intézményvédelem körében kell gondoskodni az alapjogi igények érvényesíthetőségéről – nem csupán a vertikális, hanem a horizontális jellegű jogviszonyokban is.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatosan a state action doctrine-t alakította ki, melyről Erwin Chemerinsky, amerikai jogász azt állította: „anakronisztikus, káros a legalapvetőbb szabadságjogokra, teljességgel szükségtelen, és hátrányos mindazon célokra, amelyeket eredeti szándékai szerint szolgálni volt hivatott.”  Mit jelent ez a gyakorlat és mennyiben ért egyet ezzel az állítással?

A state action doctrine az alapjogok közvetlen és közvetett horizontális hatályáról szóló vitához kapcsolódó tudományos, illetve az amerikai bírósági gyakorlatban alkalmazott reflexió. A doktrína azt jelenti, hogy az Egyesült Államok Alkotmányának a polgári jogegyenlőségről és az alapjogokról szóló 14. és 15. kiegészítései eredendően csak az ún. governmental action-nel, a kormányzati intézkedésekkel, az állammal szemben érvényesíthetők, magánszemélyek hatalmasságával szemben nem. A kivételek köre viszont egyre inkább bővült a bírói gyakorlatban. Amikor magánjogi jogalany például átruházott állami feladatot lát el, vagy az adott magánjogi jogalany tevékenységét kormányzati ösztönző támogatja vagy akár kormányzati, költségvetési támogatást kap, az már mind governmental action-nek számít. Az ún. racial contract-eket, rasszista szerződéseket is minden további nélkül érvénytelenítik a bíróságok. A doktrína határai azonban változóak, alkalmazása az adott Legfelsőbb Bíróság stílusától függ. Konzervatívabb összetételű testület szűkebbre szokta venni, progresszívabb bírák pedig tágítják a lehetséges kivételek körét. Ennek köszönhetően valóban sok amerikai jogtudós osztja Chemerinsky véleményét. Hangsúlyozzák, hogy nagyon ingoványos terület, kidolgozatlanok és rendkívül változékonyak az elemei, csakis a bíróságon múlik, milyen esetben minősíti magánszemély tevékenységét governmental action-nel analógnak. Ugyanakkor szerintem a doktrína félretétele sem szüntetné meg azokat a dogmatikai vitákat, amelyek az alapjogok horizontális hatályához kapcsolódnak – ugyanez Európában is megfigyelhető a közvetett versus közvetlen Drittwirkung* problematikában.

Néhány alkotmány ezzel szemben saját maga mondja ki közvetlen alkalmazásának lehetőségét. Nem is kell messzebbre mennünk, mint Bulgária vagy Lengyelország. Milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat ez?

Az alkotmány közvetlen alkalmazása azért nem egyenlő teljes egészében az alapjogi rendelkezések közvetlen alkalmazásával. Az alkotmány rendelkezéseinek nagy részét közvetlenül alkalmazzák, ilyenek például az államszervezeti és bizonyos eljárási normák. Tehát amikor az alkotmány egészének a közvetlen alkalmazásáról van szó, az magának az alkotmánynak kíván nagyobb normatív erőt kölcsönözni, és nem feltétlenül egyenértékű azzal, hogy az alapjogok magánjogi jogviszonyokban is érvényesülnek. Ezzel még csak az sem jár, hogy Lengyelországban vagy Bulgáriában a rendes bíróságok és az alkotmánybíróság közötti hatáskörmegosztás eltérne a Magyarországon ismerttől. Előnye tehát az, hogy növeli az Alkotmány normatív erejét. Bár jelzem a magyar Alaptörvény is előírja, hogy mindenkire kötelező. Veszélye lehet, hogy ha a rendes bíróságoknak joguk van félretenni az alkotmánysértő szabályt, az alkotmánybírósági döntés bevárása nélkül, akkor abból alapjog-értelmezési rivalizálás, eltérő standardok és mércék alakulhatnak ki a bíróságok gyakorlatában.

Az előbb említett példákhoz képest hol helyezkedik el Magyarország az alapjogok magánviszonyokban való érvényesítése szempontjából?

A magyar rendszer a német modellt követve, a közvetett Drittwirkungot fogadja el. A magánjogi viszonyokban közvetlenül nem érvényesíti, de az alapelveken keresztül figyelembe veszi az alapjogi rendet. Ilyen esetek például a tisztességtelen szerződési feltételek és a jó erkölcsbe ütköző megállapodások. Bizonyos alapjogok – mint a magánszféra védelme, az információs önrendelkezéshez és az egyenlő bánásmódhoz való jog – törvény alapján magánjogi jogviszonyokban is érvényesíthetők. A bíróságoknak mind a magánjogi vitákban, mind a büntető jogi ítélkezésben az Alaptörvényre figyelemmel kell értelmezniük és alkalmazniuk a jogszabályokat. Nincs félretételi joguk, nem mondhatják azt, hogy mellőzik az alaptörvénysértőnek vélelmezett jogszabályokat. Az Alkotmánybírósághoz azonban fordulhatnak, sőt, kötelesek is, ha álláspontjuk szerint ilyen jogszabályt kellene alkalmazniuk. Ha ez megtörténik, akkor pedig a testületnek már határideje is van, 90 napon belül kell döntést hoznia. Ennyiben intenzívebbé válhat a korábbiakhoz képest a bíróságok és az Alkotmánybíróság közötti kapcsolat.

Az emberi méltóság védelme érdekében a rabszolgaság betiltása mára már teljesen természetes. Csak úgy, mint az, hogy az államnak ne legye beleszólása abba, ha én nem kívánom meghívni a szomszédban élő meleg párt az általam rendezett partira. A két véglet között számos olyan eset előfordulhat azonban, ahol nem ilyen egyértelmű a válasz. Milyen tipikus esetekkel találkozhatunk?

Vannak olyan Alaptörvényt részletező törvények, melyek kiterjesztik hatályukat magánfelek közötti viszonyokra is, ilyen például az információs jogokról vagy az egyenlő bánásmódról szóló törvény. A gyermekek védelme érdekében elképzelhető, hogy az állam beavatkozik és a családi viszonyban is előírja bizonyos alapjogok érvényesülését – például a családon belüli erőszak esetében. Ilyen a munka világa is, ahol bár általában magánjogi alanyokról beszélünk, a magánjog mellérendeltségi pozíciója nyilvánvalóan nem érvényesül. Nem véletlen, hogy egyedül ezen a területen fordult elő a német gyakorlatban az alapjogok közvetlen érvényesülésének elismerése. Ez azonban rövid ideig tartott, amíg Nipperdey állt a német Szövetségi Munkaügyi Bíróság élén. A gyakorlat aztán megszakadt, de nem hinném, hogy ne lenne újra megfontolandó, különösen, hogy nemzetközi törekvések is vannak ebbe az irányba. Az ENSZ az ún. „Üzlet és emberi jogok” program keretében például arra próbál megoldást találni, hogy a valóban erőfölényben lévő, egy-egy államnál is nagyobb gazdasági hatalommal rendelkező multinacionális vállalatokat miként lehetne felelősségre vonni az általuk okozott emberijog-sértésekért. Ez olyan új irány, amely arra utal, hogy bizonyos, jól körülhatárolt jogviszonyokban és szereplők esetében lehet helye az alapjogok akár közvetlen érvényesülésének is.

A magánszemélyek alapjogi kötöttségével szemben felhozható érv azonban, hogy akkor minden polgári jogviszony előbb-utóbb alapjogivá alakulna. Ez a magánjogi jogviszonyokat teljesen felborítaná, hiszen idegen és nehezen meghatározható tartalmú kötöttséget telepítene az alanyokra. Kiszámíthatatlanná válna, ki az alapjogi jogosult, ki a kötelezett, és mennyiben. Az Egyesült Államok jogéletét megmozgató újdonság volt például 2014-ben a Hobby Lobby döntés, amelyben az amerikai Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy vállalat is hivatkozhat a vallásszabadságra, vagyis a konkrét ügyben alapjogi jogalanyisága van. Ez nagy feltűnést keltett, különösen ahhoz képest, hogy olyan vállalatokat pedig, amelyek felelőssége bizonyos emberijog-sértésekért egyértelműnek tűnt, joghatósági alapon nem marasztalt el a Legfelsőbb Bíróság, azaz nem foglalkozott alapjogi kötöttségük kérdésével. Ilyen volt például a Kiobel ügy 2013-ban. A két eset talán alkalmas annak érzékeltetésére, hogy a vállalatok alapjogi jogalanyiságának és alapjogi felelősségének határai mozgásban vannak. Arra azonban kétségtelenül lenne igény, hogy ha nincs fegyveregyenlőség, nem egyenlő pozícióban lévő alanyai vannak az ügyletnek, figyelembe kerüljön az alapjogi kötöttség is.

Chronowski Nóra

Az alapjogok közös, minimum védelmi szintjét kialakító Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatában is megfigyelhető, a részes felektől kifejezetten aktív állami szerepvállalást igényelő megközelítés, már a magánviszonyokat érintő esetekben is. Mennyire tartja meghatározónak ezt az irányt mind európai mind pedig magyar szempontból?

Az EJEB közvetlen befolyást nem tud gyakorolni a tagállamok jogalkotóira, mivel csupán kiegészítő védelmet nyújt, döntése a konkrét ügyben kötelező, amelynek végrehajtása a tagállami szervek feladata. Az azonban igaz, hogy az állami keretek között magánjogi vitaként záruló ügyek európai szinten alapjogi vitává alakulhatnak. Gondolhatunk itt akár a sajtó kontra magánszféra ügyekre vagy a munkavállalói érdekérvényesítéssel összefüggő esetekre az európai bírói fórumok gyakorlatában. A joghatósági szabályok, eljárási korlátok miatt nem várható, hogy ezek a bíróságok törik át a közvetett Drittwirkung falait, és megállapítják az alapjogok közvetlen hatályát. Bizonyos területeken azonban, az állam szerepvállalására támaszkodva, óvatosan megpróbálhatják elősegíteni az emberi jogsértésekért való felelősség érvényesítését, akár a privát szféra szereplőivel szemben is. Ilyen aktorok lehetnek a multinacionális vállalatok vagy akár az ún.private military, hadi tevékenységeket támogató szervezetek is, amelyek bár kiszolgáló cégeknek tűnnek, valójában elég jelentős terepet kínálnak az alapjogsértések bekövetkezésének.

Összességében azt mondhatjuk, hogy vannak nemzetközi törekvések, szándékok az alapjogok hatékonyabb érvényesítésére a nem állami szereplőkkel szemben is. Nagyon sok múlik azonban azon, hogy a tagállamok jogalkalmazó szervei, bíróságai mennyire nyitottak a nemzetközi jog alkalmazására, a nemzetközi bírói gyakorlat figyelembe vételére. Abban bízom, hogy idővel a magyar bíróságokon is megfigyelhető lesz a nemzetközi jog intenzívebb alkalmazása, a nemzetközi bírósági döntések használata a jogértelmezésnél. A valódi alkotmányjogi panasznak köszönhetően az alkotmányossági érvek is jobban bekerülhetnek a rendes bíróságok gyakorlatába. Az Alkotmánybíróság, a nemzetközi bírói fórumok és a rendes bíróságok közötti párbeszéd intenzívebbé válásával az alapjogok érvényesülése is hatékonyabb lehet.

*Drittwirkung: német szakkifejezés arra, hogy az alkotmányban foglalt alapjogok kötelezik-e az egyént az egyénnel szemben is

Képek forrásai:

http://tannblog.wordpress.com/2014/10/10/famous-discrimination-lawsuits/

http://www.chicagotribune.com/news/opinion/chi-editorial-cartoon-gallery-247-photo.html

http://jog.tk.mta.hu/kutato/chronowski-nora