Az interjút készítette: Lukonits Ádám a PTE ÁJK hallgatója
Az Európai Unió Bíróságának elnökét a jogászi hivatásról és munkájáról kérdezte a Pécsi Tudományegyetem joghallgatója.
Vassilios Skouris 1948-ban született Görögország második legnagyobb városában, Szalonikiben. A berlini Freie Universität-en és a Hamburgi Egyetemen végezte jogi tanulmányait. A Szalonikiben található Arisztotelész Egyetem jogi karának oktatója. 1989-ben és 1996-ban két alkalommal rövid ideig Görögország belügyminisztere. 1999-ben választották az Európai Közösségek Bíróságának tagjává. 2003-ban választották az Európai Unió Bíróságának elnökévé, mely tisztségre 2009-ben újraválasztották.
Ön az Európai Unió Bíróságának az elnöke. Az ország, ahonnan származik, megközelítőleg azonos lélekszámmal rendelkezik, mint Magyarország. Befolyásolta-e kinevezését, hogy szülőhazája nem a legnagyobb európai országok közé tartozik?
Hogy őszinte legyek, úgy gondolom, e körülmény nemigen volt kihatással jelenlegi pozíciómra. Az első megválasztásomra 2003-ban került sor, és ha nem csal az emlékezetem, akkor bírótársaim döntését sokkal inkább európai profilom és tudományos pályafutásom befolyásolta, mintsem bármiféle pozitív vagy negatív geográfiai preferencia.
Ha visszagondolok pályafutásomra, leginkább a Németországban és Görögországban folytatott akadémiai munkásságom, a kutatómunkákban és projektekben való aktív részvételem, valamint az Európai Jogi Egyesületben eltöltött időszakom gyakorolhatott hatást elnökké választásomra, illetőleg a felismerés, hogy a Bíróság elnöke „primus inter pares” egy nagyon fontos és kollektív alapon működő szervezetben.
Milyen szakmai készségeket tart nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy valaki az Európai Unió Bíróságán, netán közvetlenül Ön mellett dolgozhasson?
Mielőtt megválaszolnám kérdését, a könnyebb érthetőség érdekében, engedje meg, hogy felvázoljam az Európai Unió Bíróságának a szerepét az európai integráció folyamatában. A Bíróság legfőbb feladata, hogy felügyelje az Európai Unió különféle intézményei, szervei és ügynökségei által kiadott jogi normák törvényességét, valamint hogy biztosítsa az európai uniós jog egységes értelmezését és alkalmazását. Funkciója, ahogyan azt a Római Szerződés 220. cikke is megfogalmazta, hogy gondoskodjon a szükséges jogi garanciákról azáltal, hogy „biztosítja a szerződés értelmezése és alkalmazása során a jog tiszteletben tartását”. A Bíróság napjainkra – a jogfejlesztő tevékenysége során megalkotott doktrínáinak, így például a közvetlen hatály elvének vagy az uniós jog elsődlegessége elvének köszönhetően – olyan intézménnyé vált, amely példátlan transznacionális hatáskörrel rendelkezik. Emellett az intenzív ítélkezési gyakorlatban és a figyelemre méltó ügyteherben is visszatükröződik a Bíróság unión belül játszott tagadhatatlanul fontos szerepe. Ide tartozik az is, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a Bíróság hatásköre kiszélesedett. A testület jelenleg 28, tagállamonként egy-egy bíróból áll, az ő munkájukat pedig 9 főtanácsnok segíti, akik véleményükkel jelentős hatást képesek gyakorolni a Bíróság gyakorlatára.
Visszatérve kérdésére, látható, hogy az előbb említett kontextus magasan képzett személyi állományt és hivatalnokokat igényel. Ennek megfelelően többféle jogi munkakör létezik az európai bírói testület mellett: nyelvészek, akik a bíróság esetjogát fordítják le az Unió hivatalos nyelveire, kutatók, akik összehasonlító kutatásokon keresztül készítenek elemzéseket az alkalmazható jogok különféle aspektusairól, jogászok, akik az uniós eljárási jog területén tekinthetőek szakértőknek, valamit tanácsadók, akik a bírák munkáit segítik az ítéletek szövegezésekor. E munkakörök eltérő megközelítést és felkészülést igényelnek, ezáltal a szakmai követelmények is differenciáltak, mindazonáltal mindnek alapja az általános jogász végzettség, illetőleg a speciális posztgraduális képzettség a választott munkakör által megkövetelt szakterületen. Annak azonban mára már nincs jelentősége, hogy a munkatársak az Unió mely jogterületéről, jogrendszeréből érkeznek. Amelyet minden jogásztól megkövetel a Bíróság, az a becsületesség és tisztesség, a kollegiális és szakmai etikai követelmények betartása, a szervezőkészség, a professzionalizmus, a felelősségteljesség, a munkateherhez való alkalmazkodás képessége, a megfeszített tempójú és többnyelvű környezetben való együttműködés és kommunikáció képessége, a stressz és a nyomás megfelelő kezelése, a páneurópai célok szolgálatára való elköteleződés, valamint az Európai Unió szolgálatára való hajlandóság. Elengedhetetlen emellett, hogy képesek legyenek koherens szövegek megalkotására és előadására, valamint mélyreható kutatások, elemzések elkészítésére. Mondanom sem kell, hogy a legjelentősebb erény természetesen a diszkréció. A munkatársak kiválasztása egyébiránt szigorú feltételek mentén történik, legyen szó akár átmeneti jellegű munkakörről, mint például a tanácsadók esetében, vagy akár állandó jellegű munkakörről, amelyek betöltése nemzetközi versenyvizsgák útján történik, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) szervezésében.
Minden bizonnyal számos kötelezettség terheli feladatai ellátása során, munkaterhe pedig igen jelentős lehet. Honnan merít mindehhez motivációt?
Az igaz, hogy e pozíció betöltése olyan terhet rak viselője vállára, amely mellett nehéz a megszokott ritmust tartani. A másik oldalról nézve viszont nincs is szükség nagyobb motivációra, mint hogy az uniós esetjognak az uniós polgárok életére gyakorolt hatását vizsgálhatom. Az uniós jog majd 60 éve tartó folyamatos fejlődése állandó éberséget követel meg az Európai Unió Bíróságától annak érdekében, hogy a jogi normákban foglalt célok teljesülhessenek, illetve hogy a bírói jogalkalmazás homogén maradhasson. Ebből adódóan talán már sejthető, hogy a bírák és a főtanácsnokok szerepe alapvető jelentőségű és kihívásokkal teli. Mint elnököt valóban számos kötelezettség terhel és a rám eső munkateher is jelentős. Motivációm annak köszönhetem, hogy része lehetek ennek az intézménynek, illetve az általa játszott kiemelkedő szerepnek az uniós jog megfelelő értelmezése és alkalmazásának felügyelete terén. Az Unió működésében való részvételre vonatkozó személyes ambícióimon, továbbá a szüntelen személyes és szakmai kihívásokon túl, motivációm abból a tudatból is ered, hogy a Bíróság ítéletei nem csak a tagállami belső jogokra gyakorolhatnak hatást, hanem az uniós polgárok mindennapi életére is. Ebből adódóan nekünk, mint az európai bíráskodás letéteményeseinek rendkívül körültekintőnek, pártatlannak és szisztematikusnak kell maradnunk ítéleteinkben. E feladat teljesítése alkalmával azonban nem egyénileg járunk el, hanem csapatban, amely szellemiség szintén jelentős motivációt ad munkám ellátásához.
Milyen tanácsokat adna azon joghallgatók számára, akik hasonló aspirációkkal rendelkeznek, mint Ön?
Nos, ahogyan arra már korábban is rámutattam, az Európai Unió Bíróságán betölthető pozíciók elérése nem a szerencsén múlik, hanem hosszú távú befektetések és kemény munka eredménye. A bírói pozícióhoz vezető út – tekintve saját tapasztalataimat, illetve ismerve kollégáim munkásságát – a tudás folyamatos építésén, fejlesztésén, valamint a célok felismerésén és priorizálásán keresztül halad. Napjainkban a jogászok életük végéig tudásuk csiszolására kényszerülnek, és erre kiváló példaként szolgálnak az uniós bírák.
Örömmel mondhatom el magamról, hogy a Bíróságon szerzett tapasztalataim mellett hosszú akadémiai munkásságomnak köszönhetően – mint egyetemi professzor, kutatásigazgató, tanácsadó, és mint az 1997 óta működő thesszaloniki Nemzetközi és Európai Gazdasági Jogi Központ, vagyis az első igazán úttörő, uniós joggal foglalkozó görög kutatóközpont igazgatója – lehetőségem adódott, hogy részt vegyek jogászgenerációk képzésében, akik közül később többen is eredményesen szolgálták az európai közigazgatást.
Fontos, hogy a joghallgatók képességeiknek megfelelően jelöljék meg céljaikat és ezek elérése közben ne veszítsék el irányérzéküket, hogy ismereteik mindig naprakészek legyenek, valamint – és talán ez a leglényegesebb –, hogy folyamatosan gyakoroljanak és tapasztaljanak, elsősorban szakmai munkásságuk korai szakaszában. Ehhez pedig kitartásra lesz szükségük, valamint arra, hogy az adott pillanatokban meghozzák a szükséges áldozatokat.
***
