Az április 6-án debütáló új választási rendszer (a témában korábban született írásainkat lásd itt) a Magyarország területén élő nemzetiségek képviseletét is alapjaiban megváltoztatta. A jogszabályok elviekben pozitív diszkriminációt alkalmaznak a magukat nem magyar nemzetiségűnek valló állampolgárok javára, de vajon hallunk-e majd a Parlamentben lengyel, esetleg ruszin nyelvű felszólalásokat?
A 20. századi történelem eseményeiből kifolyólag Magyarország mára etnikailag homogén államnak tekinthető (a 2011-es népszámláláson mindössze kb. félmilliónyian vallották magukat valamely törvényben elismert nemzetiséghez tartozónak), de jogállami keretek között alapvető követelmény a kisebbségi jogok minél szélesebb körű garantálása. Az Alaptörvény a hazánkban élő nemzetiségeket államalkotó tényezőkként ismeri el, és külön utalást tartalmaz országgyűlési képviseletük speciális szabályozására.
De kik azok a nemzetiségiek?
A nemzetiségi törvény meghatározása szerint nemzetiség minden olyan – az ország területén legalább 100 éve honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, és a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg. Szükséges továbbá, hogy olyan összetartozás-tudatról tegyen bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. A törvény jelenleg 13 ilyen nemzetiséget ismer: a bolgárt, a görögöt, a horvátot, a lengyelt, a németet, az örményt, a romát, a románt, a ruszint, a szerbet, a szlovákot, a szlovént és az ukránt.
Nyelvi és kulturális jogaikon túl az új választási rendszer megalkotásával is próbálták erősíteni a nemzetiségek helyzetét, láthatóbbá tenni képviseletüket. Az alapvető koncepció egy “alkotmányos, valamennyi kisebbség számára az országgyűlési képviselet elnyerésének reális esélyét nyújtó szükséges és elégséges kedvezmény biztosítása” volt [10/2014. (II. 24.) OGY határozat]. Ennek egyik megvalósulási formája a kedvezményes mandátum intézménye, amelynek értelmében valamennyi nemzetiség egy jelöltje az egyébként szükséges szavazatok negyedével szerezhet képviselői megbízatást.
Regisztráció, nemzetiségi lista
A szabályozás kimondja, a nemzetiségek választásain (így az országgyűlési választásokon nemzetiségi listára) az szavazhat, aki szerepel a nemzetiségi névjegyzékben. A névjegyzékbe való felvétel kérelemre történik, azt azok igényelhetik, akik egyébként rendelkeznek aktív választójoggal, valamely elismert nemzetiséghez tartozónak érzik magukat, és ezt meg is vallják. A regisztrált szavazók második szavazatukat nem pártlistára, hanem saját nemzetiségük listájára adhatják le. Nemzetiségi listát a nemzetiségi önkormányzatok állíthatnak, ehhez a regisztrált személyek 1%-ának ajánlása, de legfeljebb 1500 ajánlás szükséges (a lengyelek esetén ehhez mindössze egy ajánlás elegendő volt).
Ebből az is következik, hogy a nyilvántartásban nem szereplők nem támogathatják szavazatukkal ezeket a listákat, márpedig ez lényegesen lecsökkenti az ezekről a listákról való bejutás esélyét. A regisztrációs kedv ugyanis nagyon alacsony volt, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy sokan nem kívánták elveszteni annak a lehetőségét, hogy a pártlistákra szavazva nagyobb mértékben tudják befolyásolni a választások kimenetelét. Ugyan mindegyik elismert kisebbségnek sikerült országos listát állítania, számítások szerint azonban átlagos részvétel mellett a kedvezményes mandátumhoz is kb. 20 ezer szavazat kell, ami mintegy 5 ezerrel meghaladja a magukat legaktívabban regisztráló nemzetiségiek, a németek számát (az NVI adatai szerint 15209 fő kérte közülük a nyilvántartásba vételt, megelőzve a romákat, akik közül 14271-en éltek ezzel a lehetőséggel; legkevesebben a bolgárok vannak, részükről mindössze 104 kérelem érkezett). Nagy biztossággal kijelenthető tehát, hogy továbbra sem lesz a nemzetiségeknek parlamenti képviselője.
A nemzetiségek szócsövei
Ha a fenti papírforma be is igazolódik, az őket érintő legfontosabb kérdések és problémák akkor is megjelenhetnek az Országgyűlésben: a listát állító, de mandátumot nem szerző közösségeket a szavazati joggal nem, de felszólalási joggal rendelkező nemzetiségi szószóló képviseli, aki a listán első helyen szereplő személy lehet. Az országgyűlési törvény értelmében a jövőben kötelezően létrehozandó egy nemzetiségeket képviselő bizottság, amely a szószólók és a nemzetiségi képviselők munkáját hangolja össze, és biztosít számukra nagyobb érdekérvényesítő képességet és részvételt a döntéshozatali folyamatban.
Mindent összevetve kijelenthető, hogy a jelenlegi szabályozási környezet mellett egyhamar nem számíthatunk arra, hogy a nemzetiségek erős, frakcióként szervezett képviseletet szerezzenek, de szószólóik révén a parlamenti nyilvánosságot kihasználva hallathatják hangjukat, ami mindenképpen előrelépést jelent.
