Mint arról már a szerzővel készített interjú keretében beszámoltunk, a könyv elkészültét hosszas anyaggyűjtés és feldolgozás előzte meg; a több, mint 800 oldalas munka a kártérítési jog kimerítő kommentárjának és egyúttal elméleti-tudományos feldolgozásának tekinthető. A könyv átfogó és strukturált képet adva mutatja be és elemzi a kártérítési jog tárgyi szabályozását, jogeseteken keresztül világít rá a gyakorlati problémákra, és bemutatja az új törvény által hozott változásokat. A jogesetek felvonultatása a munka különös érdeme, hiszen a kommentár nagyjából 5-600 bírósági határozatot tartalmaz. Ahogy azt a szerző is kiemeli, a hazai szabályozásba külföldről átvett jogintézmények működését – hazai előzmények hiányában –  eredeti szabályozási környezetükben is vizsgálja külföldi jogi megoldások, modellegyezmények ismertetésén keresztül, és kísérletet tesz annak prognosztizálására, hogy hazai környezetben ezen jogintézmények miként működnek majd, illetve hogyan lenne érdemes azokat alkalmazni. Leginkább jellemző ez az elemzési mód a teljesen új alapokra helyezett kontraktuális felelősség témakörére, és a megtérítendő károk körét szűkítő előreláthatósági szabályra[3]. A szerző állást foglal abban is, hogy a korábbi bírói gyakorlat alkalmazható-e az Új Ptk. hatályba lépését követően. Mindezen túl a szerző mindvégig jelzi a tárgyalt szabályozással, jogintézményekkel kapcsolatban saját szakmai álláspontját is.

A könyv hét részre tagolódik. Az első rész a kártérítési jog alapvető és strukturális kérdéseit tárgyalja, a második rész  a felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért témaköréről szól, a harmadik rész a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános alakzatát elemzi, amelyet a különös deliktuális felelősségi tényállások bemutatása követ. Az ötödik rész a kár fogalmát és összege megállapításának módját mutatja be, míg a hatodik rész a kártérítési módok témakörét járja körül. Végül a hetedik rész a sérelemdíjról szól[4].

A szemináriumról

A szemináriumot Sáriné Simkó Ágnes (a kiadó „Új magánjog” sorozatának sorozatszerkesztője) nyitotta meg,  röviden méltatva a szerző, dr. Fuglinszky Ádám érdemeit, aki a kártérítési jogot kiemelten ismeri, oktatja, kutatja és gyakorló jogászként a mindennapokban alkalmazza. Sáriné Simkó Ágnes bevezetőjében azt is elmondta, hogy a konferencia aktualitását az adja, hogy míg a szakma eddig csak ismerkedett az Új Ptk. megváltozott szabályaival, most már a gyakorlati alkalmazás nehézségei, a homályos pontok is nyilvánvalóvá válnak.

Az előadásnak nem volt célja a könyv tartalmának részletes bemutatása. Dr. Fuglinszky Ádám inkább a kártérítési jog lényegesebb szabályainak bemutatására, azok változásainak legfontosabb elemeire koncentrált, felvillantva az azokhoz kapcsolódó bizonytalanságokat, felmerülő problémákat, ütköző jogirodalmi nézeteket. Előadását a könyvben is bemutatott esetekkel illusztrálta, és a felvetéseket gyakorta saját, a kérdésben elfoglalt álláspontjával egészítette ki. Előadásában, csakúgy mint könyvében a szerző arra törekedett, hogy egyszerre láttassa átfogóan a kártérítési jog rendszerét, struktúráját, mindeközben pedig kiemelje a lényegi változásokat és az azokhoz kapcsolódó értelmezési, alkalmazási nehézségeket. A hallgatóságot a téma megértésében a szerző által szerkesztett, didaktikus, összefoglaló vázlat segítette.

Az egész napon át tartó rendezvény három részre oszlott: a szerző elsőként a szerződésszegésért való felelősségről, majd a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályairól, végül a kár fogalmáról, összegéről, a kártérítési módokról és a sérelemdíjról beszélt.

Beszélhetünk-e új kártérítési jogról? – ezzel a kérdéssel nyitotta meg előadását dr. Fuglinszky Ádám, amelyet nyomban meg is válaszolt: véleménye szerint bizonyos értelemben igen, és a változás nem csak a tárgyi szabályozás megváltozásaként érhető tetten. A szabályok módosulása olyan mértékű változásokhoz vezetett, amelyek nemcsak a kártérítési jog, de a szélesebb értelemben vett magánjog alapvető fogalmainak újragondolását eredményezheti. Így ismét vizsgálni kell a szerződés fogalmát, hiszen egy szerződéses jogviszony fennállása, vagy fenn nem állása döntő jelentőségű abból a szempontból, hogy károkozás esetén a kontraktuális vagy a deliktuális felelősségi alakzat alkalmazandó. A jogi személy fogalmát is alaposan meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy megállapítható legyen: ki mindenkinek a magatartását kell betudni a jogi személy „cselekvőségének”. Utóbbi lényeges, hiszen a különböző érintett felelősségi alakzatok alapján pl. aszerint felel a vezető tisztségviselő, a jogi személy, illetve ketten együttesen, ahogyan az adott magatartás éppen a jogi személy vagy a vezető tisztségviselő cselekvéseként értékelhető.

Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért

A szeminárium első részében, a kontraktuális felelősség tárgyalása körében az előadó ismertette az új, szigorodott általános felelősségi szabályt és részletesen elemezte a kimentés szűk körének feltételeit. Az új szabályozás szerint „aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni”. A felróhatósági elvtől elszakított kimentési szabály szerint pedig „(a károkozó) mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy elhárítsa”[5]. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a kimentési okok kidolgozása során kiindulópontként a Bécsi egyezmény gyakorlata szolgált. Ezt követően dr. Fuglinszky Ádám a kimentési okokkal kapcsolatban felmerülő értelmezési, alkalmazási nehézségeket szemléltető példákat mutatott be. Így például feltehető a kérdés, hogy mely körülmények minősülnek ellenőrzési körön kívül esőnek. A vis maior, így a természeti katasztrófák biztosan. De ugyanez elmondható a radikális piaci változásokról, például nagymértékű áresésről, hiperinflációról? Mi a helyzet a sztrájkkal, mely utóbbi esetében pro és kontra érvek is fellelhetőek a szakirodalomban? A kár, illetve a körülmény elhárításának elvárhatóságával kapcsolatban milyen magatartás meríti ki az elvárható magatartás tanúsításának fogalmát? Az előadó szerint ilyen lehet például útlezárás esetén másik, alkalmas szállítási útvonal igénybe vétele.

A következőkben az előadó a visszterhesség meghatározást tárgyalta. Külön szabályok vonatkoznak ugyanis a visszterhes, illetve ingyenes szerződések megszegésével okozott károk megtérítésére, így az elhatárolás alapvető fontosságú. Csak néhány példa álljon itt az említettek közül: a közjogi keresztfinanszírozás, például a tömegközlekedés használata „ingyenesnek” tűnik, ám valójában a közjogi finanszírozásból kifolyólag a szerződés visszterhes, hiszen a szolgáltató megkapja az ellenszolgáltatást, csak éppen nem mindig közvetlenül attól, aki a szolgáltatást igénybe veszi; szintúgy visszterhes a járulékos ingyenes szolgáltatási elemet is tartalmazó de a főszolgáltatást tekintve visszterhes szerződés.

A szerző kitért a gondossági kötelmek speciális körére. Az előadó szerint a felelősség megállapítását sokszor eleve kizárja, hogy nem is történt szerződésszegés, amennyiben a kötelezett (pl. orvos, ügyvéd) a gondossági követelménynek megfelelően mindent  megtett a szerződésszerű teljesítés érdekében, így a kárért való felelőssége sem állapítható meg (a kimentési szabály szigorodásának tehát e körben nincs valós gyakorlati jelentősége).

A szeminárium kiemelt helyén szerepelt az előreláthatósági korlát intézményének elemzése. Az előreláthatósági korlát az Új Ptk. által bevezetett újítás, melynek szabályozása eltérő a szerződéses és a szerződésen kívüli károkozás esetében. A szabály szerint a kontraktuális felelősség körében „kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt. A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint  a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni”[6]. A deliktuális felelősség esetében pedig „nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia”[7]. A két szabály közti különbség, hogy a kontraktuális felelősségnél található szabály egy önálló norma, amely a fizetendő kártérítés mértékét szűkíti le, ezzel szemben a deliktuális felelősség előreláthatósági szabálya az ok-okozati összefüggés tényálláselemébe illeszti az előreláthatóságot, így az mindenfajta kár tekintetében alkalmazandó. Terjedelmi okokból itt csak a kontraktuális felelősség esetében alkalmazandó előreláthatósági szabály néhány kérdését vesszük szemügyre.

Az előreláthatósági korlát bevezetésének célja a szolgáltatás, ellenszolgáltatás és a kötelezett által vállalt kockázatok egyensúlyának megteremtése. A szerződő felek az előre látható, a rendes körülmények között reálisan fellépő, kalkulálható károk, azaz kockázatok ismeretében alakíthatják ki a szerződés feltételeit, így az ellenszolgáltatás mértékét, a felelősségkorlátozás feltételeit és tehetnek más, a kockázatok mérséklésével kapcsolatos lépéseket[8]. Az előadó ezen a ponton rámutatott a szabályozás jelentette gyakorlati nehézségekre is. Sok esetben a kár előre látása nem párosul olyan tárgyalási pozícióval, amely lehetővé teszi a szerződési feltételek kockázatarányos kialakítását. Másik aggályos pontként említhetőek a szabott áras szolgáltatások is, például a jelenlegi budapesti taxiszolgáltatás, ahol nem igazítható a tarifa a szállított utas testi épségében okozott kár összegének nagyságához (ilyen lehet egy elismert focista testi épségében okozott kár, igaz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a kérdést az esetek túlnyomó többségében megoldja).

Az előadó kitért arra, hogy az előreláthatósági korlát csak a következménykárokra alkalmazandó, a tapadó károkra nem. Tapadó kár minden, a szerződés tárgyában bekövetkezett, vagy annak szűk értelemben vett orvoslása kapcsán felmerült kár[9], míg következménykárnak nevezzük a jogosultat egyéb vagyonában beállt sérelmeket, elmaradt hasznokat, és az ezen károk orvoslása során keletkezett költségeket[10]. Az előreláthatósági korlát tehát csupán a következménykárokra alkalmazandó, a tapadó károk esetében – ha azokat nem orvosolták kellékszavatossági igény teljesítésével – a kötelezett teljes kártérítéssel tartozik. A két kártípus közti különbségtétel tárgyalása körében Dr. Fuglinszky Ádám felhívta a figyelmet arra a nehézségre, hogy a distinkció dologszolgáltatásra irányuló, avagy materiális eredmény elérését célzó tevékenységkifejtő szerződésekre van modellezve (adásvétel, vállalkozás). Ám amint egy olyan szerződés vizsgálatára kerül sor, amelynek tárgya valamely tevékenység kifejtésére irányul, de nem jár materiális eredmény elérésével, a fenti kártípusok azonosítása már korántsem ilyen egyszerű (ld. pl. letét, banki szolgáltatás, vezető tisztségviselő tevékenysége). Egyes nézetek szerint ilyenkor a szerződés tárgyában, azaz a tevékenység kifejtésében kár nem keletkezik, így csak következménykárról beszélhetünk, tapadó kárról nem.

Az előreláthatósági szabály értelmezésével, alkalmazásával kapcsolatban dr. Fuglinszky Ádám még számos aggályos pontra kitért, így annak alkalmazására sérelemdíj esetében, a kötelmi jogból fakadó diszpozivitás okozta nehézségekre, valamint az abból a tényből származó esetleges méltánytalan helyzetre, hogy az előreláthatósági korlát csak a szerződéskötés időpontjában kalkulálható károkra terjed ki hosszú távú, illetve keretszerződéseknél is.

A kontraktuális felelősség keretében az előadó végül kitért a „non cumul” elvére, azaz a párhuzamos kártérítési igények kizárásának, illetve a szerződés teljesítése során okozott károkért való felelősség szabályára, ezek következményeire, az ezekkel járó problémákra. A non cumul elv lényege, hogy ahol a kontraktuális felelősség érvényesítésének van helye, a jogosult nem érvényesíthet igényt a deliktuális felelősség szabályai szerint, valamint a jogosult a vagyonában a szerződés teljesítése során a szerződés kötelezettje által okozott kár megtérítését (csak) a kontraktuális felelősség szabályai szerint követelheti. Dr. Fuglinszky Ádám e helyen is bemutatott néhány problémát. Véleménye szerint nehézséget okoz annak elhatárolása, hogy a károkozásra mikor kerül sor: a szerződés teljesítése során, azzal összefüggésben, vagy attól függetlenül. Az előbbire egyértelmű példa az az eset, mikor az utas ruhája a taxiban megrongálódik, vagy a fuvarozó kamionja a feladó telephelyén nekimegy a kerítésnek. Ezek az esetek a kontraktuális felelősségi szabályok alkalmazását alapozzák meg. Kérdéses viszont, mi a helyzet akkor, ha a bérbeadó „teljesen véletlenül” elüti a másik településről származó bérlőjét a város egyik pontján. Hiszen végső soron elmondható, hogy a károkozásra valahol a szerződés adott okot (a bérlő azért tartózkodhatott a városban), de a károkozó esemény nem áll semmilyen összefüggésben magával a bérleti szerződéssel. Ebben az esetben az utóbbi tényezőnek van jelentősége, deliktuális alapon érvényesíthető tehát kárigény.

Dr. Fuglinszky Ádám arról is beszélt, hogy a non cumul elve szintén diszpozitív jellegű, így attól el lehet térni. De vajon életszerű-e az eltérés folytonos kikötése a mindennapi élet egyszerű szerződéseiben?

Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért

A szeminárium második részének témája a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség volt. Anélkül, hogy a szabályozás részletes taglalásába bocsátkoznánk, csak a szemináriumon elhangzott, leginkább figyelemreméltó problémákat emeljük ki.

Dr. Fuglinszky Ádám e témakörben elemezte a jogilag védett érdek fogalmát. Az Új Ptk. szabályai szerint ugyanis a törvény tiltja a jogellenes károkozást. Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha többek között a károkozó magatartást jogszabály lehetővé teszi és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti[11]. Mi tekinthető jogilag védett érdeknek, hol húzható meg a határ? Jogilag védett érdek az előnyös versenypozíció? És a kedvező társadalmi megítéléshez fűződő érdek egy esetleges jóhiszemű feljelentés esetén?

A különös felelősségi alakzatok bemutatása során az előadó kitért a veszélyes üzemi felelősség körében az üzembentartó fogalmának értelmezési nehézségeire. Üzembentartó az, akinek érdekében a veszélyes üzem működik[12]. De mi a helyzet akkor, ha az autó tulajdonos sofőrje (az általánosan elfogadott nézet szerinti üzemben tartó) egy barátját szállítja haza, és ezen út során történik baleset? Kinek az érdekében működik ekkor az autó, azaz a veszélyes üzem? Mi a helyzet a néhány napra bérelt autóval, amely tulajdonképpen mindkét fél érdekében működik: a bérbeadó így keres pénzt, a bérlő pedig az autó segítségével jut el az úti céljához.

Az előadó problémás elemként emelte ki továbbá a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemleges felelősségét, ha a vezető tisztségviselő e jogviszonyával összefüggésben okoz kárt. Az előadó kitért arra, hogy a problémát már széles körben felismerték és a szakma számos művelője elemezte és alakította ki álláspontját a kérdésben, így a téma szakirodalma meglehetősen bőséges.

Dr. Fuglinszky Ádám kitért azokra a kérdésekre is, amelyek az Új Ptk. kodifikációja során a magánjogi reformból kimaradtak. Az Új Ptk. alapján sem adható egyértelmű válasz arra a kérdésre, miként kell kezelni kártérítési jogi szempontból az esély elvesztését, amikor nem ismerhető az esély megvalósulása esetén realizálható nyereség, így az elmaradt haszon mint kár sem. Ugyan így nem került megnyugtatóan rendezésre a jogalkotással okozott kár megítélése sem.

A kár fogalma, elemei, kártérítési módok

A nap végén, a szeminárium harmadik részében a közönség a kár fogalmáról, a kár elemeiről, a kár összegének meghatározásáról, a kártérítés módjairól és annak megtérítéséről hallhatott előadást. Az előadó részletesen beszélt a kódex egyik újításáról, a sérelemdíjról is, lehetséges prognózist adva arra, milyen változások várhatóak a nem vagyoni kár fogalmának megítélésében.

Végezetül

Az egyetlen előadási nap rövidsége nem adott alkalmat a szabályok, változások, problémák mindenre kiterjedő bemutatására, azonban lehetőséget biztosított arra, hogy mind a témában jártas, mind az ahhoz kevéssé értő hallgatóság betekintést nyerjen az új kódex megváltozott szabályozásának legfőbb elemeibe és a változások jelentette új kihívások széles körébe. A szeminárium kiválóan szolgálta azt a célt is, hogy részletesebb megismeréshez keretet adó, egyben gondolatébresztő kiindulási alapot adjon magának a „Kártérítési jog” című könyvnek az alapos tanulmányozásához.

A szemináriumon elhangzottak alapján kijelenthetjük, hogy a „Kártérítési jog” hasznos segítség lehet a jogterület elméleti művelőinek, a konkrét problémákra választ kereső gyakorló jogászoknak, csakúgy, mint a kártérítés szabályaival ismerkedőknek, vagy éppen a terület speciális kérdéseit kutatóknak.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.