November 11-én az Európai Unió Bírósága fontos döntést hozott a Dano-ügyben. A határozat precedens értékű a tagállamok szociális ellátás biztosításának kötelezettsége szempontjából, ugyanis először értelmezte a bíróság a szabad mozgáshoz való jogot a szociális támogatásokhoz való hozzáférés szempontjából.

A döntés nem előzmények nélkül született meg. Az Európai Parlament berkein belül már hosszú évek óta tartó perzselő vita folyik a szociális ellátásról, illetőleg az ezzel kapcsolatos visszaélésekről. A tagállamok közül legerőteljesebben az Egyesült Királyság tiltakozott az uniós migráns munkavállalók és munkakeresők ellen, mivel hivatalos statisztikájuk szerint indokolatlanul nagy terhet jelentenek az angol szociális rendszerre. London a problémára reagálva idén március elsejével egy új intézkedést vezetett be az unión belüli migránsokra, amely a szociális turizmus megakadályozását szolgája. Az új szabályozás értelmében a szociális ellátáshoz mindenki számára kötelező a munkavállalói státusz, amely elnyeréséhez szigorú kritériumoknak kell megfelelni. A kritériumok között szerepel többek között, hogy a munkavállalónak heti 150 fontot kell keresnie, amely a heti 24 órás angol minimálbérrel egyezik meg.

Az új szabályozás éles vitát váltott ki az uniós képviselők körében, mivel úgy vélték, hogy az sérti az Európai Unió egyik fő alapelvét, nevezetesen a személyek szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jogát. És bár a Dano-ügy Németország ellen folyt, az ügy legnagyobb győztese mégis Anglia lett, tekintettel arra, hogy az Európai Unió igazolta a migráns munkavállalókkal szemben folytatott politikáját.

A döntés

Elisabeta Dano és 5 éves fia, Florin román állampolgárok. 2010 óta Németországban, Lipcsében élnek egyik rokonuknál, aki gondoskodik az élelmezésükről is. (A tényállás pikantériája, hogy Florin – Elisabeta egy korábbi németországi tartózkodása során – a szintén német Saarbrückenben született.) A felperes Dano a gyermek után havi 184 euró összegű támogatásban részesül, amelyet a lipcsei szociális rendszer havi 133 euró tartásdíjelőleggel egészít ki, mivel a gyermek apjának személye ismeretlen. Elisabeta Dano ezenkívül az alapellátások biztosítására nyújtott be kérelmet, melyet a lipcsei hatóság a fellebbezésekkel együtt elutasított. A döntés ellen a kérelmező jogorvoslattal élt. Végül a Lipcsei társadalombiztosítási bíróság megállapította, hogy a kérelmező a német jog alapján nem jogosult igénybe venni az alapellátást, azonban kétségét is kifejezte, hogy jelen német szabályozás nem ellentétes-e az uniós joggal. Ennek eldöntése végett előzetes döntéshozatali eljárást indított az Európai Unió Bíróság előtt azzal a kérdéssel, hogy Németország jogosult-e kizárni bizonyos szociális ellátásokból azon gazdaságilag nem aktív uniós polgárokat, akik azzal a kizárólagos céllal tartózkodnak az államban, hogy szociális segélyben részesüljenek.

A határozatban a bíróság az uniós jog és a német jog vonatkozó szabályait vizsgálta. Kifejtette, hogy az Európai Unió mindenfajta, a tagállami hovatartozáson alapuló diszkriminációt tilt. Erre példának hozta a Grzelyk-ügyet, melyben az illetékes szövetségi miniszter a kérelmező állampolgárságára tekintettel utasította el annak támogatás (minimex) iránti kérelmét. Azonban a bíróság arra is rámutatott, hogy az uniós állampolgárok szabad mozgáshoz és letelepedéshez való joga nem korlátlan. Itt a Brey-ügyre utalt, ahol a bíróság megállapította, hogy a 2004/38. irányelv 7. cikke alapján korlátozások és feltételek keretében a tagállamok megkövetelhetik másik tagállam állampolgáraitól, akik az állam területén tartózkodási jog iránti kérelmet nyújtanak be, hogy az első három hónapot meghaladó időtartamra anélkül, hogy keresőtevékenységet folytatnának rendelkezzenek a fogadó tagállamban önmaguk és családtagjaik számára teljes körű egészségbiztosítással és elegendő forrással ahhoz, hogy e tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére ne jelentsenek terhet tartózkodásuk időtartama alatt. A történeti tényállást vizsgálva a Bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy – bár Elisabeta Dano munkaképessége mindvégig kétségtelen volt – semmilyen jel nem utal arra, hogy Németországban valaha állást keresett volna.

Ezen a gondolatmeneten végighaladva a bíróság megállapította, hogy az az uniós állampolgár, aki nem felel meg a 2004/38/EK irányelvben meghatározott kritériumoknak, nem követelhet az adott állam állampolgáraiéhoz egyenlő bánásmódot a szociális ellátáshoz való hozzáférés terén.

Melyek a 2004/38/EK irányelvben meghatározott kritériumok?

Az első három hónapra való tartózkodáshoz csak érvényes személyigazolvány vagy útlevél szükséges, azonban ezen idő alatt szociális ellátást a fogadó állam nem köteles adni.

A három hónapot meghaladó tartózkodási engedélyhez már több feltétel teljesítése szükséges a 2004/38/EK irányelv 7. cikkea szerint:

a) munkavállalók vagy önálló vállalkozók a fogadó tagállamban; vagy
b) elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek; vagy
c) – tanulmányok folytatásának fő céljából, ideértve a szakképzést is, beiratkoztak egy magán- vagy közoktatási intézménybe, amelyet a fogadó tagállam akkreditált vagy tart fenn jogszabályai vagy közigazgatási gyakorlata alapján, és
- teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó tagállamban, és nyilatkozattal vagy választásuk szerint más azzal egyenértékű eszközzel bizonyítják a megfelelő nemzeti hatóságnál, hogy elegendő forrással rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára, ahhoz, hogy a tartózkodásuk időtartama alatt ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére; vagy
d) az a), b) vagy c) pontban meghatározott feltételeket teljesítő uniós polgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagok.

Mivel a Dano-ügyben a tartózkodási idő meghaladta a három hónapot, de nem érte el az öt évet, ezért a fenti feltételek teljesülésének vizsgálata szükséges.

A Bíróság megállapította, hogy a felperes Németországba érkezése óta nem dolgozott és munkát sem keresett, tehát nem teljesítette a fentebb meghatározott követelményeket. A nem munkavállaló státuszú személyek nem élvezik az elsődleges jog, a Szerződések által az ehhez a jogálláshoz fűzött előnyöket, így a diszkrimináció tilalma sem védi őket. Ezen túlmenően a másodlagos jog, vagyis a vonatkozó irányelv sem ró a fogadó államra olyan kötelezettséget, amelynek értelmében egy másik tagállam (nem munkavállaló státuszú) állampolgára számára automatikusan biztosítania kellene a szociális háló igénybevételét.

Az irányelv célja éppen az, hogy az öngondoskodásra képes személyeknek biztosítson szabad mozgást, és arra ösztönözze őket, hogy ne terheljék a fogadó állam szociális ellátási rendszerét. A Bíróság szerint a tagállamoknak fenn kell tartani a lehetőséget, hogy megtagadják a szociális segítségnyújtást azoktól a nem munkavállaló uniós polgároktól, akik ott egyértelműen nem képesek az önfenntartásra, és szabad mozgáshoz való jogukat kizárólag arra használják, hogy egy másik tagállam rendszerébe kerüljenek.

A Bíróság döntése precedens értékű, mivel kimondja, hogy kizárhatók bizonyos szociális ellátásokból azok a gazdaságilag nem aktív uniós polgárok, akik azzal a kizárólagos céllal tartózkodnak valamely másik tagállamban, hogy szociális segélyben részesüljenek.

Az álláspont különösen Nagy-Britannia számára hozott elégtételt, ugyanis uniós szinten régóta kritizált politikája nyert igazolást, elégedettségét pedig az angol sajtó egyáltalán nem rejti véka alá. A britek öröme azonban korai lehet, mivel az új, márciusi szabályozásuk szigorúbbnak tűnik mind a németnél, mind a követendő irányelvnél, emiatt koránt sem biztos, hogy a Bíróság azt is jóváhagyná.

Az ügy a későbbiekre is tartogathat még érdekességeket, hiszen a tényállás nem csupán az elsődleges és másodlagos közösségi joggal kapcsolatos kérdéseket vet fel. A Dano család ügye később, az alapeljárás befejezése után akár még a német Alkotmánybíróság elé is kerülhet, amely a segélyezés ilyen alapon történő megtagadását a német alaptörvény, vagyis az emberi jogok szempontjából is mérlegre teheti.

Képek forrása:

http://www.liganet.hu/news/7354/950-migrant-workers-007.jpg

http://assets2.neurope.eu/sites/default/files/h_50838960.jpg

http://www.thelocal.de/userdata/images/article/d0b6c0711451c020d8e67bb322f8e305140ea8f4d55f7d2e3251472613246f96.jpg