Régóta visszatérő téma, nem is csak jogászkörökben, hanem a szélesebb közbeszédben is, hogy az intézkedő rendőrök fényképe milyen formában jelenhet meg a médiában. Ezzel kapcsolatban bizonyára sokan emlékeznek még a nagy sajtónyilvánosságot kapott 28/2014. (IX. 29.) AB határozatra, amellyel az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla egy – a Kúria által hatályában fenntartott – ítéletét[1].

Ezen AB határozatra tekintettel a Kúria hatályon kívül helyezte azt a - 1/2012. BKMPJE számú - jogegységi határozatát, amelyben kimondta, hogy a nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személy e tevékenységének ellátása során nem minősül közszereplőnek. Ezért a személyt beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a hozzájárulása.

A jelen cikknek nem célja az említett AB határozat és az abban szereplő, a jogirodalomban részletesen feldolgozott kérdések ismertetése, elemzése: a határozat csupán szemléltető eszközként szolgál egy eddig rendezetlen eljárásjogi helyzet bemutatására.

Ha sorra vesszük az AB határozat megszületését megelőző perbeli eseményeket, látható, hogy első fokon a Fővárosi Törvényszék ítéletében kimondta, hogy az I. Zrt. megsértette a felpereseknek a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogait. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. E jogerős döntéssel szemben az alperes az elsőfokú bíróságnál mind felülvizsgálati eljárás iránti kérelmet, mind alkotmányjogi panaszt előterjesztett. Fontos leszögezni, hogy a hatályos jogszabályok szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztésének – az Alaptörvényben biztosított jog megsértésére történő hivatkozáson túl – csak a rendes jogorvoslat kimerítése a feltétele, a felülvizsgálati és az alkotmányjogi panasszal megindított alkotmánybírósági eljárások párhuzamos lefolytatásának nincs akadálya.

2014. január 15-én a Kúria hatályában fenntartotta a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét. Ugyanezt a jogerős ítéletet az Alkotmánybíróság 2014. szeptember 23-án alaptörvény-ellenesség miatt megsemmisítette. Mivel az I. Zrt., mint indítványozó alkotmányjogi panaszt az időközben megszületett kúriai határozattal szemben nem terjesztett elő, így azt az Alkotmánybíróság határozata nem érintette, nem is érinthette.

A hatályos jogszabályok mellett tehát kialakulhat – sőt mint ahogy a fenti példa mutatja, ki is alakult -  egy olyan ex lex helyzet, melyben az Alkotmánybíróság utólag „kihúzza a talajt” a felülvizsgálati határozat alól. Ha ugyanis megsemmisítik a jogerős döntést, akkor a Kúria korábbi, jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítélete értelmét veszti, azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 227. § (1) bekezdésre figyelemmel az ítéletet sem mellőzni, sem megváltoztatni nem lehet.[2]

Az alkotmánybírák közül dr. Pokol Béla hívta fel a figyelmet a kialakult visszás helyzetre, mikor különvéleményében úgy fogalmazott, hogy „Egy alacsonyabb szintű ítélet megsemmisítésével, ám a felső szinten egy ezzel egyetértő ítélet léte mellett a határozatot megszavazó alkotmánybírói többség egy ellentmondást hozott létre az igazságszolgáltatásban, és különvéleményemmel ettől is el kívánok határolódni.”

Az igazságszolgáltatásban létrejött ellentmondás egy jogilag megoldhatatlan feladat elé állította a bírói szervezetet. Adva volt egyrészt egy „[a] felülvizsgálati eljárásban meghozott [ítélet, mely] – a további jogorvoslat hiányában – a felek közötti jogvita tekintetében maga a jogalakító bírói döntés, amely a véglegesség hatásával állapította meg a jogot illetve kötelezettséget a felek viszonylatában”, amely ítélet az azt meghozó Kúriát is köti. Másrészt ott volt az Alkotmánybíróság említett határozata, ami magát a kúriai ítéletet ugyan nem érintette, annak jogalakító tartalmát közvetve mégis megszüntette.

Ezen abszurd helyzet megoldására nem létezett, és nem létezik jogszerű megoldás. A Kúriának a Pp. 360. § b) pontja alapján meg kellett állapítani az alkotmányjogi panasz orvoslásának eszközét[3]. Ennek során mindenképpen foglalkoznia kellett azzal, hogy mi lesz a sorsa a talaját vesztett felülvizsgálati ítéletének. Ha tudomást sem vesz a kialakult helyzetről és – betartva a jogszabályokat – érintetlenül hagyja az ítéletet, újabb képtelen helyzetet idézhet elő. Ha a felek a Fővárosi Ítélőtábla új eljárás folyamán hozott új határozata ellen – amely az Alkotmánybírság által adott iránymutatásra figyelemmel nyilvánvalóan el fog térni a felülvizsgált határozattól – is felülvizsgálati kérelemmel élnek, a Kúriának is tekintettel kell lenni az AB határozatra, tehát a korábbitól eltérő jogi alapon kell döntenie. Így előállhatna az a helyzet, hogy ugyanazon peres eljárásban két egymásnak teljes mértékben ellentmondó – joghatályos – kúriai döntés lesz.

A Pp. 360. § b) pontja alapján folyó eljárásban a Kúria másik lehetősége az volt, hogy a kötőerővel kapcsolatos már hivatkozott eljárási szabály ellenére, vagy azt némiképp félretéve, megkerülve, sajátos módon próbálja rendezni a helyzetet, feloldva a bírósági ítéletek és az AB határozott között feszülő ellentmondást, ezzel megelőzve az esetleges további eljárásjogi problémák generálását is.

A fent leírt megoldási lehetőségek közül a Kúria az utóbbi mellett tette le a voksát, mikor határozatában megállapította[4], hogy a 28/2014. (IX.29.) AB határozat következtében a korábban hozott kúriai ítélet a felek közötti jogvita tekintetében joghatás kiváltására nem alkalmas, egyidejűleg a Kúria a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Ez a határozat tehát szükséges volt, de nem jogszerű: ennek megfelelően az indokolásban sem lelhető fel olyan jogszabályi hivatkozás, mely feljogosítaná a Kúriát ilyen tartalmú határozat meghozatalára. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a Kúria a rossz szabályozásnak köszönhetően kialakult kényszerhelyzetet kívánta orvosolni. Nyilvánvalóan nem kívánatos azonban, hogy az igazságszolgáltatás csúcsán contra legem határozatok szülessenek.

A sztrikt jogi érvelésen és a tisztán jogi szempontokon túl ebben az összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a fent ismertetett visszásságok – a jogszabályi ellentmondások, valamint egy jogi alapot nélkülöző kúriai határozat –  adott esetben alkalmasak lehetnek a bíróságba és ezáltal a jogállamba vetett hit és bizalom alapvető megrendítésére.

Mindezekre tekintettel álláspontom szerint elengedhetetlennek látszik egy olyan jogszabály-módosítás, melynek eredményeképpen kizárt, hogy a cikkben bemutatott eseménysorozat újra megtörténhessen. Úgy tűnik tehát, hogy az Alkotmánybíróság és a Kúria hatásköreinek elhatárolására irányuló tisztázó folyamat – amely explicit formában a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, de bizonyos értelemben az Alkotmánybíróság létrehozása óta tart – az Alaptörvény és az új Abtv. elfogadásával sem jutott nyugvópontra.

Ahhoz, hogy milyen tartalmú jogszabály-módosítás lenne szükséges, több szempontot kell együttes

figyelembe venni és értékelni. Ez azonban már egy másik cikk témája lehetne.

Források:

http://lb.hu/hu/alkotmbir-hat

http://www.alkotmanybirosag.hu/

Képek forrása:

http://static.origos.hu/s/img/i/1405/20140527rendorarc-arckitakaras-karikatura-keszenleti-rendorseg.jpg

http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1106/20110608pokolbela.jpg

http://pinkpuli.com/wp-content/uploads/2015/01/K%C3%BAria.png

[1]Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.656/2012/7. számú ítélet

[2]   Amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van, mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve

[3]A Pp. 360. § b) pontja szerint amennyiben az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[4]Kpkf.38.031/2014/2. számú határozat