A Bajorországban évtizedek óta legyőzhetetlen Keresztényszociális Unió (CSU) a 2013-as kampányban kizárólag külföldiek által fizetendő autópályadíj bevezetésével kampányolt, a Bajorországot sújtó már-már elviselhetetlen átmenő forgalom miatt.

A sokak által EU-jogba ütközőnek és populistának tartott terv meghozta a hatását, ugyanis a CSU óriási fölénnyel nyerte meg a bajor választásokat. Mivel az autópályadíj ötletétől már nem léphettek vissza - és nem is akartak visszalépni - a bajor párt politikusai, ezért az országos kormánykoalícióba való belépésük feltételeként az autópályadíj bevezetését szabták.

Mivel a CSU „nagy testvérének”, az Angela Merkel fémjelezte Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) szüksége volt a bajor testvérpártra, kénytelen volt engedni a nyomásnak, habár a kezdetektől ellenezte az autópályadíj bevezetését, ahogy a harmadik koalíciós partner, a baloldali Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) is.

A hosszú hetekig tartó koalíciós tárgyalások végül bajor sikert hoztak, ugyanis bekerült a koalíciós szerződésbe az autópályadíj bevezetése. Angela Merkel azonban kijelentette, hogy a német autósok semmiképpen sem fizethetnek többet, mint a korábbi években.

A politikai küzdelmeket követően a jogászok, egészen pontosan a kodifikátorok ideje jött el. Ugyanis nyilvánvalóan az Európai Unió jogába ütközik egy olyan szabályozás, ami a külföldi állampolgárok számára fizetőssé teszi az úthasználatot, míg a németeknek továbbra is ingyenes használatot biztosít. Leegyszerűsítve a kérdést: vagy mindenki fizessen, vagy senkinek ne kelljen fizetnie.

Ezért olyan megoldást kellett kidolgozni, ami lehetővé teszi, hogy a külföldiektől beszedjék az autópályadíjat, míg a németek megússzák az új közterhet. A problémát úgy oldja fel a 2014. december 17-én elfogadott szabályozás, hogy mindenkinek meg kell fizetnie az útdíjat (tehát a németeknek és a külföldieknek egyaránt), azonban a németek visszakapják a hivatalosan infrastuktúra-hozzájárulásnak (Infrastrukturabgabe) nevezett közterhet a gépjárműadó (Kfz-Steuer) jóváírás formájában. Vagyis ha eddig egy német autótulajdonos évi 300 euró gépjárműadót fizetett, és 2016-tól 100 euró útdíjat kell fizetnie, akkor a gépjárműadóját 100 euróval csökkentik (200 euróra), és végeredményben ugyanannyit fog fizetni 2016-ban, mint korábban (300 eurót). A külföldiek azonban természetesen semmilyen kompenzációt, vagy jóváírást nem kapnak, nekik meg kell fizetniük az autópályák használatát.

Tehát amíg 2016-tól a németeknek évente kell majd fizetni az utak és autópályák használatáért, addig a külföldi autósoknak az autópálya használatért kell fizetni, 10-napos, két hónapos, vagy éves matrica vásárlásával. A kormány számításai szerint a németek 3 milliárd eurót fognak évente fizetni, amit a gépjárműadó-jóváírás formájában vissza is kapnak. A külföldiek évi 700 millió eurót fognak befizetni, amiből az ellenőrző rendszer kiépítését tudják fedezni (195 millió euró), míg a fennmaradó 500 millió eurót teljes egészében a német utak fejlesztésére és építésére fogják felhasználni.

A koncepció ellenzői szerint ezzel a megoldással nem változott az alapprobléma, vagyis a külföldi állampolgárok diszkriminációja. A német kormány álláspontja szerint nincs szó diszkriminációról, hiszen mindenkinek fizetnie kell az infrastuktúra-hozzájárulást, amit teljes egészében az utak fejlesztésére költenek, és ettől függetlenül csökkentik majd a német autótulajdonosok gépjárműadóját.

A német parlament jogászai 2014 nyarán készült szakvéleményükben a terv EU-jog ellenességére hívták fel a figyelmet. Hangsúlyozták, hogy a hozzájárulás bevezetését és a gépjárműadó csökkentését nem lehet külön kezelni, akkor sem, ha formálisan nincs a két intézkedés között összefüggés. A szakvélemény szerint az autópályadíj bevezetése uniós állampolgárok közvetett diszkriminációjához vezet.

Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 18. cikke nem hagy kétséget a lehetséges megkülönböztetés felől: „A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

A kérdés már csak az, hogy sikerül-e elhitetnie a német kormánynak Brüsszellel, hogy itt nem a külföldi állampolgárok hátrányos megkülönböztetéséről, hanem a német utak állapotának közös javításáról és az infrastruktúra közös fejlesztéséről van szó.