Európa vásárlói pereljetek

2014.11.28. 07:30 Ars Boni

 

bevásárlás consumer protection.jpg... ha versenykorlátozó praktikák miatt kár ért benneteket. Ezt szeretné segíteni az Európai Unió egy nemrég elfogadott irányelvvel. Az irányelv címe uniós jogszabályhoz hűen többsoros és második nekifutásra érthető: a tagállamok és az Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló irányelv név alatt fut (a továbbiakban csak: Irányelv): . Célja az uniós versenyjogban a kétezres évek elejétől egyre intenzívebb figyelmet kapó „magánjogi jogérvényesítés”, vagyis a versenyjogi jogsértések miatt elszenvedett károk magánjogi úton való érvényesítésének, praktikusan az ilyen alapon indított kártérítési pereknek a megkönnyítése és így gyakoribbá tétele.

A versenypolitika az EU kezdetei óta uniós közös politika, mivel a hatékony Unión belüli verseny a belső piac felépítéséhez és megfelelő működéséhez elengedhetetlen volt és ma is az. Ennek megfelelően az alapszerződések tiltják az uniós dimenzióval bíró versenykorlátozó megállapodásokat, köznapi nevükön a kartelleket, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. A tagállamok versenyjogai szintén tartalmazzák ezeket a tilalmakat az adott állam határain belüli tényállásokra. Az EU-ban uniós és a tagállami versenyjog érvényesítésének klasszikus módszere a közjogi út. A kartellező / erőfölényükkel visszaélő / a versenyjogot egyéb más módon megsértő vállalkozásokat a tagállami versenyhatóságok (kivételesen uniós központi versenyhatóságként az Európai Bizottság) vonják felelősségre. A versenyhivatalok, például a magyar Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság közigazgatási szervek, ennek megfelelően eljárásuk közigazgatási eljárás és az álaluk alkalmazott szankció a bírság.

A versenykorlátozásoknak azonban az általános közérdeken túl mindannyian érintettjei, sőt károsultjai lehetünk, ha pl.: egy árkartell miatt többet fizetünk a memóriakártyáért, a konzervgombáért vagy a cukorért, mint hatékony verseny mellett kialakuló piaci árak mellett fizetnénk, vagy ha az általunk alapított vállalkozás nem tud piacra lépni egy erőfölényével visszaélő versenytárs miatt, vagy ha kedvezőbb alkupozícióban lévő üzletfelünk kartellbe kényszerít minket és később lebukva jelentős bírságot kell fizetnünk. A magánszemélyeknél jelentkező ilyen típusú károk nem térülnek meg és a közjogi jogérvényesítés jellegénél fogva nem is térülhetnek meg a versenyhatósági eljárásokban. Az azonban ennek ellenére nagyon ritka az Európai Unióban, hogy magánszemélyek kártérítésért pereljenek. Ezt szemlélteti, hogy az Európai Bizottság által megállapított versenyjogi jogsértések mindössze 25 % - át követte magánjogi igényérvényesítés (ún. follow-on action) az elmúlt hét évben.

A 2000-es évek elején az Európai Unió Bírósága előtt két ügyben is felmerült az uniós jogi alapon történő magánjogi jogérvényesítés megengedhetősége és feltételei. A Courage vs. Crehan és Manfredi döntések (többek között) kimondták, hogy az uniós versenyjogi szabályok megsértésére alapozva lehetséges kártérítést követelni, méghozzá a nemzeti bíróságok előtt. Azokra az anyagi és eljárásjogi kérdésekre, melyeket az uniós jog nem szabályoz, az adott tagállam jogszabályait kell alkalmazni. Ezzel egyértelművé vált, hogy az EU-ban a magánjogi jogérvényesítés uniós jogalapon és nemzeti jogi keretek között lehetséges.

Magánszemélyek tehát sokféle módon szenvedhetnek és szenvednek is kárt versenykorlátozások eredményeképpen és ezért uniós jogi alapon lehetőségük lenne kártérítési igényt érvényesíteni. Mégsem teszik. Miért? – tette fel a kérdést a nagyobb károsulti aktivitást kívánatosnak ítélő Európai Bizottság. A Bizottság megbízásából elkészült szakértői jelentések arra jutottak, hogy a versenyjogi kártérítési keresetek alacsony száma alapvetően a tagállami jogrendszerekben megtalálható számos anyagi és eljárásjogi akadályra vezethető vissza. Röviden: a magánszemély károsultak azért nem perelnek, mert gyakorlatilag nincs esélyük nyerni.

Az Irányelv a magánjogi jogérvényesítés akadályait kívánja lebontani és a jogérvényesítést segítő megoldásokat kíván teremteni, illetve harmonizálni a tagállami jogrendszerekben. Előírásai közül vannak olyanok, amelyek a magyar jog számára nem jelentenek újdonságot, például a teljes kártérítés elve, a káronszerzés tilalma, a közös károkozók egyetemleges felelőssége vagy az ilyen típusú igények elévülésére előírt minimum-időtartam. A rendelkezések közül kiemelem a bizonyítást megkönnyítő szabályokat, egyrészt mert a bizonyítás nehézsége jelentősen akadályozza a versenyjogi kártérítési igények érvényesítését, másodszor pedig e rendelkezések a magyar polgári eljárásjog számára újdonságot jelentenek és átültetésük szükséges. A versenyjog megsértéséből származó károk bizonyítékai általában a károkozónál vannak, azokhoz a károsult nem fér hozzá. A magyar polgári eljárásjogban a per eldöntéséhez szükséges tényeket főszabályként annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bizonyítékok elérhetetlensége kombinálva a hivatalbóli bizonyítás kizártságával nem kecsegteti sok sikerrel a károsultat. Erre a problémára megoldásként az Irányelv előírja, hogy a nemzeti bíróság bármelyik felet vagy harmadik személyt kötelezhesse a birtokában levő bizonyítékok szolgáltatására, ha a felperes a számára elérhető bizonyítékokkal és tényekkel legalább valószínűsítette kereseti kérelme megalapozottságát (Irányelv 5. cikke). Az Irányelv ezen túl tartalmaz rendelkezéseket többek között a közjogi és magánjogi jogérvényesítés egymáshoz való viszonyára (pl.: GVH határozatok felhasználása a polgári perben, az engedékenységi politika hatékonyságának megőrzése), az ún. áthárításra (amikor a jogsértő vállalkozás közvetlen vásárlója a vele kapcsolatban álló közvetett vásárlóra terheli a versenyjog megsértése nyomán keletkező, tipikusan magasabb árakban megvalósuló kárát).

Az Irányelv az uniós jogalkotás finisébe érkezett, a Parlament és a Miniszterek Tanácsa is elfogadta már, jelenleg csak a hivatalos aláírásra vár. Valószínűleg még 2014-ben, de legkésőbb 2015 elején hatályba fog lépni. E jogalkotási aktustól az Európai Unió a sikeresen érvényesített versenyjogi kártérítési igények számának növekedését várja, és ezáltal azt is, hogy a versenyjog magánjogi és közjogi érvényesítése egymást kiegészítve, hatékonyabban valósul meg. Hogy ez valóban így lesz-e, az csak évek múlva derül ki, ugyanis az átültetésére két év áll a tagállamok rendelkezésére, a Bizottság pedig hat év múlva fogja elkészíteni első értékelő hatástanulmányát.

*

Kép: hölgy uniós táskával

*

A bejegyzés trackback címe:

https://arsboni.blog.hu/api/trackback/id/tr486937263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása