Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) október 21-én elmarasztalta Magyarországot az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 8. cikkének, azaz a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértése okán, mivel a kérelmezőnek előzetes fogvatartása során nem engedélyezte mostohaanyja temetésén történő részvételét.
A kérelmező Császy Zsoltot, aki a MNV korábbi jogtanácsosa volt, hűtlen kezelés gyanúja miatt 2010. augusztus 31. napján otthonában letartoztatták a kora reggeli órákban és házkutatást végeztek nála. A házkutatás ideje alatt a jelen lévő rendőröknek jelezte, hogy a nap folyamán mostohaanyja temetésen kell részt vennie, azonban állítása szerint a jelen lévő rendőrtiszt nem hivatalosan elutasította ezen igényét. A házkutatást követően a kérelmezőt kihallgatását 13 :35 perckor kezdték meg, amely során ismételten jelezte, hogy mostohaanyja 14 :15 perckor kezdődő temetésén feltétlenül jelen kíván lenni. A rendőrség a kérelmet arra tekintettel utasította el, hogy a temetésen való részvétel az előzetes letartoztatás céljával ellentétes. A kérelmező később a Legfőbb Ügyészséghez fordult, ahol panasza elutasításra került, mivel a korlátozás az ügyészség szerint is jogszerű volt.
A kérelmező szerint a temetésen való részvételének a megtagadásával a magyar hatóság megsértette az EJEE 8. cikkében foglaltakat.
A kormány érvelésének alapját a korlátozás jogszerűsége, illetőleg arányos volta képezte, aminek okaként az elrejtőzés és további bűncselekmény elkövetésének megakadályozását jelölte meg. A kérelmező mindezt vitatva a magyar hatóságok rugalmatlanságát sérelmezte, mivel álláspontja szerint az intézkedés akkor lett volna arányos, ha rendőri kíséret mellett a mostoha anyja temetésen részt vehet.
Bíróság értékelése és döntése :
A Bíróság megállapította, hogy a felek között az intézkedés jogossága nem volt kérdéses, ahogy az sem, hogy az intézkedéssel elérni kívánt cél a bűnmegelőzés volt. Az EJEB emellett kihangsúlyozza, hogy az Egyezmény 8. cikkét nem lehet úgy értelmezni, mint amely automatikus részvételi jogot biztosítana a temetésen való részvételre, ugyanis az ilyen kérdések minden esetben az adott tagállam hatóságának mérlegelési jogkörébe tartoznak. Tekintettel azonban arra, hogy a kényszerítőintézkedések a temetés napján kerültek alkalmazásra, az EJEB szerint nem lett volna indokolatlan a rendőri kíséret mellett történő búcsúztatás. Az EJEB az intézkedés jogszerűsége után az aranyosságot vonta vizsgálódása alá, és megállapította, hogy a hatóság nem törekedett a folyamatban lévő eljárás, illetőleg a kérelmező családi életének összehangolására. A körülmények ily módon történő mérlegelését követően az EJEB arra a döntésre jutott, hogy a kérelmezőnek a mostohaanyja temetésén való részvételének elutasítása nem volt arányos az elérni kívánt törvényes céllal, ezért megvalósult a 8. cikk sérelme.
A kérelmező 5000 eurós nem vagyoni kártérítésre irányuló követelése helyett az EJEB végül 3000 euró nem vagyoni kártérítést és 1600 euró egyéb költséget ítélt meg részére.
Megjegyzendő, hogy az EJEB már 2002-ben is döntött egy hasonló ügyben. A Ploski kontra Lengyelország ügyben a kérelmező börtönbüntetését töltötte, amikor édesanyja, majd nem sokkal később édesapja is meghalt. A börtön javaslata ellenére a bíróság elutasította a kérelmező szabadon engedését szülei temetésére. Az EJEB ebben az esetben is az arányosság sérelmére tekintettel állapította meg a 8. cikk sérelmét.
Bár a két döntés között 12 év telt el, jól látszik, hogy az EJEB a fogvatartottak eltávozásának szabályait alapvetően a tagállami mérlegelésre tartozó kérdéskörnek tekinti, és kiemelt szerepet tulajdonít az arányosságnak.
Magyarországra egyébként a 8. cikk miatti elmarasztalások nem jellemzőek. Az 1959-2013 közötti statisztika szerint a magyar állam eddig összesen 11 alkalommal sértette meg a 8. cikket, amellyel a sereghajtók közzé tartozik.
Kép:
http://varso.vilagnezo.hu/helyek/profil/permalink:powzkowski-temeto-1344/
