Hirdetés

Kövess minket facebookon!

Ars Boni

Az Ars Boni célja, hogy új felületet biztosítson a hazai jogászság számára, hogy szakmai vitákat folytathasson jogfejlődésünk jelentős kérdéseiről. arsboni.hu

Ház-ügyek: szakemberek a parlamenti működés új szabályairól

2014.04.24. 07:59 Ars Boni

A MTA TK Jogtudományi Intézete a 2010-2014-es parlamenti ciklus befejeztével beszélgetéssorozatot rendez a közjogi rendszerünket nagymértékben átalakító sarkalatos törvényekről. A sorozat március 20-i állomásának középpontjában az Országgyűlés működését érintő változások, azaz a 2012-ben megalkotott országgyűlési törvény, valamint a ciklus végén elfogadott új határozati Házszabály álltak.

Meghívott szakértőként a beszélgetésen Papp István, az Országgyűlés volt főtitkár-helyettese, Szabó Zsolt, az Országgyűlés Hivatalának munkatársa, Smuk Péter és Szente Zoltán egyetemi oktatók, valamint Salamon László, korábbi országgyűlési képviselő, jelenlegi alkotmánybíró vett részt, a moderátor szerepét – ahogyan a sorozat alatt már megszokhattuk – Jakab András, a Jogtudományi Intézet igazgatója töltötte be. A beszélgetés résztvevői írásos anyagainak egy részét az Intézet honlapján lehet elérni.

 parlament

Első megszólalóként Papp István a legfontosabb változást a parlamenti kódex, az országgyűlésről szóló törvény megszületésében jelölte meg, amelynek igénye a rendszerváltás óta minden parlamenti ciklusban felmerült. Mivel az országgyűlési határozati formában megalkotott Házszabály csak magára az Országgyűlésre lehet kötelező erejű, több mint húsz évig komoly hiányosság volt tapasztalható a Ház külső szereplőket is érintő szabályozásában, így például a vizsgálóbizottságok előtti megjelenési kötelezettség kérdésében. A kódex mellett továbbra is a határozati Házszabályban kapnak helyet a sarkalatos törvényi szabályozást nem igénylő tárgykörök, melyek tekintetében az új, 2014-es Házszabály megalkotása szintén számos újítást hozott, ezek közül Papp István a gyökeresen átalakult törvényalkotási eljárást emelte ki.

A főtitkárhelyettes szerint az Országgyűlésre vonatkozó szabályozás átalakítása mögötti, nyilvánosan deklarált jogalkotói szándék, tehát a törvényhozási folyamat lassítása és minőségének javítása mindenképpen üdvözlendő. A szabályozás célszerűségéről kifejtette, hogy idő kell, amíg a változások tényleges hatásáról is nyilatkozni lehet – „a puding próbája az evés.”

Második hozzászólóként Szabó Zsolt az új törvényalkotási eljárással kapcsolatban kiemelte, hogy a legfontosabb változás a hangsúlyeltolódás a plenáris ülésről a bizottságok irányába. Korábban a részletes vitán kívül például a beszámolók megtárgyalása, valamint a törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatokról való döntés is a plénum feladata volt, azonban most főszabály szerint ez is a bizottságokban fog történni, a bizottság által támogatott módosítókról egyben, mindössze egy gombnyomással fog szavazni a Ház. Ezzel az intézménnyel kapcsolatban Szente Zoltán felszólalásában később kifejtette, hogy a plenáris ülésen történő blokkszavazás a gyakorlatban példa nélküli Európában (bár Franciaországban korlátozottan lehetséges, de minden esetben nagy vitát vált ki). Az, hogy ezt az új Házszabály általánossá teszi, rendkívül antidemokratikus és csak az ellenzéki törekvések letörésére alkalmas. Szabó Zsolt szerint a fő célok, vagyis a plénum tehermentesítése és a parlament elmozdítása egy “professzionális munkaparlament” irányába, valamint a törvényalkotási folyamat lassítása, most megvalósulnak.

A következő hozzászóló, Smuk Péter szkeptikusabban állt hozzá a változásokhoz. Kiemelte, hogy nagyon fontos az egész közjogi rendszer változásaival együtt szemlélni az Országgyűlés működését érintő változásokat. Ebbe a körbe tartozik a választási rendszer átalakulása is, ami közel felére csökkenti a parlamenti képviselők létszámát. Smuk leszögezte, hogy az új Házszabály kodifikációja nem előzmények nélküli, és abba az elmúlt évek tapasztalata és szokásjoga részben beépült. Aggályokat fogalmazott meg azonban azzal kapcsolatban, hogy megfelelően vannak-e elosztva az egyes tárgykörök a határozati és a törvényi szintű jogforrás között, amelyre példaként a frakciók szabályozását hozta.

Megfogalmazta azt is, hogy a törvényalkotási eljárás a laikus számára megemészthetetlenül bonyolulttá válik, emellett egyes kérdéseket – így például a vizsgálóbizottságok tevékenységét – továbbra sem sikerült kielégítően szabályozni, utalva ezzel a vonatkozó alkotmánybírósági döntésre és arra, hogy a jogalkotó szankciót nem fűzött a megjelenés elmulasztásához. A törvényalkotás bonyolultságát jól mutatja, amint Papp István a beszélgetésben későbbi részében kifejtette, hogy az új eljárásban a zárószavazásnak tizenhét különböző kimenetele is lehet, valamint, hogy az egyes esetekben olyan plusz tárgyalási körök vannak beépítve a rendszerbe, amelyek komoly szakértelmet és felkészülést igényelnek.

Smuk Péter nagyon aggályosnak tartotta a fegyelmi jogra vonatkozó új rendelkezéseket, mind a képviselői szabad mandátum, mind a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából. Kifejtette, hogy bár az Alaptörvény negyedik módosítása nyomán a Ház méltósága alkotmányos érték, ez nem szolgálhat alapjául az ellenzéki jogok korlátozásának, az erre vonatkozó precedensek pedig – jogorvoslat nem lévén a fegyelmi döntések ellen – már a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt vannak.

Negyedik felszólalóként Salamon László ismét kedvező megvilágításba kívánta helyezni az átalakítás mögötti célokat és eredményeket, valamint többek között a plenáris ülés részletes vitájának “funkciótlanságát” is. A részletes vita véleménye szerint nagyon kevés esetben volt érdemi, mivel sok esetben az általános vita kérdéseihez nyújt vissza. Kiemelte továbbá, hogy a bizottság alkalmasabb terepként szolgál a szakmai viták lefolytatására, melyet a képviselők szűkebb körű vitáival magyarázott.

 You Choose Your Path

Az első szakasz utolsó megszólalójaként Szente Zoltán a korábban megszólalókhoz képest lesújtóbban nyilatkozott a legutóbbi parlamenti ciklus alkotmányos és az országgyűlési jogot érintő változásairól is. Megfogalmazta, hogy az Alaptörvény ugyan állít néhány követelményt, ami indokolja az Országgyűlés strukturális változását (például a népképviselettől teljesen eltérő módon működő nemzetiségi képviseletet az Országgyűlésben), de összességében kevés indoka volt a változtatásnak: a Parlament működőképes és stabil volt. Úgy értékelte, hogy az Országgyűlés szerepe a kétharmados többségnek köszönhetően rendkívüli mértékben megnőtt, a kormánytöbbség „elszabadult hajóágyúként” működött az elmúlt négy évben, a független intézményeket sorra maga alá gyűrte, a jogrendszerbe pedig számtalan olyan korlátot épített be, melyek kétharmados parlamenti többség nélkül rendkívüli mértékben megkötik a mindenkori kormányok kezét. Kifejtette továbbá, hogy szembe kellett nézni azzal, hogy bizonyos „nyugati típusú” jogintézmények nem, vagy nem eredeti funkciójuknak megfelelően működnek Magyarországon. Példa erre a vizsgálóbizottságok intézménye vagy az interpelláció, ahol magyar sajátosságként megjelent a kormányt interpelláló kormánypárti képviselők, azaz az öninterpellálók jelensége, valamint az ellenzéki tevékenységet vizsgáló vizsgálóbizottságok.

A beszélgetés második felében a moderátor egyes kérdéseire, illetve egymás álláspontjára reagáltak a meghívottak. A nemzetiségek parlamenti képviseletével kapcsolatosan Jakab András felidézte, hogy a kormánytöbbség álláspontja szerint ezzel egy régi alkotmányos mulasztást orvosolt az Országgyűlés, ám véleménye – és az Alkotmány 68. § (3) bekezdése – szerint mindössze képviseletről, és nem országgyűlési képviseletről volt szó. Ez a nemzetiségi törvénnyel azonban már megvalósult, a szabályozás pedig a választások célegyenesében egyre több problémát vet fel, nemcsak a Parlament szempontjából vizsgálva a kérdést. Jakab szerint ezért egy mítosz volt az, hogy alkotmányos mulasztásban lett volna a törvényhozó a nemzetiségek parlamenti képviseletének hiánya miatt.

A plénum és a bizottságok kettősségének témakörében kifejtette, hogy a bizottságok munkájának átláthatósága és nyilvánossága kiemelt kérdés, ugyanakkor – részben Salamon Lászlóra reflektálva – felvetette, hogy a hatékonyságot zászlajára tűző bizottsági vitaszakasz nem von-e el a parlamenti tárgyalások legitimációjából is. Ez utóbbi dilemma álláspontja szerint már a parlament és a parlamenti vita alapvető funkciójával kapcsolatos kérdéseket érint, vagyis hogy a parlament egy törvénygyár vagy inkább legitimációs vitafórum.

A nyilvánosság problematikájára reagálva Szabó Zsolt kijelentette, hogy a nyilvánosság természetesen biztosítva lesz a bizottsági üléseken is –akár televíziós közvetítés is elképzelhető. Smuk Péter lehetséges ellenérvként kifejtette, hogy Jürgen Habermas „A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása” című munkája nyomán szociológiai tény, hogy a parlamentekben a televíziós közvetítés, tehát a teljes nyilvánosság megteremtése után a képviselők már nem egymással, hanem a választóikkal kommunikálnak. Ez kevésbé konstruktív vitákat eredményezhet az egyes törvényjavaslatok szempontjából – alátámasztva a Salamon László által korábban elmondottakat –, azonban a nyilvánosság demokratikus, ellenőrző funkciója elvitathatatlan, így a nyilvánosság kizárása mellett nem lehet érv a hatékonyság.

A beszélgetés Szente Zoltán hozzászólásával zárult. Szente már felszólalása elején kifejtette, hogy több kérdésben nem ért egyet a korábban elhangzottakkal. Első problémaként azt emelte ki, hogy a magyar Házszabály Európában egyedülállóan nagy mértékben preferálja a kormányoldalt: például egy kétórás időkeretben tárgyalt javaslat esetén a kormányoldalnak háromszor annyi beszédideje lesz, mint az ellenzéknek, amennyiben az adott javaslat egyéni képviselői indítványként kerül a Ház elé – ez pedig a legutóbbi ciklusban a javaslatok harmadára volt igaz. Salamon Lászlóra reflektálva hangsúlyozta, hogy a részletes vita új Házszabály által bevezetett formája – vagyis hogy a plénum előtt egyáltalán nem lehet részletes vitát folytatni – külföldön ismeretlen megoldás. A vitának nemcsak szakkérdésekről kell folynia, hanem, ami ugyanennyire – vagy még inkább – fontos, a közügyek nyilvános megvitatásáról, amely nyugaton háttérbe is szorítja a parlament pusztán törvényalkotó funkcióját, így a vita értelmetlenségére való hivatkozás nem legitim érv. Magyarországon azonban az új szabályozás véleménye szerint még inkább a törvénygyár-jelleget erősíti. Zárásként a fegyelmi jog tárgykörében megjegyezte, hogy jelentősen szélesedik az ülést vezető elnök mozgástere e kérdésben, ami az elmúlt négy év gyakorlatára tekintettel egyértelműen a viták letörését és az ellenzék háttérbe szorítását célozza, és egyben sajnálatos, azonban a nyitott kérdésekre majd Strasbourg adja meg a választ.

A 2014-es ciklus kezdetén debütáló új házszabályi rendelkezések tehát még sok vitás helyzetet teremthetnek és számos lezáratlan kérdést tartalmaznak, melyeket a gyakorlat, illetve a későbbi módosítások rendezhetnek, akár többéves átmeneti időszak után.

A bejegyzés trackback címe:

https://arsboni.blog.hu/api/trackback/id/tr836079618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása